A stratégiai fontosságú turisztikai fejlesztések nem pályázati úton, hanem kiemelt projektek formájában kerülnek megvalósításra. A kormány összesen nyolc kiemelt projektet talált minden szempontból megfelelőnek, és mintegy 53,9 milliárd forint támogatás odaítélésről döntött. A kormány további 26 projektet továbbfejlesztésre javasolt, amelyek novemberben ismét a kormány elé kerülnek, ezek az egészségturizmus, az örökségturizmus és a kongresszusi turizmus fejlesztését valósítják meg. A kiemelt projektek a regionális operatív programok turisztikai célú keretösszegeiből kerülnek finanszírozásra. Az egyes régiók maguk dönthetik el, a rendelkezésre álló források mekkora részét kívánják pályázati úton felhasználni, s mekkora részét kívánják kiemelt projektekre fordítani. Így fordulhat elő, hogy a Dél-Alföldi Régióban egy, míg például a Közép-Dunántúli Régióban hét kiemelt turisztikai projekt került nevesítésre.

Bár a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában és a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben a mostani kormánydöntéseknél jóval hangsúlyosabb a turizmus fejlesztő szerepének felfogása, most a kormány „biztos lóra tett”! A már sikeres területeket és termékeket preferálta, oda szánt jelentős fejlesztéseket, ahol a jelenlegi forgalom is már jelzi a meglévő fejlesztési potenciálokat. Budapesti és kiemelt vidéki, történelmi vonzerőink megújítása jelentős turisztikai hozammal kecsegtet. A korábbi évek nagy egészségturisztikai fejlesztései is már bizonyítottak, most újabb esélyt kaptak az előrelépésre. Hajdúszoboszló, Bük, Hévíz vagy Zalakaros támogatandó projektjei újra a csúcsokat erősítik.

Történelmi vonzerőink, örökségi értékeink rekonstrukciója meghatározó súlyt képvisel a kiválasztott projektek között. Ez kiváltképpen bekerülési költségeiket tekintve egyértelmű! Ám az is felvethető: örökségi értékeink évtizedek óta halogatott rekonstrukciója – jelenlegi állapotukat reálisan jelzik a hozzájuk kapcsolt, helyenként 10 milliárd forintot is megközelítő összegek – mennyire tekinthető turizmusfejlesztésnek? Úgy tűnik, hogy az elmaradt műemléki felújításokat csatornázzák most be a turisztikai vonzerőfejlesztések közé. Az átdolgozásra visszaadott projektek mellett sem mehetünk el szó nélkül! Turizmusról álmodó régióink projektgazdái nem mutattak fel jelentős erényeket a realitások megtalálása és az ehhez kapcsolódó tervezés területén. Nem tudni, hogy a projekt benyújtói és a döntéshozók közül melyik oldal felelős az újdonságok nyomasztó hiányáért. Alig találunk példát arra, hogy sikerült volna kitörni a műemlékek, kastélyok, egészségturizmus és hivatásturizmus bűvköréből. Reményeinket talán Tokaj fesztiválkatlanja vagy a Velencei- tó kapuja és a pécsi Európa kulturális fővárosi projektek táplálhatják. Feltűnő, hogy az ország második számú desztinációjának számító Balatont csak „hírmondóként” képviseli Balatonfüred vagy Hévíz egy-egy projektje.

Áttekintve a döntés nyomán kirajzolódó helyzetet még nem mondható átfogó vélemény az NFT II. turizmusfejlesztésre gyakorolt hatásairól. A fejlesztési hálónak most még csak a legfontosabb csomópontjai kezdtek kibontakozni. A fő kérdés, hogy a preferált csúcsokhoz milyen regionális projektek tudnak csatlakozni, milyen fejlesztések próbálják majd továbbgyűrűztetni a nagy beruházásoktól várható, kedvező idegenforgalmi hatásokat.

A magánszektor által finanszírozott beruházások a turizmusban ugyanazokon az elveken működnek, mint bármely más profitorientált iparágban: a befektetők jövedelem realizálására számítanak. Az állam által támogatott és teljes egészében vagy részben finanszírozott beruházások fő motivációja a különféle társadalmi hasznok elérése. Ezért a közlekedési infrastruktúra, a turisztikai célú felújítások, a látogatóközpontok kiépítése, épületek rehabilitációja, a nemzeti parkok kiépítése mind-mind olyan beruházások, amelyeket indokoltabb közösségi szintű költség-haszon elemzések alapján megvalósítani, mint pusztán a jövedelmezőség vizsgálata szerint. Ebből a szempontból vizsgálva ez az újszerű döntési gyakorlat helyesnek tekinthető. A konkrét döntésekről és a regionális megoszlásról persze lehet vitatkozni. Annál is inkább, mert az egyes régiókat összehasonlítva jelentős aránytalanságok tapasztalhatók. Ezek egy részét ugyan lehet az adottságokkal és a korábban lefektetett fejlesztési prioritásokkal indokolni, de kiegyenlítettebb területi politikával minden bizonnyal sokat nyerhettek volna a most háttérbe szoruló régiók is. A turizmus a hátrányos helyzetű régiók esetében is gazdasági bázisuk egyre jelentősebb forrását nyújtja, húzóágazatnak tekinthető. A régiók szintjén az elmúlt évtizedben megerősödtek a hagyományos turisztikai térségek: nagyobb, önállóbb szerepköröket kaptak. Ugyanakkor a régiók turisztikai imázsában nincs markánsan megjelenő turisztikai fogadóterület, termék vagy rendezvény. Problémát jelent, hogy a turisztikai attrakciók mellett sok helyütt nem épültek ki a turisták igényeihez igazodó szolgáltatások. A vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatások és a szálláshelyek fejlesztése nélkül továbbra is rövid marad a turisták által eltöltött idő, ami gátat vet a turizmus jövedelemtermelő képessége javulásának, a munkahelyek hosszú távú fenntartásának s a területi és szezonális koncentráció oldásának.

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia horizontális céljaként jelentkező turisztikai élménykínálat fejlesztése világos kapcsolódási pontokat kínál a szálláshely és egyéb szolgáltatók számára is. Egyrészt a nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvények, programok megfelelő szolgáltatási háttér nélkül csak rövidebb tartózkodásra ösztönöznek. Másrészt a szegényes vagy idejét múlt szolgáltatáskínálattal rendelkező szálláshelyeken nehezebben érhető el a fenntartható működést lehetővé tevő kapacitáskihasználtság. Jól érzékelhető a döntésekben a kultúra fogalmának általánosan is észlelhető bővülése, illetve a kultúra elismert funkcióinak kiszélesedése. A döntések nyomán több jelentős kulturális beruházás realizálódhat a következő évek során.