Ausztráliában például az éveken át átlagosan 10 százalékkal növő turistaérkezések trendje negatívba fordult két évvel a sydneyi olimpia előtt. A stagnálás még a játékok után két évig érezhető volt. Összehasonlításképpen Új-Zéland turizmusa az elmúlt évtizedben egyenletesen növekedett. Ehhez hasonló „olimpiai hatás” figyelhető meg a legutóbbi öt olimpia közül négynél (Sydney 2000, Atlanta 1996, Barcelona 1992 és Szöul 1988). Az athéni játékok utáni évekről még nincsenek hivatalos statisztikák, ennek ellenére a helyzet itt is hasonlónak tűnik. 2002-ben, két évvel a görög olimpiai játékok előtt a turisztikai érkezések 8,2 százalékkal nőttek az előző évhez képest, míg 2003-ban ez a szám 1,5 százalékra esett vissza. A csökkenés egészen 2004 elejéig tartott. Egy hónappal a játékok kezdete előtt a turistaérkezések már 12 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Az ETOA kutatása arra is rámutat, hogy az olimpia jótékony hatását hosszabb időperióduson is érdemes vizsgálni, Barcelonát említve például, ahol a turisták számának növekedése lehagyta más hasonló európai városokét, például Prágát, vagy Dublint. Tom Jenkins, az ATOA ügyvezető igazgatója szerint bár meglepőnek tűnhet ez az eredmény, hisz a játékok idején a szállodák teltházzal futnak, ez mégis rövid ideig van így. Az olimpiára látogatók nem érdeklődnek a klasszikus turisztikai látványosságok iránt. Míg a visszatérő vendégek azt tapasztalják, hogy a város zsúfolt és felmentek az árak. Az elégedett vendég újabb vendéget eredményez, ezt a folyamatot azonban a rendszeres vendégek csökkenése megtorpantja. Elméletben őket pótolják azok a televíziónézők, akik az olimpiát nézik, de a gyakorlatban ez nem így történik.