Kazahsztán a világ 9. legnagyobb állama, viszont mindössze 18,3 millióan lakják, így a bolygó legkevésbé sűrűn lakott országa: mindössze 6 lakos jut egy négyzetkilométerre. Az olaj és a földgáz kincsek felfedezése óta, a szénhidrogének adják az ország GDP-jének komoly hányadát. Ezek exportbevételeiből finanszírozzák az új főváros, Asztana mai napig folyamatosan zajló építését, amelyet egyelőre 1,2 millióan laknak, de továbbra is várják a beköltözőket.

Az ország méretét, földrajzi elhelyezkedését és gazdasági potenciálját kihasználva vezető szerepet szán magának a Közép-Ázsiai régióban és igyekszik mindenkivel jóban lenni: az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Oroszországgal és Kínával egyaránt. Hazánkkal a Türk Tanácsban működnek szorosan együtt és mindkét regnáló kormány azt vallja, hogy szegről-végről rokonok vagyunk, azáltal, hogy a kunokat (kipcsakok) a kazahok egyik ősi nemzetségeként tartják számon, amelyet archeogenetikai kutatásokkal igyekeznek alátámasztani.

A fosszilis energiahordozókra épülő kazah gazdaság hosszú távra komoly vállalást tett, mivel 2060-ra karbonsemlegességet tűztek ki célul: jelenleg 3 százalékos a megújuló energiahordozók aránya. A fenntarthatóság a természeti értékek rehabilitációjában is célkitűzés: komoly programot dolgozott ki a kormány a vízigényes gyapottermesztés áldozatául esett Aral-tó megmentésére.

A még élő ex-elnök nevét viseli a főváros

Az ország fővárosa, Asztana volt novemberben úti célunk, amely kazahul fővárost jelent, és csupán negyed évszázada irányítják innen az országot. Nurszultan Nazerbajev a szovjet korszak zárónapjaitól kezdődően egészen a közelmúltig volt Kazahsztán első embere, és a rendszerváltozás után az volt az elképzelése, hogy a szabad kazah államnak kijáró új fővárost épít, amely átveszi a funckiót Almatitól. Asztana a világ második leghidegebb fővárosa, - ahol a mínusz 40 fok megszokott hőmérsékletnek számít - ott épült, ahol bőven akadt még tér, és ahol a zord sztyeppei éghajlat miatt organikusan nem épült ki igazán jelentős település. A '70-es években modernségével úttörőnek számító japán építész, Kisho Kurokawa 1998-ban nyerte meg a kazah kormány tervpályázatát és vállalta a főváros átgondolt megtervezését. Megbízása szerint egy modern, élhető várost kellett kialakítania nemzeti stílusjegyeket hordozó épületekkel. Az első landmark az elnök kérésére létrejött, kazah mítoszt megörökítő, 105 méteres Bajterek kilátótorony a város közepén, amelynek tetején ma is Nazerbajev kéznyomába teszik az odalátogató kazahsztáni lakosok a tenyerüket, és úgy tesznek kívánságot valamilyen hőn áhított vágyukért, hogy az teljesüljön. A várost egyébként 2019-ben az akkor visszavonuló politikus tiszteletére át is vezeték Nur-Sultanra.

Ahol védett a street art

A világváros központjában, amelyet az Iszim folyó partján 1824-ben alapított Akmolinszk maradványain álmodtak meg, csak néhány ház maradt meg a Sztálin előtti idők ma is elbűvölő építészeti stílusával. A hruscsovi érában Celinográd névre átkeresztelt település számos szocreál épületet is kapott, ezekből is találunk még néhányat Asztanában, de az uralkodó látványt a historizáló stílusú, ugyanakkor modern anyagokból épült grandiózus paloták, kortárs, nyugati formavilágú építészeti csodák, és a kazah-orosz stílusjegyeket viselő kormányzati épületek, iroda- és lakóházak egyvelege alkotja. A város kötelező látványosságaihoz tartoznak a lakóházak falaira festett hatalmas street art festmények, amelyek műemléki védettséget élveznek, és Kazahsztán hagyományait, értékeit örökítik meg modern felfogásban.

Hatáskeltésből ötös

Asztanát járva azt érezhetjük, a kazahoknál senki nem ért jobban a brandépítéshez. A zászlóban is megjelenő két szín, a kék, amely egyszerre szimbolizálja a türk népek közösségét, és a sztyeppék fölött elterülő végtelen eget, és az arany, amellyel a napot és a kazahok nemzeti madarát, a vadászatra használt szirti sast rajzolták meg a nemzeti lobogón, mindenütt visszaköszönnek az épületek homlokzatának színétől kezdve, a luxusszállodák belsőépítészeti elemein át a csokoládék papírjáig. Túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy múzeumpedagógiából is leckéket adhatnak a kazahok. A Nemzeti Múzeum falai között hatásos megvilágításban, profi, kreatív tálalásban tárul szemünk elé az ország öröksége a kezdetektől napjainkig. Az életfa, tetején a mindenség kezdetét szimbolizáló tojással, amelyet a Bajterek torony is formáz, itt olyan formában látható, ami az ősi motívumokon fanyalgóknak is elrabolja a szívét: egy színváltós fényekkel teli, villódzó köralakú teremben járhatjuk körbe az eget és a földdel összekötő mitikus „fatörzset”. A 2017-es Expo központi épületében, egy óriási hipermodern üveggömbben a Jövő Energiájának a Múzeuma (Nur Alem) kapott otthont. A „kazahok Atomiumjában” a Föld és a világűr energiaforrásait és az azokban rejlő potenciált ismerhetjük meg művészi vetítések, kinetikus kiállítási eszközök, interaktív megoldások segítségével. Ugyanitt ötletes show mutatja be, hogyan épült fel a város: óriási makettjében egymás után, az építés sorrendjében emelkednek ki a földből Asztana emblematikus épületei.

A női Gulag a város határában

A város közelében érdemes felkeresni még egy múzeumot, az ALGIR-t, amely egy mozaikszó, és a szovjet rendszer ellenségeinek házastársait, nőrokonait fogva tartó munkatábort jelölte. A kazah Gulag-táborok részeként ide csak lányokat, asszonyokat és azok gyermekeit hozták. 63 nemzetből 18 ezer nő raboskodott itt 4-8 évig, - köztük 7 magyar származású nő is - és csak közel a felük élte túl a viszontagságokat, hogy aztán megpróbálják felkutatni más néven örökbe adott, vagy árvaházban sínylődő gyermekeiket. A múzeumhoz egy hatalmas kapu vezet, amely jellegzetes orosz női fejdíszt formáz, az épületben pedig a Sztálin által népellenségnek kikiáltott tudósok, művészek és leváltott politikusok feleségeinek, női hozzátartozóinak személyes történetei elevenednek meg. Láthatunk fényképeket a gyönyörű rabokról, egykori ruháikat, tárgyaikat, és szemtanúi lehetünk az embert próbáló körülményeknek, amelyekben helyt kellett állniuk nap mint nap, hosszú éveken át a szabadulásban reménykedve.

Kapu Közép-Ázsiára

Asztana több szempontból is rekorder a régióban: itt található Közép-Ázsia legnagyobb kiállítási központja, és jelenleg Közép-Ázsia legnagyobb mecsetét építik. A turizmus területén is régiós vezetői szerepre tör Kazahsztán: asztanai repülős érkezéssel egyfajta kapuként szeretnének szolgálni Kazahsztán egyéb természeti látnivalóihoz, és az európai, ázsiai, tengerentúli utasok számára a környező országok (pl. Üzbegisztán, Kirgizisztán) felkereséséhez. A pandémia előtt évi 8,1 millió utast fogadtak és 35 közvetlen járat üzemelt a fővárosba. 72 országból fogadnak jelenleg vízummentesen beutazókat. A turisztikai termékek palettáján az üzleti turizmuson túl a filmturizmus és a medical turizmus beindítására különösen nagy hangsúlyt helyez az ország. Közép- Ázsia központi gyógyászati hub-ja kíván lenni számos korszerű kórházával, magánklinikájával az alacsony árakra és a magasszínvonalú szolgáltatásokra alapozva. 30 000 fős kapacitással rendelkezik a város a hivatásturizmusban résztvevők számára, és több mint 50 rendezvényhelyszínnel 50 000 négyzetméteren. Az elmúlt 25 évben 120 nemzetközi eseménynek, egyebek között a 2017-es világkiállításnak adtak otthont, amelyre 4 millió látogató volt kíváncsi. Számos nemzetközi nyári és téli sporteseményt rendezési jogáért is ringbe száll majd a város idegenforgalmáért is felelős Astana Invest. Eddig nem volt, jövőre azonban tervezik az idegenforgalmi adó bevezetését, amelynek mértéke a szolgáltatás árának 1-5 százaléka lesz majd.

(Folyt. köv.)

Köszönjük az utat az Astana Invest-nek és az 1000 Út Utazási Irodának!