Az ezer évnél is régebben lakott település – egyik temploma az 1100-as évek eleje óta működik – történelme folyamán számos országhoz tartozott, ebből következően sokszor váltott nevet is.
A magyar gyökerek itt sem hiányoznak: a Sziléziát meghódító Mátyás király révén is színesedett a város történelme, II. Ulászló (Dobzse László) cseh-magyar király egyetemet is alapított a magyarul Boroszlónak hívott városban, ahol a felvidéki Thurzó János töltötte be a helyi püspöki széket. 1526-tól ismét új korszak vette kezdetét: az osztrák Habsburg-ház lett Szilézia új ura.
Ettől fogva Breslaunak hívták a várost, amely aztán pár évszázaddal később jelentős ipari fejlődésen ment keresztül, főleg vászon- és pamutipara volt kiemelkedő. 1860 és 1910 között lakossága megháromszorozódott, elérte a félmilliót.Wroclaw ma már nyüzsgő, fiatalos, vidám és romantikus turisztikai célpont. Az 1960-as évektől kezdve a belvárost fokozatosan újjáépítették, megmentve csaknem minden műemléket.
Ma a modern Lengyelország egyedülállóan európai városa, ahogyan egyik szerelmese fogalmaz. Miközben mindazt hozza, amit Lengyelország imádói annyira kedvelnek: impozáns középkori templomok, katedrálisok tucatjai, szépen rendbehozott polgárházak és persze az óváros, közepén a Rynekkel. Építészetileg egyfajta keveréke a lengyel, a cseh, az osztrák, a porosz és a szovjet korszaknak.
A teljes cikket laptársunk, a Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
Forrás: Privátbankár.hu
