A néhány napos vakációk növekedésével az elmúlt húsz évben – főleg a fapadosok megjelenésével – különösen fontossá vált a városi turizmus. A vendégek egyik legfontosabb célja, hogy néhány napra elszökjenek a hétköznapok rutinja elől. De hová menjenek? A városok egyre zsúfoltabbak, ezért egyre nehezebb vonzóvá tenni őket – állítja Tyler Brulé, a Monocle magazin főszerkesztője. Ráadásul „az olyan radikális környezeti beavatkozások, mint az autók kitiltása egyes kerületekből jelentősen csökkentheti ugyan a mérgező anyagok kibocsátását, ugyanakkor visszaesik a környéken a kereskedők forgalma. Egyes kormányok már rájöttek, hogy nem elég pénzügyi központokat létrehozni, szükség van látványos fővárosra is, olyan vonzerőkre, amelyek vonzzák a tudósokat és a kreatívokat.”

Zsúfolt tömegközlekedési eszközök, túlárazott szálláshelyek, kiégett parkok és báj nélküli főutcák – néhány azon jellegzetességek közül, amelyek kevésbé vonzóvá tesznek egy várost. „Az erőszak, a rossz időjárás és a viktoriánus nyitvatartási idők pedig pokollá tehetik őket” – állítja Brulé.

Nyertesek és esélyesek

A Monocle magazin az alapján dönti el, melyik város a legélhetőbb, hogy hogyan érzik ott magukat a helyi lakosok, hiszen a turistákat is ugyanazok az ingerek érik. Az idén az aranyérmet Koppenhága kapta, egyebek mellett azért, mert kiváló az összeköttetés a repülőtér és a város között, tele van bicikliutakkal és hangulatos helyekkel. A tavalyi győztes, most második helyre került München pozícióját a repülőtérről a városba tervezett Transrapid rontotta ugyan, de még mindig nagyon magas életminőséget nyújt. A harmadik helyre sorolt Tokióban a tömegközlekedésre a hihetetlen precizitás a jellemző, az emberek odafigyelnek egymásra, és alacsony a bűnözési ráta. A helyzet azonban gyorsan változik: a tavalyi tízből csak négy került be a legjobb városok közé az idén: München, Tokió, Vancouver és Melbourne.

Van néhány olyan város, amely most nem jutott a legjobbak közé, de jövőre komoly esélye lesz rá. Ilyen például Genova, amelyet a kutatók a következő Barcelonának tartanak, továbbá Buenos Aires, Isztambul, Bejrút és Phnom Phen. Brulé szerint bekerülhetne a legjobbak közé London, Toronto és New York is, bár az ellenkezőjét teszik annak, amit kellene. London azért maradt le a listáról, mert engedélyezték egy fantáziátlan bevásárlóközpont építését, Torontó pedig engedte, hogy ronda és óriási házak terpeszkedjenek a külvárosaiban, amelyekkel gyakorlatilag semmiféle vonat-összeköttetés nincs. New York még mindig az elviselhetetlen autóáradat miatt szenved.

A siker titka

„Egy város turisztikai sikerességének megértéséhez célszerű fogalmilag szétbontani az ezt formáló elemeket. Logikailag megkülönböztethetünk potenciálisan sikeres városokat, amelyek remek adottságokkal rendelkeznek, de valami hiányzik ahhoz, hogy sikeressé váljanak, valamint olyan városokat, ahol a bővelkedő adottságokkal sikert értek el. Végül olyanok létezését is el kell ismernünk, amelyek szignifikáns urbanisztikai attrakciók hiánya ellenére váltak sikeressé (Ruhr-vidék, Loch Ness). Talán épp ez utóbbiak körüljárása hoz sok adalékot a siker receptjének megismeréséhez – mondta lapunknak dr. Karsai Árpád idegenforgalmi tanácsadó, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének tagja.

Sok egyéb körülmény mellett a sikeres városmenedzsment, az ehhez szükséges intézményrendszer mint eszköz, tartalmilag az innovatív városfejlesztés és a létrejött termékek hatékony piacra vitele, azaz a marketing jelenti azt a pluszt, amely egy sikeres várost megkülönböztet a sikerhiányostól. A sikernek számos mutatója lehet: a hazai rendszerben például a turizmussal összefüggő iparűzési adó aránya a város iparűzésiadó-bevételeiből, ennek növekedési üteme, az idegenforgalmi adó nagyságrendje a városi bevételek között és ennek növekedési üteme, a vendégéjszakák aránya a versenyhelyzetben lévő városokkal való összehasonlításban és ezek növekedési üteme, valamint a turisztikai projektek száma és számuk változása évről évre – vagy a lakosság életminőségének változása.

A titok a részletekben van, hisz a felismerés nem elegendő: a turizmusfejlesztést a városfejlesztés részévé, eszközévé kell tenni. Fontos, hogy a főépítész ne kerülhesse meg, hanem a városfejlesztés fő elemének tekintse a vendégforgalom építészeti lereagálását. A kulturális, öko- és aktív turizmus adottságaira fogyasztási tér épüljön. Ne fordulhasson elő, hogy a vendég a múzeum megtekintése után fogyasztás nélkül távozik a környékről, miután sétált a parkban, vagy részt vett egy sportrendezvényen. A vendéglátás, kereskedelem álljon lesben, hogy a turizmus bevételt is hozzon, ne csak dicsőséget a városnak. A sikeres város figyelemmel van a trendek változására, például a wellness-szolgáltatások iránti fokozódó igényre. Magyarországon a legsikeresebb tíz város szinte kivétel nélkül fürdőváros – emelte ki végezetül Karsai Árpád.

A sikerességnek számos további kritériuma is lehet – vallja Puczkó László, a Xellum tanácsadócég ügyvezető igazgatója, a TUTSZ elnöke. Ilyen a látogatószám, az egy lakosra jutó turisztikai bevételek, az életminőség változása vagy a település szintű gazdasági hatások. Nagyon fontos, hogy a város, illetve ha van, akkor a desztinációs szervezet egyértelműen meghatározza, miben méri a sikerességet, és azt utána mérje is – teszi hozzá a szakember.

Márkát épít a főváros

A magyar főváros vezetése egyebek mellett a márkaépítésben látja Budapest vonzerejének növelését. A Budapest márka most abban a szakaszban van, hogy a márkapiramis alján álló értékhalmazt négy-öt elemre szűkítették, amelyek további elemzésével létrejöhet az „igazi” Budapest-brand. Az elméletet és a munka pillanatnyi helyzetét Bojár Iván András, Budapest városarculati tanácsnoka vázolta a Magyar Turisztikai Egyesület (Matur) Budapesti Tagozatának klubnapján. Mint elmondta, több kutatás mutatja, hogy a „Budapest” márka erősebb, mint a „Magyarország” márka, ezért különösen fontos foglalkozni vele. Az egyik marketinges elmélet szerint a márkapiramis első szintjén egy 10–12 elemből álló értékhalmaz van. Budapest esetében itt olyan tényezőket lehet említeni, mint a városkép, a pezsgő kulturális – elsősorban zenei – élet, a Duna, a vizek általában (fürdők, ásványvizek), valamint olyan, Bojár Iván András megfogalmazásában „nem organikus” tényezők, mint hogy Budapest Dél-Kelet-Európa gazdasági motorja és a régió oktatási központja. Azt szerinte most kezdjük csak kapiskálni, mi van a második szinten: mint mondta, eddig a következő fogalmak kristályosodtak ki: alkotás, nép és hely. A munka utolsó állomása az lesz, amikor majd sikerül egy olyan szlogent megfogalmazni, mint például „Párizs, a fény városa”.

A Matur Budapesti Tagozatának véleményét Herkó László, a tagozat elnöke foglalta össze. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar főváros kiváló adottságai ellenére Prágában a budapestinél kétszer több, Bécsben pedig másfélszer több vendégéjszakát töltenek el a turisták. Szerintük Budapest vezetése nem elég turistabarát szemléletű; egyenesen paradigmaváltásra van szükség, hiszen a fejlesztések nem követték a lakosság és a turisták jogos elvárásait. A tagozat véleménye szerint a városüzemeltetés állapota kritikus, ellenben szükséges fejlesztések maradtak el, például a reptéri gyorsvasút, az ötezer fős konferencia-központ, a multifunkcionális látogatóközpont, a korszerű városközpont kialakítása, korszerű nemzetközi hajókikötő, és évtizedek óta csúszik a vár rekonstrukciója. Most is folynak fejlesztések a fővárosban (CET, Gázgyár, Marina-part, Kopaszi gát), de ezeket szerintük a városvezetés nem kezeli integrált egészként. A városmarketing esetében a tagozata azt kifogásolja, hogy hiányzik a marketingterv, nincs kreatív termékfejlesztés, és nem érzékelhető az egészséges lokálpatriotizmus sem. Herkó László szerint meg lehetne duplázni azt az összeget, amelyhez a főváros most jut a turisztikai bevételekből. Szerinte életformafejlesztésre lenne szükség, hiszen a turisták oda mennek szívesen, ahol a helybeliek jól érzik magukat – ezt állítja Tyler Brulé is.

Problémás kétszintű rendszer

Bojár Iván András szerint nehéz integrált stratégiát megvalósítani például a Duna esetében, amikor maga a folyó az államé, a parttól számított másfél méter a fővárosé, a többi pedig a kerületeké. Felhívta a figyelmet arra, hogy volt fejlődés: szinte teljesen kiirtották a vadplakátokat, és a graffitik száma is csökkent. A városvezetés munkájának túlnyomó része arra irányul, hogy Budapest mindenekelőtt a saját polgárai számára legyen szerethető, és akkor az lesz a turisták számára is.

Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes azt mondja, Budapest már ma is élhető városnak számít. Közösségi közlekedési hálózata sűrűbb, mint sok nyugat-európai nagyvárosé, és fejlesztésére idén is több mint 100 millió forintot fordít az önkormányzat, továbbá megépül a régió legjelentősebb környezetvédelmi beruházásának számító Budapesti Központi Szennyvíztisztító. Ikvai-Szabó állítja, a Fővárosi Önkormányzat minden fejlesztését körültekintően szervezi meg. Nehezíti a helyzetet, hogy vannak kerületi és magánfejlesztések is. A fejlesztések megvalósításánál problémát jelent a budapesti kétszintű önkormányzati rendszer. A Moszkva térrel kapcsolatban például azért nincs előrehaladás évek óta, mert három kerület határán fekszik, ráadásul egyes részeiért a Fővárosi Önkormányzat a felelős, és az érintettek évek óta vitatkoznak arról, milyen összeggel kellene hozzájárulniuk a tér megújításához. Csak az önkormányzati reform jelenthetne megoldást a problémára.