A koncepció körüljárja és összesíti a hazai szabályozás problémáit (nem megfelelő szabályozási szintek, hiányos, nem szabályozott területek, néha egymásnak ellentmondó rendeletek.) Megállapítja, hogy az unióban HORECA ágazatként ismert turizmusra nem létezik átfogó, egységes szabályozás, sem közösségi turizmuspolitika.
Az új magyar turizmustörvény-tervezet átfogó, azaz több lényeges, egymással összehangolandó területre is kitér. Döntően a közcélú marketingre, fejlesztésekre és az együttműködésre fokuszál. Az önkormányzatok a kamarák és civil szervezetek deklarált beemelésével a turizmus teljes területének lefedésére törekszenek. Jelentős változás az is, hogy a turizmus különféle szintű és feladatú szereplői közötti ki kívánja alakítani az együttműködés jogi kereteit és a kötelezettséget. (Erről bővebb iránymutatást a koncepció nem tartalmaz). A koncepció alkotói megjegyzik, hogy a TEÁOR és az SZJ statisztikai besorolási rendszereket is összhangba kell hozni a tényleges tevékenységekkel.
Joggal állapítja meg a koncepció 2/a pontja, hogy a turizmusra vonatkozó legalapvetőbb kérdések (a turizmussal kapcsolatos állami feladatok, hogyan alakul az irányítás és a szervezeti rendszer, a turizmusban képződő források visszaforgatásának mechanizmusa, az állami intézkedések ágazatközi összehangolásának követelménye) jelenleg nincsenek jogszabályban rendezve. Kimondatott, hogy míg a turisztikai vállalkozások szabályozottak és működőképesek, a közcélú turisztikai marketing nem szabályozott.
Alulról építkezés?
A koncepciónak a törvény szerkezetével foglalkozó fejezete az alábbiakat foglalja magában: a turizmussal kapcsolatos fogalmak meghatározása; a turizmus irányítása és intézményrendszere; az ágazatközi intézkedések összehangolása; az ágazati kompetenciák lehatárolása; turizmus fenntartható fejlesztéséhez és működéséhez szükséges feltételek meghatározása; a fejlesztések megvalósításához kapcsolódó monitoring rendszer kialakítása. Ezzel a hat fejezettel bizonyára egyetért a szakma. Ellentmondásos viszont a vendéglátással kapcsolatos állásfoglalás: egyrészt kijelenti a koncepció, hogy ez a turizmus integráns része, másrészt nem szerepelteti a turizmus szervezet rendszerében, és szabályozóit kivonja a tervezet törvény hatálya alól. A „turista” és „látogató fogalmát” részletezően tartalmazza a törvény, viszont a desztinációs menedzsment magyarázatával adós marad. Nem tudható, a turisztikai vállalkozások vagy a civil szervezet gyűjtőfogalom alatt mit értenek.
Az állam szerepe
A turizmus fejlesztéséhez és az ehhez szükséges források kezeléséhez intézményrendszer és monitoring rendszer kialakítását javasolja az anyag. Kérdés, hogy ez alatt a jelenlegi kibővítése, vagy új intézményrendszer kialakítása értendő?
Túl sok feladatot centralizáltan továbbra is az állam vállal fel. Jó lenne, ha az állami szervezet minden eszközzel segítené a régiós, és kisebb térségi turisztikai marketing rendszerek önállóságát, megerősödését. Vitatható, hogy a szolgáltatások minőségének biztosítása csupán állami feladat lehet. A szakmai szervezetek, kamarák említésre sem kerülnek e feladatkörben. Nincs kimondva, hogy az egyes minisztériumok közötti összehangolódásnak milyen intézménye, csatornája legyen. Felelős miniszterről beszél a tervezet, de ebből nem derül ki, hogy önálló turisztikai miniszterre gondolnak, vagy a jelenlegi irányítás folytatására, esetleg egy harmadik változatra. Nem tudható, mit rejt magában a nonprofit turisztikai tevékenységek végzéséhez szükséges keret kialakítása. Ha ez az intézmény rendszer a jelenlegi MT Rt., meddig terjed a kompetenciája? Önállóak lesznek- e a regionális marketingszervezetek?
Mellékszereplők?
A regionális és önkormányzati szinteken a feladatmeghatározások sommásak, azzal arányosan rövidülnek és szűkülnek, ahogy távolodunk az állami szinttől. A rendszert nem alulról, hanem felülről építik. Valódi regionalitással, azaz a választott képviselők által irányított és saját gazdasági forrással rendelkező turisztikai régiókkal a koncepció szerint továbbra sem lehet számolni.
A regionális turisztikai szervezetek (RIB?) rendszere ismételten rögzítésre kerül, kikötve, hogy lehatárolásuk a Területfejlesztési Régiókkal azonos. A regionális szintű marketing irányítása (RMI-k?) hozzájuk tartozik. Ez formális regionalitás, hiszen mindkét rendszer továbbra is központi kézben marad, illetve sehol sem mondatik ki, hogy változás lenne e tekintetben. A feladataik között nem szerepel a vállalkozói oldallal való együttműködés, sem a minőségbiztosítás megszervezése.
Még sommásabb az önkormányzati feladatok (megyei, települési) kifejtése. Nem derül ki, hogy a megyék – amelyeknek saját forrásuk e célra nevesítve nincs – miből látják el turisztikai marketing feladatukat, és ezeket testületen belüli, vagy külső szervezet útján látják-e el? A legmostohább a TT koncepció épp azokkal – azaz a helyi önkormányzatokkal –, ahol a turizmus bonyolódik, ahol a legösszetettebbek a feladatok. A legfontosabbra, vagyis helyi turisztikai marketing ellátására az önkormányzatoknak nincs előírt kötelezettségük. Csak egy helyi desztinációmenedzsment létesítésének „elősegítése” fogalmazást használ a koncepció. (A 150 Tourinform-irodát itt nem említik.) Homályos a „megfelelő turisztikai vonzerő esetén” feltétel. Ennek mi a mérőszáma? Ha ez ugyanis jelentősnek minősül, 1 fő turisztikai referenst kell foglalkoztatniuk. Az önkormányzatoknak a turistáktól beszedett idegenforgalmi adót turisztikai fejlesztési célokra kell felhasználniuk, mint eddig. Nem tisztázott, mi minősül ennek. Nem rögzíti a törvénytervezet az eddigi szokást, miszerint az állam 2 Ft támogatást ad minden beszedett 1 Ft idegenforgalmi adóhoz. A koncepciónak legalább annyit kellene jeleznie, hogy bizonyos vendégéjszakaszám elérése esetén helyi desztinációmenedzsmentet kellene az önkormányzatoknak működtetniük. Egy új közös szervezet kell, amelyben együtt van a Tourinform, az önkormányzat és a vállalkozók. Az élet ma ezt már sok helyen kikényszerítette turisztikai egyesületek, kht.-k formájában. Az is felvethető, hogy a korábban eltörölt idegenforgalmi hozzájárulás helyett lehessen az adó 1 százalékát e célra felajánlani, de nem az államnak, hanem az illetékes önkormányzatnak.
Kétszintű törvény?
„A joganyag stabilitásának és rugalmasságának kettős követelménye csak a szabályozási szint differenciálásával oldható meg” – állapítja meg a tervezet a II/1 pontja. Ha jól értelmeztük, a megfogalmazás azt fejezi ki, hogy a turizmustörvény viszonylag állandó fejezetei a közcélú turisztikai fejlesztési és marketingrendszerekre, ezek gazdasági alapjaira és a szintek közötti, valamint a vállalkozói oldallal való együttműködésére vonatkoznának. A változó feltételek a profitorientált szektort érintik, és rájuk a vállalkozásokra vonatkozó, nagyjából már kialakított, de változó szabályozók érvényesek. Felvetődik a kérdés, hogy nem tisztulna- e a kép, ha nálunk is – miként Ausztriában – a turizmus törvény csak az állami és önkormányzati közcélú intézményrendszerre, illetve ezeknek a vállalkozói szférával való kapcsolódására terjedne ki?
A „turmix” fejezet
A turizmus szervezetrendszere fejezetben keverednek egymással a vállalkozások, a közcélú területi marketingrendszerek, közigazgatási intézmények. Világosabb lenne a kép, ha feladatuk szerint csoportosítanánk a szervezeteket. Az egyik csoport a vállalkozásoké. A vállalkozások szakmai vagy területi alapon érdekképviseletekbe tömörülnek, ezek képviselik a profittermelő oldalt. Az állam és az önkormányzatok a gazdái a terület mindazon vonzerőinek, amelyek nem tartoznak a vállalkozások kompetenciájába. Végül a turizmus sikeréhez kell egy harmadik, a turisztikai marketing bonyolítására szakosodott, speciális intézményrendszer (turisztikai hivatalok, közhasznú társaságok, marketingigazgatóságok, Tourinform irodák). Ezek közül csak a Tourinform lett nevesítve a koncepcióban. A Tourinform elfogadott márkanév, de szervezetileg nem önálló, csupán része az önkormányzatnak, vagy az általa működtetett települési- kistérségi turisztikai marketing szervezetnek. A Tourinform irodák külön kezelése egy koncepcióban azt jelenti, hogy a marketingfolyamatot turistainformációra szűkítjük le. Nem különálló információs irodák, hanem az önkormányzatok (lehetőleg kistérségi és a vállalkozói összefogással) által üzemeltetett desztinációs marketingszervezetek kiépítését kellene szorgalmazni, ahol a Tourinform irodák ügyfélforgalmi és adatgyűjtő szervezetként működhetnének.
