Később ugyanitt, vagyis az 54. számú házban Joseph Gansterer nyitott Café zum Propheten névvel egész éjszaka nyitva tartó zenés kávéházat. Talán a Király utcai házak történetét már megismerve nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, az ilyen helyen éjszakázók nem kávéra, habos kakaóra vagy vecsernyére gyűltek össze, hogy aztán lánglelkű elődök jövendöléseiről vitázzanak… Nem, nem, egész más volt e helyek éjszakai témája, amely főként feslett hölgyek és diszkrétnek egyáltalán nem nevezhető úriemberek találkozásából állt.

Inkább adni, mint nagyot kaszálni

Néhány lépés még, és igazi választóvonalhoz érkezünk, hiszen a Nagykörút széles csíkját lépjük át. A Teréz-templom és a Pekáry-ház közé befutó Nagymező utcától a Lövölde térig húzódó szakasz építészetében és hangulatában is más, mint az eddig ismertetett zárt közösség városrésze, de nekünk errefelé is marad még szemezgetnivaló a vendéglátóiparból. A 71. számú ház például igazi nagyágyú: itt működött ugyanis a Somossy Orfeum. Tulajdonosa, Somossy Károly (aki Singer néven látta meg Győrben a napvilágot) cirkusz- és varietéigazgatóból lett a vendéglátás porondján orfeum-nagyvállalkozó. Kezdeményezésével az elegáns mulató intézményét teremtette meg. Miután a Lágymányosi-szigeten létesített hatalmas mulatótelepe csődbe ment, 1901-ben a Király utcában nyitotta meg a jelenlegi ház helyén a saját nevét viselő orfeumot. Ezt 1902-ben a hatóságok bezárták, mert óriási összegű működési díjjal tartozott az államnak. Nagyvonalú, szinte arisztokratikus gondolkodásmódjába a magyar üzleti naivitás keveredett, az inkább adni, mint „kaszálni” akaró tisztesség, és ezzel persze akkoriban is csak tönkremenni lehetett.

És lőn a Király Színház…

A következő tulajdonos, Rémi Tivadar szintén saját neve alatt működtette a mulatót. Óriásira, szinte nagyszínház méretűvé bővítette, de az üzleti mutatók jócskán a remélt bevétel alatt maradtak. Az épület történetét mégis nagy-nagy sikerek aranyozták be. Rémiéktől ugyanis Rákosi Szidi és fia,Beöthy László vette meg a házat, vagyis a színházi élet e két nagy egyénisége látta meg az óriási néző- és színpadtérrel rendelkező mulatóban az igazi lehetőséget. A Király Színház sikertörténete ekkor kezdődött…

Botrányok és párizsi éjszakák

Nem sokkal lejjebb a 77. számú ház ennél jóval szerényebb karriertörténettel büszkélkedhet. A Rémi mulató és a Király Színház árnyékában Tátra kávéház néven működött egy bűntanyajellegű mulató: belül varietéjelleggel, ahol látványos műsor volt a falakon kívül is, ugyanis szinte minden éjjel utcalányok, futtatóik, a pesti éjszaka szedett-vedett népségének ordítozása és verekedései botránkoztatták meg a környék lakóit. Az új tulajdonos, Grüner Jakab 1910-ben levetette a botrányossá vált Tátra nevet, és kis párizsi életérzést remélt villantani az ottani híres Trocadero név lemásolásával. Ha nem is lett belőle a „belle époque”-ot megjelenítő, kifinomultan csábos helyszín, mégis a korábbinál jóval magasabb színvonalat hozott a pesti éjszakák történetébe.

Salamon Béla emléke

Tény, hogy a Trocadero közönsége előnyére változott. Fő vonzereje továbbra is kabaréműsora volt, amelynek előadói sorából meg kell említenünk persze Salamon Bélát… A mulató következő tulajdonosának a Párizsra való hajazás már kevésnek bizonyult, ő egyenesen Európa névvel nyitott ugyanezen a helyen nagykávéházat. Azonban ennek emléke is elporladt mára már az üzlethelyiséggé történő átalakítások során. Ma pedig az egykor sokat látott kávéház és mulató helyén filmkölcsönző üzemel.

Károly és Kairó is a ködbe vész

A 98. számú ház földszintjén egykor a Károly kávéház működött. A könyvtári bejegyzésen kívül ma már sajnos nincs semmi, ami erre emlékeztetné az utókort. A Lövölde tér sarkánál találjuk emléksétánk utolsó ékkövét, ahol a 112. számú házban egykor a híres Kairó kávéház működött, amelyet 1912-ben Kohn Márk nyitott meg a nagyérdemű előtt. Király utcai sétánk elején számos nagynevű, zsidó származású tulajdonosról és lakóról emlékeztünk meg – tegyünk tehát így utunk végén is. Talán mondani sem kell, e legutolsó épület vendéglátás-története is ma már a múlté: épp a napokban nyitotta meg ugyanott egy nemzetközi élelmiszerlánc legújabb pesti egységét. A hidraulikus rakodólapokkal felszerelt kamionok az építkezés során mindennap ott sorakoztak az épületnél: szorgos munkájuk eredményeképp a múlt emlékei végképp a ködbe, az örök enyészetbe vesznek.

Kalmár M. György

Vendég&Hotel, 2011. december