A zöld legelők közepette, az Alpok hófödte csúcsaival a háttérben a Königsleiten környékén élők olyan túraösvényt alakítottak ki, amelyen a turisták elsajátíthatják a jódlizás tudományát - ez egyfajta világpremier. Az augusztusban felavatott útvonal Julie Andrews klasszikus filmjének, A muzsika hangjának mesés alpesi tájain kanyarog, és a szervezők, ahogy mondani szokás, beleadtak apait-anyait.

A 2000 méter körül járó magasságokban két hatalmas alpesi kürtöt, továbbá jellegzetes tehénkolompot és más kellékeket helyeztek el. A jódlizó szövegnek rendszerint nincs konkrét jelentése (hopsz-ho-da re-i-ri vagy ho-da ria-drai dul-i-jo, esetleg hul-jo diri diri stb.), ám az éles és mély hangok között váltakozó, egyeseket Tarzan harci kiáltására emlékeztető stílust csak hiteles mesterektől lehet jól elsajátítani.

A túrára jelentkezett kezdő jódlizóknak jobbára csak a közelben legelésző néhány tehén a publikuma, így nem kell zavartatniuk magukat, amikor először nevetségesnek tűnő hangokat sikerül csak kibocsátaniuk.

A Jodl Wanderberg, azaz a jódlitúra ötlete Christian Eder fejéből pattant ki. A férfi Salzburg tartományban igazgat egy hotelt, és maga is csak két éve ismerte meg a jellegzetes alpesi dal titkait. A túraútvonalat úgy jelölték ki, hogy fiatal és idősebb túrázóknak egyaránt jó legyen.

A tiroli dallamokat kezdetben az alpesi pásztorok használták, hogy egymásnak üzenjenek hegyről hegyre és völgyből völgybe. A jódlizás Ausztria mellett Svájc, Dél-Németország és Olaszország hegyvidékein is elterjedt.

Hermann Hartel népzenész és folklórkutató szerint - aki 1970 óta szervez hagyományos jódlikurzusokat - ezek a dallamok "az öröm, a harmónia és a boldogság" kifejezésére szolgálnak. Növendékei nem csupán osztrákok, akadnak köztük franciák, olaszok, sőt még svédek is. Sok fiatal is jelentkezik, akik fel szeretnék újítani a régi hagyományt. Hartel szerint a jódlikirándulások egyik célja minden résztvevő, köztük a kezdők számára is az, hogy feloldja gátlásaikat, és lehetővé tegye számukra saját hangjuk felfedezését is.