A Magyarkanizsához tartozó Ilonafalu határában terül el a község hatalmas szikes pusztája, a Járás. Ennek nagy hányadát csak legeltetésre lehet használni, csak a síkságból itt-ott kibukkanó tanyák körül találhatók valamivel jobb, haszonnövények termesztésére is megfelelő termőföldek - olvasható a VajdaságMA oldalán. Jellegéből eredően a vidéken mindig is fejlett volt az állattenyésztés, még ma is itt van a legtöbb juh és szarvasmarha. Ezeknek az itatásáról már az 1800-as évek végén gondoskodott az akkori hatalom, hisz négy artézi kutat fúratott a környéken. A négyből mára csak kettő maradt, egyik a Baráthok kútja, amely az egyik közeli tanya akkori gazdájáról kapta a nevét, bár a legtöbben csak Csordakútként ismerik.

Ezt, az 1908-as újrafúrásakor még három vályúval ellátott, percenként 130 liter hűs artézi vizet adó kutat szemelte ki a magyarkanizsai Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület, hogy megpróbálja kalákában felújítani és más tartalmakkal is kibővíteni. Néhány éves gondolkodás és legalább egy éves tervezgetés után augusztus 8-án megkezdődtek a felújítási munkálatok, azaz maga az I. Vajdasági fürdő- és közösségépítő kaláka, amelybe négy ország fiataljai kapcsolódtak be. Nyolc, megfeszített munkával teli nap után augusztus 17-én átadták rendeltetésének az építményt.

"A Wemsical a kútfürdő elkészültével természetesen nem tett pontot a dolog végére. Mi a továbbiakban is törődni fogunk vele, annál is inkább, mert további tartalmakkal, a táj összhangjával és békéjével harmonikus tájépítészeti elemekkel kívánjuk bővíteni. Tavasszal egy élőfűz-építmény létrehozását helyeztük kilátásba, ezen felül pedig egy nádból készülő árnyékoló kiépítését is tervezzük” – foglalta össze nyolc nap történéseit Vígi László.

Arra a kérdésre, hogy mikortól használható ez a fürdő, Vígi László azt válaszolta, hogy amint kellően megköt az új vályú betonja, aktiválni lehet az objektumot, ami gyakorlatilag néhány napon belül megtörténik. A területen belül karámkerítéssel oldották meg, hogy a jószágok ne tudjanak bemenni az emberek által használt víz-, illetve sárfürdőbe, az állatok itatása ugyanis az ellenkező oldalról, teljesen különálló vályúból történik majd.