„Istenben bízunk, a többiek készpénzzel fizetnek” – ez akár az Omnitours Tours csődje miatt talán több százezer forintos veszteséget elszenvedni kényszerülő tour-operátorok jelmondata is lehetne. Ez a többieknek is ajánlható túlélési technika nyilván működik, bár az alapvető helyzeten nem változtat: a tour-operátorok és az utazásszervezők viszonyában egyértelműen az utat szervező tour-operátor a kiszolgáltatottabb. A külföldi kiutaztatással foglalkozó utazásszervezőknek – azaz a többségnek – eleve le kell tenniük a legalább 4 millió forintos vagyoni biztosítékot, másrészt akkor is biztosítaniuk kell az utasok nyaraltatását vagy hazahozatalát, ha az utazásközvetítő „lenyelte” a pénzt. Ez azt is jelentheti, hogy az utazásközvetítő miatt akár csődbe is mehet az egyébként jogszerűen eljáró tour-operátor.

Nem példátlan eset

Ilyesmire már Magyarországon is volt példa: 2005. január elején a GKM engedélyezési hivatala – ennek utódja a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) – megvonta a Jordán Tours működési engedélyét, mert nem volt hajlandó kiszállítani azokat az utasokat Jordániába, akik az utat közvetítő Skylines csődje miatt maradtak itthon. „Ez az eset precedensértékű volt – mondta a Gyenizsei Dorottya, az Önkormányzati Minisztérium (ÖM)Turisztikai Szakállamtitkárságának jogásza. – A bíróság kimondta, hogy még akkor is a tour-operátor (a Jordán Tours) kötelessége lett volna az utasokról gondoskodni, ha teljes mértékben a partnere volt felelős a történtekért.”

Hasonló eset történt idén augusztus végén, amikor a miskolci székhelyű Omnitours utazási iroda ügyvédje által küldött levélben közölte partnereivel, hogy augusztus 31-én beszünteti tevékenységét, amit az MKEH-nak is bejelentett. (Lapzártánk idején az Omnitoursot az MKEH hivatalból törölte a nyilvántartásból jogszabálysértés miatt.) A levél azzal az ígérettel zárult, hogy partnereivel október végéig teljes körűen elszámol. A legalább egy éve fizetési gondokkal küszködő Omnitours állítólag összesen több millió forinttal tartozik néhány tour-operátornak, amelyek – nem úgy, mint a Jordán Tours annak idején – elutaztatták az utasokat. Persze az utazásszervezők megpróbáltak a pénzükhöz jutni: állítólag idén márciusban a miskolci utazási kiállításra is többen azért mentek el, hogy ott próbálják meg behajtani a nekik járó összeget a kiállítóként jelen lévő Omnitourstól.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

Az ügyből az egyik utazásszervező így jött ki, a másik úgy. A Best Reisen például a szerencsésebbek – vagy óvatosabbak – közé tartozik. Mint Zám Tibor cégvezető elmondta, február végén felbontották szerződésüket az Omnitoursszal. 2007- ben a cég már több alkalommal késett a pénz átutalásával, vagy utalt át a szerződésben szereplőnél kisebb összeget, de mint Zám Tibor elmondta, elég gyakori, hogy egy utazásközvetítő – főleg ősszel és télen – elcsúszik az átutalással. „Nem túl jó a fizetési fegyelem” – vázolja a helyzetet az ügyvezető, aki azt is hozzáteszi, hogy általában elnézőbbek az olyan régi és jó nevű partner esetében, mint az Omnitours volt. A Best Reisen általában ahhoz ragaszkodik, hogy az út megkezdése előtt megérkezzen a pénz a számlájára az utazásközvetítőtől. Ez nem történt meg idén februárban, amikor egy thaiföldi út kapcsán egymillió forintot kellett volna a Best Reisennek megkapnia. Ekkor a tulajdonos döntése alapján márciustól felbontották a szerződést, és akkor még az összes kintlevőségüket be tudták hajtani.

Nem volt mindenki ilyen szerencsés; a soproni Kisalföld Volántouristnak például 800 ezer forinttal tartozik az Omnitours. Az iroda vezetője, Horváth Vilmos szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy október végéig a pénzükhöz jutnak: „Nem hiszünk a csodákban. De úgy hallottuk, hogy az Omnitours az utóbbi időben kereskedelmi vállalkozásokat is indított, amelyek felszámolásából talán mi is pénzhez juthatunk.”

A kinnlevőségeik megszerzéséért folyó harcban az utazásszervezők magukra maradtak most is, és valószínűleg így lesz ez a jövőben is. Az ÖTM legalábbis nem biztat a szabályozás megváltozásával, és az MUISZ is csak a jövőre vonatkozó hasznos tanácsokat tud adni.

A gyakorlat a legtöbb európai országban olyan, mint nálunk. Az utazásszervező teszi le a kauciót, és viseli a kizárólagos felelősséget Csehországban, Lengyelországban, Finnországban, Írországban és az Egyesült Királyságban. Ausztriában és Németországban vannak a legközelebb a változtatáshoz, de ott is még csak arról folyik a vita, hogy a közvetítő felelőssége legyen-e, ha nem megfelelően tájékoztatta az utast. Az amerikai jogrendszer az európaitól egészen eltérően azt a gyakorlatot követi, hogy az utat értékesítő utazási válakozó felel a szerződésért. Ezért ott az utazásközvetítőknek is jóval nagyobb a felelősségük, de ott teljesen más a gazdasági és a jogi kultúra. mindenért felelős az utazásszervező is – mondja Gyenizse Dorottya. Zám Tibor úgy tudja, Romániában a magyarországinál jóval nagyobb az utazásközvetítő felelőssége, bár az ottani szabályozásnak elmondása szerint az a célja, hogy az utazásközvetítők ne értékesítsék csőd előtt álló utazásszervezők útjait. Az Európai Unió a felelősség kérdésében a tagállamokra bízza a részletes szabályozás kialakítását. Az irányelv az, hogy az utasokat csőd esetén is haza kell hozni, illetve kártalanítani kell őket. Tisztában kell lenni azzal, hogy az utas az utazásszervezővel kerül jogviszonyba, amikor szerződik. Ilyenkor az utazásközvetítő az utazásszervező megbízásából, annak nevében jár el. Az utazásszervező és a közvetítő között megbízási jogviszony van, amelyet a Polgári Törvénykönyv szabályoz. Az általános vélemény az, hogy ebbe nem szükséges a jelenleginél nagyobb mértékben beavatkozni. Az általános szabályokon túl az állam nem akar beleszólni abba, ki kivel miről köt szerződést. Ezzel egyébként Horváth Vilmos is egyetért; ő úgy látja, hogy az utazási szakma már most is túlszabályozott.

Megelőző lépések

Több javaslat is felmerült a fent leírt eset megelőzésére. Az egyik szerint a közvetítőket is kötelezzék vagyoni biztosíték megfizetésére, illetve hogy hozzanak létre egy garanciaalapot, amelyből kártalanítani tudnák azokat, akik önhibájukon kívül kerültek bajba. Gyenizse Dorottya túlzónak érzi az elképzelést, hogy kaució befizetésére kötelezzék az utazásközvetítőket is. Elsősorban kis- és középvállalkozókról van szó ugyanis, akikre a 2-3-4 millió forintos kötelezettség nagyon nagy terhet róna. Tervezik egyébként a kauciós rendszer felülvizsgálatát; novemberben hívnak össze először egy – a MUISZ, az MKEH, az ÖTM, valamint bankok és biztosítók képviselőiből álló – szakmai bizottságot, amely várhatóan júniusra javasol majd néhány korrekciót. Lehetséges például, hogy az eddigitől eltérően a piaci viszonyokat jobban visszatükröző módon számítják majd ki a kaució összegét. Van esély arra is, hogy elfogadják a javaslatot, hogy a kauciót ne csak csőd esetén használhassa fel az utazásszervező. A garanciaalappal kapcsolatos illúziókat Molnár Gabriella, a MUISZ elnöke oszlatja el: mint mondta, ennek létrehozása nem lenne megoldás, hiszen a mintegy 250 tagot tömörítő MUISZ nem fedi le az öszszesen 1200 körüli utazási irodát számláló szakmát, így semmiképpen sem tudna általános érvényűvé válni. „A garanciaalap gondolata időről időre felmerül, de a szakma általában elutasítja azzal, hogy „nem fizetünk más helyett” – mondja a MUISZ elnöke.

Megoldás: az inkasszó

Túlélési technikaként a jogász és a MUISZ elnöke is az inkasszó (azonnali fizetési megbízás) bevezetését javasolja. Ebben az esetben az utazásszervező bankja a tranzakció végbemenetele után azonnal leemeli a közvetítő számlájáról a tour-operátornak járó összeget. Molnár Gabriella szerint megoldás lehet az is, ha az utas bankkártyával fizet. A pénz ebben az esetben is az utazásszervezőhöz kerül, aki a közvetítőnek a befizetést igazoló számla bemutatása után adja vissza a pénzt. Azt is javasolja az utazásszervezőknek, hogy olyan szerződést kössenek a közvetítőkkel, hogy a foglalás csak feltételes legyen egészen addig, amíg meg nem érkezik számlájukra a pénz.

A helyzet fokozódik

Horváth Vilmos szerint az a legnagyobb baj, hogy a turisztikai szakmába is beszivárgott az a fajta morál, amely eddig inkább az élet más területeire volt jellemző hazánkban. „Ez új gondja a szakmának; eddig a bajban inkább összezártunk, de ennek – úgy tűnik – vége” – mondja. Horváth a MUISZ alelnökeként azt tapasztalja, hogy megszaporodtak az ehhez hasonló esetek. Szó nincs arról, hogy mindig a közvetítők lennének „sárosak”; van példa arra is, hogy a tour-operátor mondja le a meghirdetett utat úgy, hogy nem adja vissza az előleget.

Mint az Omnitours példája mutatja, az sem jelent sokat, ha egy utazásközvetítő régi, nagy forgalmat bonyolító és jó nevű cég. Bárki csődbe mehet, különösen az elkövetkező nehezebb időkben, amikor az emberek várhatóan az elsők között fogják majd vissza utazással kapcsolatos kiadásaikat. Zám Tibor egészen biztos abban, hogy hamarosan újabb csődök is lesznek. Így látja Horváth Vilmos is, aki úgy véli, nagyon nehéz időszak előtt áll a szektor. Kevés pénzük lesz az embereknek, nem költenek utazásokra, vagy ha mégis, akkor Ausztriában fizetnek be utakra. A Dunántúlon legalábbis ez a gyakorlat; mint Horváth elmondta, tömegével vesznek fel osztrák utazási irodákba magyar alkalmazottakat, hogy a magyar vendégekkel foglalkozzanak. „Nem kell már Gorenje az autó tetejére, másképp megy ki a pénz az országból” – teszi hozzá.

Gyenizse Dorottya szerint azért is tanácsos mindenkinek bebiztosítania magát, mert a jövőben várhatóan nő majd azoknak az irodáknak a száma, amelyeket külföldön jegyeztek be, de Magyarországon tevékenykednek, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtva. A szolgáltatási irányelv hazai végrehajtásával teljesen át fog alakulni az engedélyezési rendszer, s ezzel együtt a jelenlegi hatóságok jogkörei is.