A 19. század második felében a teapiacon megjelent az addig egyeduralkodó kínai tea versenytársa, az indiai tea, a "thea assamica". Nevét Assam vidékéről kapta, ahol őshonos. Az angol Richard Bruce talált rá 1823-ban, amikor kereskedelmi ügyei miatt Indiában járt. Néhány évvel később, 1832-ben Assamba küldték Jenkins kapitányt, hogy tanulmányozza a vidék termékeit. Felhívták a figyelmét a Bruce találta teacserjére.
Brit Kelet-Indiában az 1830-as években már megkezdték a tea termesztését. Az első kísérletet a kormány tette meg 1835-ben. Ez még sikertelen volt. Két évvel később, a második már életrevalóbbnak bizonyult. Ez esetben kínai munkásokat is hívtak segítségül.
A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelek nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak.

Az indiai tea, hála jó tulajdonságainak és a helyi klímának, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyenletes hőmérséklet, a sok csapadék következtében gyakrabban szüretelhették, mint kínai rokonát. a friss hajtásokat évente öt-hét alkalommal szedték, de előfordult, hogy többször is.