Csou Hszing-hua arról számolt be, hogy Nancsangtan faluhoz tartozó völgyben azonosított építmény minden valószínűség szerint a Csin-dinasztia (i. e. 221-206) idejében épült fal maradványa. Egykori építtetőinek célja az volt, hogy távol tartsák a befagyott Sárga-folyón közeledő ellenséget.

A Csin korszakban több ilyen falat is emeltek a folyó mentén. A szóban forgó fal három fennmaradt, kőből épült szakaszából az egyik öt méter hosszú, 4-5 méter széles és hat méter magas. A két másik szelet körülbelül tíz, illetve öt méter hosszú. Korukat 2470 évesre teszik.

A leletek azt bizonyítják, hogy a völgyben épített falat a hegyekből származó kövekből alkották - állapította meg Csou, s egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy történelmi értéküknél fogva megkülönböztetett védelemben kell őket részesíteni.

 A kínai nagy falat eredetileg az i.e. 475-206 közötti időszakban építették az északi nomád törzsek megállítására. Az évszázadok során megközelítően 9000 kilométer hosszúságúra nyúlt kanyargó, bástyákkal tűzdelt építmény lényegében a későbbi dinasztiák folytatódó hozzájárulásának az eredménye.

A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott nagy fal a Ming-dinasztia idején épült. Liaoning tartományból indul és a Gobi sivatag homokjában vész el. Hossza 7 ezer 300 kilométer. Néhány ével ezelőtt fából készült, düledező, romos falszakaszt azonosítottak a régészek az észak-keleti Liaoningban. Az akkori felfedezéssel azt a tévhitet oszlatták el a szakemberek, hogy a nagy fal építéséhez alapvetően követ vagy téglát használtak.

A kínai nagy fal 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, s a központi kormány az előző, 2006 és 2010 közötti ötéves tervben 500 millió jüant (17,8 milliárd forint) különített el a megóvására.