Életmű-kiállítással emlékeznek a legendás freskóművészre
Szakmai körökben úgy emlegetik, hogy a XX. század legjelentősebb magyar freskóművésze volt Takács István (1901-1985). De életművének fontosabb részeit ma is 290 hazai templomban őrzik oltár- és táblaképeken, stációsorozatokban és freskókon.
Az alkotásai Abaújszántótól Budapestig, Szombathelyig és Zalaegerszegig, Egertől Székesfehérvárig és Vácig nyomon követhetők. A matyók festőjének is tartották, akinek gazdag életpályáját kísérhetjük végig szülővárosában, Mezőkövesden, a városi galériában látható gyűjteményes kiállításon.
Korpás Károly művelődésszervező, tárlatvezető elmondta, hogy ez a bemutató a város legújabb turisztikai látványossága, amely folyamatosan várja az érdeklődőket. A látogatók száma pedig nő, sőt már visszatérő vendégeket is fogadtak.
Az életmű-kiállítás 12 termében 250 alkotásban gyönyörködhetünk. Festmények, portrék, tájképek, színkompozíciók, egyházművészeti munkák sokasága látható itt. A legkisebb vázlatoktól a monumentális alkotásokat megidéző 4-5 méteres kartonrajzokig sok mindent megtalálhatunk. Külön teremben láthatjuk Takács István divatterveit, életképeit, melyekkel kiemelkedő szerepet vállalt a matyó hagyományok, a népművészeti értékek megőrzésében.
Mint megtudtuk, a művész nincstelen, kövesdi parasztcsalád gyermeke volt, a helyi Szent László Gimnáziumban érettségizett és hamar kitűnt a tehetségével. Így Budapesten tanult tovább az akkori Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában. Bár állandó mezőkövesdi lakosként tevékenykedett, de Budán egy műtermes lakásban is dolgozott. Ezt azonban a II. világháború alatt bombatalálat érte. Ettől kezdve szülővárosa lett a fő alkotóhelye. A legkiemelkedőbb művének az egri Bazilika freskóit és magyar stációit tartják.
Takács István gazdag életutat járt be, szerette és tisztelte a Matyóföld lakóit. Mindez érződik azokon a képein, amelyeken a matyóvilágot örökítette meg. Fiatalon ismerte meg a környezetét és úgy rögzítette képein, ahogy a saját szemével látta a népviseletet és a parasztság életét. Így mentette meg festészetével azt a színpompás világot, amely ma már csak múzeumi látványosság. Kiemelkedő szerepet vállalt a kövesdi matyók, az egykor itt lakott emberek életének, környezetének hiteles bemutatásában.
Hogy mennyire szenvedélyesen szerette a freskófestést, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy magas kora ellenére, 83 évesen Szentkirályon – az egykori Lászlófalván – és Lakitelken a templomban komponálta utolsó freskóit. Ám, mint egyházművészeti festő semmilyen díjat nem kapott, mégis nagyon tisztelték ezt az egyszerű, csendes embert. Házasságából egy lánya született, Takács Mária, aki ma Szentendrén él. Jelentős támogatója édesapja hagyatékának, valamint tagja a Takács István Kulturális Alapítvány kuratóriumának is. Ez a testület segíti a gyűjtemény fenntartását, amely jelenleg hatezer darabból áll, Ennek a zömét a galériában őrzik.
Korpás Károly búcsúzásként azt is elmondta, hogy Takács István életmű-kiállítása több mint egy hagyományos tárlat, mert a mai generációnak is szól. A bemutatott alkotások jól bizonyítják, hogy a művész egyszerű emberként is képes volt felejthetetlen műveket létrehozni és azokat az utókorra hagyni.
