A szocialista államfő 14 éven át, 1981-től 1995-ig volt az Elysée-palota lakója. Második mandátumának elején az elnök kezdett belefáradni a hivatalos bankettek kifinomult fogásainak özönébe, szerette volna gyakrabban ízlelgetni a hagyományos és tájjellegű népi konyhák helyi fogásait - ismertette a film forgatókönyvét a Le Parisien című francia lap.
Mitterrand figyelmébe ajánlották a Périgord vidékén élő és dolgozó Daniele Delpeuch dél-franciaországi konyhafőnököt (a filmben Hortense Laborie-nak hívják), és az asszony el is fogadta a megbízást. Az lett a feladata, hogy külön az elnöknek és néhány hozzátartozójának főzzön, az ő ízlésüknek megfelelően. Időnként az elnök különleges vendégeinek az asztalára is a személyi séf fogásai kerültek: példának okáért Mihail Gorbacsov szovjet vezető látogatásakor.
Az Elysée-palota magánlakosztályának konyháját bocsátották Delpeuch asszony rendelkezésére. Helyzete nemcsak azért volt kényes, mert szerepét nem mindenki nézte jó szemmel a palota szűk világában, de azért is, mert az államfő egészségi állapota romlott. Ma már tudjuk, hogy Mitterrand szinte egész elnöksége alatt prosztatarákkal küzdött, egyre szigorúbb diétát írtak elő számára.
Delpeuch asszony, akit a filmben a kiváló francia színésznő, Catherine Frot testesít meg, három év után felmondott, és ezzel véget is ért Mitterrand elnök gasztronómiai "különútja". A rendező Gérard Depardieu-t szerette volna megnyerni a filmbeli államfőnek. Miután ez nem sikerült, egy amatőrnek ajánlotta fel a szerepet, aki azonban korántsem ismeretlen a publikum számára.
A francia szellemi élet egyik kiválóságáról, Jean d'Ormesson akadémikusról, íróról van szó, aki - ez is pikáns íz a néző számára - annak idején a Le Figaro publicistájaként nem egyszer bírálta Mitterrand-t, a politikust. A francia kritikusokat megosztotta az ősz hajú kezdő alakítása, de meggyőzőnek találták a gasztronómiai örömök és az államfői méltóság érzékeltetésében. A bírálók azzal vigasztalódnak, hogy a film igazi ízét a kiváló Catherine Frot finom alakítása adta meg.
"Végül is mit szeretett enni az elnök?" - kérdezte a 20minutes.fr portál a film bemutatása alkalmából a valódi történet ma 70 éves hősnőjét, aki négy gyermeket nevelt fel, és mindmáig elegáns, határozott fellépésű személyiség. "Az elnök szerette az egyszerű alapanyagokból készülő gazdag ételeket. Azt mondta nekem: vezessen számomra olyan konyhát, mint a nagyanyám, és a legjobb francia fogásokat tálalja fel! Ő volt az egyedüli főnököm, és én nem tűrtem el, hogy bárki beleüsse az orrát a tányéraimba" - emlékezett Daniele.
Mitterrand-t "megfőzte" Delpeuch asszony lazaccal töltött káposztája, sarladaisi módra készült burgonyája, különleges hallevese, saint-honoré módi "nagyikrémje" és megannyi más kreációja. A személyi séf a legjobb termékek beszerzése érdekében nem riadt vissza attól, hogy felmondjon a korábbi szállítóknak, nagy bosszúságot okozva ezzel az elnöki kabinet vezetőjének és az Elysée könyvelőinek. Az előkelő etikettel címkézett tyúkok helyett périgord-i szomszédnőjének, Neuville asszonynak a szárnyasait hozatta a palotába, és ma is azt mondja, hogy azok voltak a világon a legjobbak. Mitterrand rajongott a szarvasgombáért, Daniele Delpeuch vidéken élő nagybátyját kérte meg a ritka csemege gyűjtésére.
Az asszony ma is büszke arra, hogy főztjét szerette az államfő - de mint mondja, végül belefáradt a palota bürokráciájába. Hogy ezután sem riadt vissza a szakmai kalandoktól, azt története folytatása bizonyítja: az Elysée-palota után egy ideig az Antarktisz jegét kutató tudósok konyháját vezette. Ma már csak barátainak és családjának főz. Daniele Delpeuch-nek több kiadó is felajánlotta, hogy írja meg Elysée-palotában töltött éveinek történetét, de ő nemet mondott. Más politikusoknak főzni? Nem, nem kíván szerepet vállalni a Fehér Ház és a Kreml konyhájában sem. Ha rajta múlna, mondja, szarvasgombát termesztene - Új-Zélandon.