2ht Mond­ja, hogy tud ilyen va­ló­szí­nűt­le­nül so­vány len­ni? Men­­nyit kell fo­gyó­kú­ráz­ni, hogy va­la­ki ilyen ma­nö­ken-al­ka­tú le­hes­sen?

– Az én ese­tem­ben se­mennyit. A ta­vasz a mi szak­mánk­ban kü­lön­ben is min­dig „hú­zós” idő­szak­nak szá­mít, ilyen­kor van a leg­több mun­ka. A nyár ta­lán majd kön­­nyebb lesz, ak­kor vég­re én is fel­szed­he­tek majd egy-két ki­lót. Utol­já­ra kü­lön­ben a gye­re­kem szü­le­té­se előtt fo­gyó­kú­ráz­tam, Da­ni ér­ke­zé­se után még nem volt időm meg­híz­ni.

2ht Most cé­ge elég nagy si­kert köny­vel­het el: hi­szen is­mét meg­nyer­ték a kép­vi­se­lő-utaz­ta­tás ten­dert.

– Már a 80-as évek kö­ze­pé­től utaz­tat­juk a par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ket, 1995-től nyílt köz­be­szer­zé­si el­já­rás ke­re­té­ben te­het­jük ezt. A hon­anyák és hon­atyák leg­gya­ko­ribb úti cél­jai Pá­rizs, Brüs­­szel, Strass­bourg, ahol egy-két na­pot töl­te­nek, és az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló csat­la­ko­zást ké­szí­tik elő. Nem­csak a par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ket, ha­nem a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal, az Igaz­ság­ügyi Mi­nisz­té­ri­um, a Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­um és a Kör­nye­zet­vé­del­mi Mi­nisz­té­ri­um mun­ka­tár­sa­it is mi utaz­tat­juk. Bár for­gal­munk­nak mind­ös­­sze mint­egy 5 szá­za­lé­kát te­szik ki ezek a meg­bí­za­tás­ok, min­den­kép­pen re­fe­ren­cia ér­té­kű­nek szá­mí­ta­nak.

2ht Kö­ze­leg a nyár, a fog­la­lá­sok alap­ján nyil­ván van­nak már ada­ta­ik ar­ról, mely utak a leg­ke­re­set­teb­bek, idén ho­vá in­dul­nak a ma­gya­rok leg­szí­ve­seb­ben?

– Az örök­zöld slá­ger Gö­rög­or­szág mel­lett most Hor­vát­or­szág a nagy ked­venc. Én is csak egyet tu­dok ér­te­ni uta­sa­ink­kal, hi­szen jár­tam a cso­da­szép hor­vát ten­ger­par­ton: szín­vo­na­la­sak a szál­lo­dák, mind a há­rom-, mind a négy­csil­la­go­sak, a ten­ger gyö­nyö­rű, a víz és a part­ja paty­olat­tisz­ta. De azért tud­nia kell, ka­pa­ci­tá­sunk­nak idá­ig csu­pán 20 szá­za­lé­kát ér­té­ke­sí­tet­tük, hi­szen a ma­gya­rok több­sé­ge csak az utol­só pil­la­nat­ban dönt ar­ról, hogy ho­vá utaz­zon. Pe­dig a kö­ze­lünk­ben, Auszt­ri­á­ban pél­dá­ul, úgy tart­ják, ar­ra a kon­tin­gens­re, ame­lyet ja­nu­ár és már­ci­us kö­zött nem tud­nak ér­té­ke­sí­te­ni, azt kö­ve­tő­en már ke­resz­tet vet­het­nek.

2ht Önök­nek volt még egy „nagy do­bá­suk”: ős­­szel nagy hul­lá­mo­kat vert a szak­má­ban és az uta­sok kö­ré­ben is, hogy char­ter-já­ra­to­kat in­dí­tot­tak Dél-Af­ri­ká­ba.

– A ta­valy szep­tem­ber 11-i köz­is­mert ese­mé­nyek után sok hely­ről hal­lot­tam vis­­sza, mi­lyen két­ke­dés­sel fo­gad­ta a szak­ma ezt a deszt­iná­ciónkat, so­kan „buk­tát” jó­sol­tak. Sze­ren­csé­re ehe­lyett nagy si­ker volt, 6 telt­há­zas gé­pet in­dí­tot­tunk. Ma is az a meg­győ­ző­dé­sem, hogy ilyen új deszt­iná­ciókra, mint a tá­vo­li af­ri­kai kon­ti­nens dé­li ré­sze, szük­ség van a ma­gyar uta­zá­si iro­dák kí­ná­la­tá­ban.

2ht Mol­nár Ju­dit ezek sze­rint afrikamán?

– Nem, té­ve­dés, ne­kem a nagy ked­ven­cem a föld­go­lyón egé­szen más­ho­vá esik: Kam­bo­dzsa az az or­szág, ame­lyet fel­té­tel nél­kül imá­dok, az ősi khmer-bi­ro­da­lom nyo­ma­it benn, a dzsun­gel mé­lyén. Ahol sze­ren­csé­re épen ma­rad­tak a több­százéves temp­lo­mok, pa­lo­ták. Angko­r­ban nap­le­men­tét cso­dál­ni a Nap-temp­lo­má­ban – nos, ez az, amit kí­vá­nom, hogy egy­szer min­den­ki­nek ré­sze le­gyen ben­ne.

2ht Hogy uta­zik? Szí­ve­sen vagy kö­te­les­ség­tu­dat­ból? Több uta­zá­si iro­da ve­ze­tő­jé­nél jár­tam már, so­kan kö­zül ha tud­ják, in­kább „át­pas­­szol­ják” más­nak ezt a kel­le­mes, ám­de időt rab­ló fel­ada­tot.

– Sze­re­tek utaz­ni, és aki ná­lam ha­ma­rabb ös­­sze­pa­kol (úgy, hogy min­den meg is le­gyen, sem­mi ne ma­rad­jon itt­hon!), an­nak fi­ze­tek. De tény, ma már ra­ci­o­na­li­zá­lom az uta­zá­sa­im szá­mát, sok­kal ke­ve­sebb­szer ke­lek út­ra, mint ré­geb­ben, mert az a vé­le­mé­nyem, a deszt­iná­ciót an­nak kell jól is­mer­nie, aki majd ér­té­ke­sí­ti. Hi­szen ne­ki kell el­ma­gya­ráz­ni az utas­nak, hogy az is­me­ret­len he­lyen mi vár­ja, mi­re szá­mít­son.

2ht Önök­nél 80 em­ber dol­go­zik – nagy cég­nek szá­mí­ta­nak a ha­zai uta­zá­si iro­dák kö­ré­ben. Mit vár az OTP Trav­el ve­ze­tő­je a kö­vet­ke­ző idő­szak­tól?

– Én na­gyon op­ti­mis­ta va­gyok: sze­rin­tem a gaz­da­ság erő­sö­dé­sé­vel és az­zal, ha be­lé­pünk az EU-ba, az a hek­ti­kus­ság, ami ma még jel­lem­zi a ma­gyar ide­gen­for­gal­mat, el­mú­lik. Ta­lán si­ke­rül majd ne­künk is el­ad­ni az el­ső há­rom hó­nap­ban a tel­jes nyá­ri ka­pa­ci­tást, akár­csak nyu­ga­ti szom­szé­da­ink­nak. Előb­b-utóbb meg­szűn­nek az ano­má­li­ák, és azt is re­mé­lem, hogy a ma még gya­ko­ri ten­ger­par­ti döm­ping­tu­riz­mus mel­lett is­mét lesz ke­res­let az olyan deszt­iná­ciókra, ahol a kul­tu­rá­lis ér­té­ke­ket tud­juk be­mu­tat­ni az ügy­fe­le­ink­nek – sze­rin­tem ezt hoz­za a jö­vő.