Az egyik turizmussal kapcsolatos előadást Dr. Jusztin Márta, a főiskola tanára tartotta “Új utak, új lehetőségek? Elöregedő társadalom és turizmus” címmel. Európa lakosságának 20%-a hatvan év feletti és a korfa egyre öregszik. A szakirodalom 65 éves korra teszi a senior turista definicióját.

A kínálatot tekintve az akadálymentesség fontosságának egyre inkább tudatában vannak a szolgáltatók és általánosak a kedvezmények is. Gazdag a gyógyturisztikai ajánlat, ugyanakkor nem jelenik meg pregnánsan a kultúra.

A keresletet vizsgálva a magas minőség és költési hajlandóság, valamint a szezonalitás hiánya jellemző erre a korosztályra. A speciális igényeket taglalva a kutató a bizonságot, az egyszerű közlekedést, az egyszemélyes keresletet és a kulturális programok fontosságát emelte ki.

Az idős korosztályon belül növekszik az OPAL  (older people with active lifestyle) csoporthoz tartozók aránya, amely az aktív életvitelt kedvelő szépkorúakat fedi le. Ahhoz, hogy a piac az ő igényeikkel tisztába legyen, piackutatáson alapuló termékfejlesztésre van szükség és a leendő szakembereknek a változó igényeket figyelembe vevő oktatására. – zárta előadását az oktató.

Kovács Balázs, főiskolai oktató „A turisztikai képzések helyzete a francia felnőttképzés rendszerében” című előadásában elsősorban a szakképzés és az alapképzés turisztikai képzéseit hasonlította össze a magyar rendszerrel.

Franciaország turistaérkezések tekintetében világelső évi 75 millió látogatóval, míg bevételei alapján az USA és Spanyolország mögött a harmadik. Ennek az az oka, hogy az ország tranzitország is. A turizmus a GDP 6,7%-át adja, egymillió franciának nyújt állandó és további másfél milliónak idényjellegű munkahelyet.

A francia oktatás öt szintre tagolódik, s ezek közül a harmadik a magyar OKJ-képzésnek megfelelő kétéves szakképzés szintje. Itt tanulnak a legtöbben és négy terület közül válogathatnak. A turizmuson belül az egyik a termékfejlesztés és értékesítés, amely inkább a kiutaztató turizmusra fókuszál, míg a  másik a regionális turizmusra koncentrálva a beutazó turizmus köré építi fel a tematikát. A szálloda és vendéglátás is kétféle képzést nyújt, s itt az oktatás nagyrészt állami intézményekben történik. A turizmust inkább privát iskolákban oktatják.

A kutató beszélt az egyik speciális főiskolai alapképzés fajtáról is (licence professionnelle), mely beszámítja az előző kétéves szakképzést, így a diáknak egy évet szükséges csak rátanulnia.

Ez a rendszer átláthatóbb és ösztönzőbb mint a magyar, amely többnyire a tantárgyi felmentések gyakorlatát folytatja. Az élethosszig tartó tanulás korában, amikor is a 35-55 év közöttiek bevonása az oktatásba különösen fontos, ezek az újítások segítenek nem csak a meglévő oktatási kapacitások jobb kihasználásában, hanem egy képzettebb munkaerő kinevelésében is.