Széchenyi 1842-ig királyi biztosként irányította az al-dunai munkálatokat, összesen 9 alkalommal járt a helyszínen. Az Al-Duna zúgói gyakorlatilag járhatatlanná tették nagyobb hajók számára a folyót, azaz a magyar áruk – elsősorban a gabona – ezen az útvonalon nem érhették el a tengert. A második probléma a folyó iránya, hiszen keletre folyik, míg a gabona piacai inkább nyugatra estek.

A Juleitta és a Desdemona hajókon megtett útjával Széchenyi társaival - Gróf Waldstein-Wartenberg Jánossal és Beszédes József mérnökkel - azt mérték fel, milyen lehetőségek vannak a keleti kereskedelmi irány megnyitására, azaz mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar gabonaszállító uszályok elérjék a Fekete-tengert. Ez nemcsak a hajózást akadályozó sziklák eltávolítását, de a „politikai zátonyok” megszüntetését is jelentette. A kalandos utazás során a hajókkal 24 nap alatt jutottak el Galacig, onnan vitorlással folytatták az utat Konstantinápolyba, ahol Széchenyi másfél hónapig malária miatt betegen feküdt. Hazafelé még 10 napra karanténba is került.

Az út eredményes volt, a Vaskapu hajózhatóvá tételét elkezdték, és 1842-re elérték, hogy az Al-Duna – közepes vagy magas vízállás esetén – gőzhajóval járható lett, sőt az első gőzhajó, az Argo már 1834-ben át tudott haladni a szoroson.

Az úttörő utazásnak állít emléket a Közlekedési Múzeum a Julietta modelljének bemutatásával.

Széchenyi István Julietta nevű evezős csónakja nevét Széchenyi édesanyjáról, Festetics Júliáról kapta.

A csónak eredetije a Széchenyi István által életre hívott Csónakdában készült az 1820-as években. A makettet Bóday Pál kutatómunkája és tervei alapján készítette Jakab István kalocsai asztalos, intarziakészítő, makettépítő mester.

Az 1:10-es méretarányú modell jelenleg Széchenyi legendás csónakjának egyetlen méretarányos, korhű változata. A Juliettát Gerencsér Csaba jetski világbajnok és Gacsal Balázs 2013 jetski magyar bajnoka adományozta a múzeumnak.

A modell a Közlekedési Múzeum állandó hajózási kiállításában látható.