A kilencven éves francia fotográfus 1955 és 1958 között Törökország, India, Nepál, Japán, Afganisztán, Pakisztán, Irán és Kína területén készült fotógráfiából mintegy hetven képet vonultat fel a Mai Manó Ház kiállítása - mondta el Czizek Gabriella kurátor az MTI-nek.

A tárlat anyagának egy része 2002-ben állt össze, ekkor jelent meg egy ötkötetes könyv a francia fotós keleti utazásairól. Ezekből az alkotásokból, valamint a fotográfus archívumából válogatta össze a kurátor a kiállításon látható felvételeket.

Középpontban az ember

Csizek Gabriella hangsúlyozta: Marc Riboud legismertebb képei a vietnami háború elleni tüntetésén készült Fiatal lány virággal című felvétel, és az Eiffel-torony festője, amely 1953-ban a Life magazinban jelent meg. Hozzátette, hogy a most kiállított képei többek között azért is érdekesek, mert ritkán fordult elő, hogy az ötvenes évek második felében nyugati fotós eljutott Kínába, "ahol Marc Riboud olyat örökíthetett meg, amit nem nagyon láthattak akkoriban az emberek" - fogalmazott a kurátor.

Jellegzetes életképein nem a régió egzotikumát, hanem intim helyzeteket ragadott meg. Mint elmondta, Marc Riboud is ahhoz a második világháború utáni fotós generációhoz tartozik, amely az embert helyezte képei középpontjába.

A Magnum fotóügynökség munkatársaként

Marc Riboud-t a három évig tartó utazása alatt 1953-ban vette fel munkatársai közé a Magnum fotóügynökség, amelyet mások mellett Robert Capa és Henri Cartier-Bresson alapított. 

A kurátor kiemelte, hogy a keleti régióban készült felvételeit rendszeresen elküldte Henri Cartier-Bressonnak, aki a szakmai segítség mellett a térséggel kapcsolatos hasznos tanácsokkal is ellátta őt.

90 év karrierje

Marc Riboud Lyonban született 1923-ban. A II. világháborúban Vercors-nál harcolt. 1955-ben egy évig a Közel-Keleten és Afganisztánon át Indiába utazott. Kínában először 1957-ben tartózkodott hosszabb ideig. 1968 és 1969 között azon kevés fotográfusok egyike volt, aki beutazhatott Dél- és Észak-Vietnamba.

1976-ban a Magnum ügynökség elnöke lett, de három év múlva lemondott tisztségről. A nyolcvanas évek óta saját ritmusa szerint utazik. Több albumot jelentetett meg, köztük olyan híres kiadványokat, mint The three banners of China (Kína három zászlaja), a Huang Shan, Capital of Heaven (Huangshan, a mennyek fővárosa), Angkor, the Serenity of Buddhism (Angkor, a buddhizmus nyugalma).

2004-ben retrospektív kiállítása nyílt a párizsi a Maison Européenne de la Photographie intézményben, amelyet százezer látogató tekintett meg. Európa-szerte számos múzeum állítja ki a munkáit, de rendszeresen vannak kiállításai az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban is. Számtalan díjjal, köztük két Overseas Press Club Awarddal, valamint Time-életműdíjjal is jutalmazták munkásságát.