Az egyik helyi, illetékes szakértő eredményeivel kezdjük körképünket, hiszen David Leslie, a visitbritain.com PR-menedzsere pontos számokkal szolgál.
Ötszázalékos emelkedés, 212 fontos átlagár
„Az STR Global felmérése alapján az olimpia alatt négyszáz szálloda adatait vizsgáltuk, és az derült ki, hogy a kihasználtság átlagosan 88,5 százalékos volt, ami csaknem ötszázalékos emelkedést mutat 2011 hasonló időszakához viszonyítva. Ezekben a szállodákban a szobaár átlagosan napi 212,22 font volt. Annak ellenére, hogy az egy évvel korábbihoz képest feljebb is tornászták az áraikat, a Knightbridge/Victoria piacon volt a leglátványosabb a forgalom emelkedése (17,8%). Nyertek az eseményen a West End szállodái is. De még így sem érték el a csúcsot, Docklands és Greenwich területének szállodái voltak ugyanis a legkelendőbbek, ott 95 százalékos kihasználtságot produkáltak az olimpia idején. A nagy vesztesek London külső területei, ahol a 2011. évi adatokhoz képest 6,5 százalék volt a visszaesés, annak ellenére, hogy a vizsgált négyszáz szálloda által megadott átlagárhoz képest csaknem fél áron, napi 105,29 fontért kínálták szobáikat.”
London a topon
A Starwood Hotels and resorts lánc rögvest nem is egy, hanem mindjárt négy zászlóshajót állított a „startvonalhoz” az olimpia idején – ezek a W London – Leicester Square, a Le Méridien Piccadilly, The Park Lane Hotel, és a Sheraton Park Tower. Michael Wale, a lánc nyugat-európai piacért felelős alelnöke elmondta, hogy semmiféle speciális csomagot nem készítettek az olimpiára. Az árpolitikájukat kizárólag a piaci igények alakították, és az alapkoncepciót az a minta adta, amely szerint nem tértek el a hagyományosan legkeresettebbnek bizonyuló időszakok áraitól. Ilyen például a Farnborough Air Show ideje, amikor valóban minden évben ki lehetne tenni Londonra a telt házas táblát. Wale úr tehát elégedett, ami nem csoda, hisz hoteljeik mind, egytől egyig magas árfekvéssel dolgoztak. Nézzük például a Park Lane Hotelt a Buckingham Palace közelében, nem messze a West End színházaitól: itt a meghirdetett listaárak (és ebben az esetben ezek voltak a valódi árak is) 232–332 font között mozogtak.
A polgármester hibája
A szállodások többsége tehát joggal elégedett a monstre sporteseménnyel. És vajon mi a helyzet a helybéliekkel, hiszen a média nem egyszer úgy mutatta be Londont, mintha egyenesen szellemváros lenne, ahonnét az olimpia idején elmenekültek a helyi lakosok. Elég például csak a Cityben augusztus 10-én megjelent cikket elolvasni, amelyben egy bizonyos Neleen Strauss, a High Timber étterem tulajdonosa kerek perec a londoni főpolgármestert, Boris Johnsont hibáztatja mindenért, és azt is bejelenti, hogy veszteségei ellensúlyozására 90 ezer fontra tart igényt tőle. Étterme különben, a High Timbers remek helyen fekszik, a Temze partján, a Millennium híd közelében, a tulaj mégis arra panaszkodik, hogy a mindig zsúfolt hely forgalma az olimpia alatt 80 százalékot visszaesett…
Johnson úr azt mondja, hogy étterme törzsközönsége, vagyis a londoni bankárok, ügyvédek, könyvelők mind távol maradtak. Tudnak a helybéliek olyan belvárosi irodaházról, ahol a dolgozóknak csupán 15 százaléka töltötte az olimpia idejét a munkahelyén. Mindeközben a turisták persze – nyilvánvalóan – inkább arrafelé utaztak, indultak, amerre a versenyeket tartották, és a jegyeik szóltak. Azok meg nem éppen a Millennium híd közelébe estek…. Szóval a helyiek egyértelműen Boris Johnsont kiáltották ki az elmaradt bevételek fő felelősének, huhogásával, azzal, hogy folyton azt hangoztatta, „ránk szakad majd az ég”, gyakorlatilag „kigyomlálta” a londoniakat otthonukból.
Dobor Dezső
Vendég & Hotel / 2012. szeptember
