1. Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete szabályozza a légi járatok törlése esetén a légitársaságnak az utasokkal szembeni felelősségét. A rendelet értelmében járat törlésnek minősül: „egy korábban tervezett légijárat nem közlekedése, amelyre legalább egy helyet lefoglaltak.” Amennyiben a légi járat bármely okból – ideértve a vis maiort is – nem száll fel, úgy a járat törlésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell. Az üzemeltető légifuvarozó nem köteles kártérítést fizetni, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. A rendelet ugyanakkor szabályozza, hogy a járat törlésekor a légifuvarozónak milyen egyéb kötelezettségei állnak fenn vis maior esetén is. Az üzemeltető légifuvarozó köteles felajánlani a vételi ár visszatérítését, vagy az átfoglalást. köteles továbbá a várakozási idővel ésszerű arányban étkezést és frissítőket biztosítani; továbbá az utasoknak díjmentesen két telefonhívást, telex vagy faxüzenet, vagy e-mail küldését kell felajánlani. Átfoglalás esetén, ha az új légijárat indulási időpontja ésszerű számítás szerint legalább a törölt járat tervezett indulását követő nap, akkor szállodai elhelyezést ha egy vagy több éjszakás ott tartózkodás szükséges vagy ha az utazónak a szándékaihoz képest tovább kell ott tartózkodnia, valamint szállítást a repülőtér és a szálláshely (hotel vagy egyéb) között. A járat törlésére vonatkozó tájékoztatás esetén, az utasok részére magyarázatot kell adni a lehetséges alternatív közlekedési módokról.
2. Az utazásszervező felelősségét az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet szabályozza. Ennek 11. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint: „Az utazásszervező felel az utazási szerződés nem-teljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért, kivéve, ha a nem-teljesítés, illetve a hibás teljesítés sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza, így különösen vis maior esetén. „ Ez a rendelkezés tehát kizárja az utazásszervező kártérítési felelősségét. Tehát például a külföldön rekedt utasok további kinn tartózkodásával kapcsolatosan felmerült többlet kiadások viselésére az utazásszervező nem köteles. Lényeges azonban, hogy az utazásszervező köteles segítséget nyújtani az utasnak, ha nehézségei támadnak. Így például fel kell vennie a kapcsolatot a légitársasággal és elő kell mozdítania, hogy a 261/2004/EK rendeletben foglalt kötelezettségének a légitársaság eleget tegyen, segítséget kell nyújtani a nyelvi nehézségek leküzdésében, a szálláshely és az élelmezés megoldásában.
3. Külön vizsgálandó az a kérdés, amikor az utas a részvételi díj egy részét, vagy teljes összegét már befizette az utazásszervező részére, ám a vis maior helyzet miatt nem tud elutazni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 312. §-ának (1) bekezdése értelmében ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős. Mivel a teljesítés meghiúsulása olyan okból következik be vis maior esetén, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés teljesítését a jogosult nem követelheti. A szerződés megszűnése a jövőre hat ki, és nem jár a szerződéskötés előtti helyzet visszaállításával. A már teljesített szolgáltatásokat azonban kölcsönösen el kell számolni. Ha a jogosult előleget adott, az neki visszajár.
4. Amennyiben vis maior helyzet még nem következett be, de az utas – attól való aggodalmában, hogy a célállomásról nem fog tudni visszatérni – nem vesz részt az utazáson, akkor az utas általi elállás szabályait kell megfelelő módon alkalmazni. Fontos azonban hangsúlyozni, amennyiben vis maior helyzet állt be, az utazási szerződés a törvény erejénél megszűnt, így attól se az utas, se az utazásszervező nem állhat el, hiszen elállni csak még létező szerződéstől lehet.
