A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, az Információs Társadalomért Alapítvány valamint az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának védnöksége alatt rendezte meg A Világörökség 40 éve című ünnepi konferenciát a minap Budapesten. Az esemény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a világ kulturális értékeire, mind esztétikai, mind gazdasági szempontból. Az ünnepi konferencia fő témái közé tartozott az UNESCO Magyarországon betöltött kulturális szerepe, valamint a Világörökségi cím jövője és ezen helyszínek turizmusa.
A konferenciát Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora nyitotta meg, az előadókat Kiss Ferenc, a főiskola rektorhelyettese mutatta be. Az Információs Társadalomért Alapítvány ügyvezető igazgatója, Bassa Lia olvasta fel Francesco Bandarin, az UNESCO kulturális alelnökének levelét, melyben sok sikert és eredményes munkát kívánt az eseményt ünneplőknek és a konferencián résztvevőknek.
Fejérdy Tamás, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási központ alelnökének előadása az UNESCO Világörökség Egyezmény jövőjébe engedett betekintést. Az 1972-ben elfogadott Világörökségi Egyezmény eredetileg a veszélybe jutott természeti és kulturális értékeket volt hivatott megmenteni, a 40 év alatt azonban gyakorlati változás történt. Egy helyszín listára kerülésekor magára vonja a figyelmet, pénzügyi forrásokat vonz, így turisztikai célponttá válik. A helyi közösségek sok esetben azért törekszenek felvetetni a régiójukban lévő helyszíneket a világörökségi listára, mert ez adott esetben gazdasági előnyöket jelenthet a térség számára. Jogosan merül hát fel a kérdés: másként kell-e kezelni a veszélylistán szereplőket?
Tardy János, korábbi természetvédelmi államtitkár előadásában a régiók közötti feszültségekre hívta fel a figyelmet. Ezt követően Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, előadása során kifejtette a Magyar Nemzeti Bizottság fő feladatait. A legfontosabb hozzájárulni a béke és biztonság eléréséhez az oktatás, a tudomány és a kultúra területén történő nemzetközi együttműködés útján.
Visy Zsolt, az ICOMOS MNB alelnöke a világörökségi politikát mutatta be hazánkban az ezredforduló környékén. 1998-tól kezdődött fontosabb időszak Magyarországon, ekkor jött létre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és ebben az évben választották az országot Tokióban a Világörökségi Bizottság gyűlésén a bizottság tagjai közé. Capdebo Ákos előadásában Budapest helyzetére világított rá. Fővárosunk világörökségi helyszíneinek fejlesztését különböző beruházásokkal segítették. Ezek közé tartozik a Városliget területének bővítése, valamint a Margit-híd, a Lukács Gyógyfürdő, a Rudas-fürdő, és a Király-fürdő felújítása. A sok páratlan budapesti helyszín mellett a budai karsztvidék világörökségi területté vonása a következő cél, így ráirányulhatna a nemzetközi figyelem.
Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója vezette be a résztvevőket a terület világörökségi területté nyilvánításának viszontagságaiba. A régiót 1987-ben jelölték először a listára, természeti és kulturális kategóriában, de a tervezetet a negatív vélemények miatt vissza kellett vonni. 1995-ben újra pályázatot írtak, szintén vegyes kategóriában, ám később azt mégsem adták le. Végül 1998-ban újra próbálkoztak, ezúttal a kultúrtáj kategóriájában, így a terület 1999. december 1-jén világörökségi tag lett. A nemzeti parkot 1972. december 1-jén alapították, az akkor 52 000 hektárnyi terület 2012-re 81 000 hektárra duzzadt. A régió komoly hangsúlyt fektet a turizmus fejlesztésére. A környéken több csárdát újítottak fel, és egy hatalmas kézműves udvart alapítottak.
Az UNESCO 40 éve kezdődött világörökségi mozgalma 190 országot tömörít, és egyre bővíti hálózatát. Ma a Világörökségi Listán 962 helyszín található.