hirdetés
hirdetés

Ökoturizmus: csak a vendég hiányzik?

Rengeteg uniós forrásból számos attrakciót építettek a nemzeti parkok az utóbbi években, de egy valami hiányzik, a vendég - hívta fel a figyelmet Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) igazgatója. „Furcsa, hogy egy nemzeti park igazgatója mond ilyet” - mentegette saját szókimondását, de észrevételével nem maradt egyedül a hetedik alkalommal megrendezett Nemzeti Parkok Hetének nyitó napi szakmai konferenciáján.

hirdetés

Hozzátette: a Hortobágyon egyelőre nem a napi terhelhetőséget számolják, azt, hogy mennyi turista jöhet még, mivel idén talán 300 ezer vendéget regisztrálnak a 40 éves nemzeti parkban. A baj, hogy többségük 1, legfeljebb 2 napra érkezik, „esznek valamit, vagy azt sem, meglátogatják a múzeumot, vagy nem” - ismertette Szilágyi a lesújtó helyzetet. 

Nem a HNP az egyetlen

vendéghiánytól és kevés bevételtől szenvedő nemzeti park. Az egy főre jutó bevétel jócskán elmarad a kiadástól a hazai nemzeti parkok felében - ismertette dr. Nemes Andrea, a Nemzetgazdasági Minisztérium Turisztikai és Vendéglátóipari Főosztályának vezetője a kijózanító tényeket. Az Őrség, Kiskunság, Duna-Dráva, Balaton Felvidék és Aggtelek köszönik szépen, jól vannak. A többi ötben a költés esetenként messze elmarad a bemutatott attrakciók értékétől. 

Mindez azért is meglepő, mert az ökoturizmus a számok alapján legalábbis úgy tűnik, válságállóbb, mint az utazás egyéb formái. 2005-2009 a hazai védett természeti területek ökoturistáinak száma rendületlenül növekedett. 900 ezerről szűk 1,4 millióra nőtt, majd a 2010-11-es 10% körüli visszaesést követően 2012-ben stabil 1,4 millió volt ismét. Sőt, 50 százalékuk visszatérő vendég, akiket jó volna hosszabb tartózkodás mellett nagyobb költésre bírni. 

Vörösnyakú ludak a Hortobágyon (Fotó: hnp.hu)
Vörösnyakú ludak a Hortobágyon (Fotó: hnp.hu)

Ehhez fejleszteni kell!

- szólított fel Nemes Andrea. De nem mindegy, hogy mit és milyen mennyiségben. A fejlesztés ne csak látogatóközpontokban, tanösvényekben, Uram bocsá' kiadványokban merüljön ki - hívták fel többen is figyelmet. Mint arra Dr. Rácz András, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) helyettes államtitkára utalt, az utóbbi évek során átadott 571 ökoturisztikai létesítményből 419 tanösvény, 28 a látogatóközpont. Vagy, ahogy dr. Szabó Géza, a Pécsi Tudományegyetem Turizmus Tanszékének vezetője ugyanerre a problémára más példával rámutatott: a mi 38 borutunkkal ellentétben a franciák 14-gyel is beérik. Csak bor- és gasztronómiai fesztiválból évente majd' 150 van, melyek egymástól néha még nevükben sem nagyon térnek el - tette hozzá.

Mindenekelőtt a nemzeti parkoknak is ki kellene választani egy jellemzőjüket az egyértelmű megkülönböztetéshez, termékfejlesztéshez - javasolta Magyarics Gábor, a Tata és Környéke Turisztikai Egyesület vezetője. Így kerülheti el például bármelyik vízpartunk, hogy második Balatonként határozza meg magát, ahogy ezt nagyon bölcsen a Tisza-tó is megtette saját egyediségét előtérbe tolva. Idézve a tatai TDM példáját, Magyarics szerint érdemes elvégezni egy felmérést a helyi szolgáltatók és a látogatók körében arról, miért érdemes az adott helyszínre elutazni. Amiért pedig a természeti értékeken túl érdemes ökoturistáskodni valahol, azok a valódi helyi értékek, szolgáltatások, melyeket - mint arra Szabados Zsuzsanna, az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület munkaszervezet-vezetője fel is hívta a figyelmet - nem csupán a turisták, hanem a helyi lakosok is igénybe vesznek. Mindezt egy élményláncba kell építeni - javasolta Molnár Anita, a Magyar Turizmus Zrt. Tisza-tavi és Észak-magyarországi RMI igazgatója. 

Az sem válik egyetlen desztináció hátrányára, ha olyan apróságokra, mint a kerékpárutak összeköttetése, odafigyelnek. Vagy, ha van egy ötletes programjuk, azt megfelelően kommunikálják, így elkerülhetik azt, amit a HNP-nek nem sikerült, hogy Természetvédelmi őrök munka közben névre hallgató túráikra tavaly mindössze 13-an voltak kíváncsiak. Az egy dolog, hogy a növekedés mértéke óriási a 2011-es 3 érdeklődőhöz képest.

Pénzes Erzsébet, a Pannon Egyetem Turizmus Tanszékének adjunktusa szerint hedonisták vagyunk, enni-inni szeretünk, mellyel ösztönözzök a helyi termékekből készült étkek előállítóit. Ugyanakkor Dóczy Emília, a VM agrár-környezetgazdálkodási referense elmondta: az ilyen étkekre az ökoturisztikai költésünk 9%-a ment 2012-ben. Hogy az emberek csökkenő fizetőképességén, a gasztronómiai termékek értékesítésén mennyit dob a Nemzeti Park Termék védjegy, azt egyelőre nem tudni. De védjeggyel vagy anélkül, az olyan kis gyöngyszemeknek, mint a csak tiszai, frissen fogott halból készült fogásokat kínáló tiszaörvényi Helló Hal, mindig lesz létjogosultásguk.

Kiemelve

Nemes Andrea azt a jó hírt közölte, hogy a készülő nemzeti turizmusfejlesztési koncepcióban kiemelt helyet kap az ökoturizmus és a nemzeti parkok szerepe.  Mi több, a 2014-2020-as uniós költségvetési időszakban is bőven jut pénz a zöld turizmus fejlesztésére. Sőt, Rácz András még azt is megpedzette, hogy a Nemzeti Fejleszétsi Minisztérium támogatásával akár egy állami ökoturisztikai utazásszervező segítheti a nemzeti parkok turista-toborzását, ha már programcsomagok értékesítésére nincs jogkörük a nemzeti parkoknak. 

És persze, ha a józanul átgondolt és kivitelezett fejlesztésekből legalább a működési költségeket megtermelő bevételt is szeretnének a parkok igazgatóságai, végleg le kell számolni azzal a nem egy helyen és nem egy szakember által máig osztott nézettel, hogy a nemzeti parkokban az ember, a turista a zavaró tényező.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai