Ha valakit érdekel a hajózás, a vitorlázás, akkor viszonylag nagy magazinválasztékból szemezgethet. Jelenleg az Aqua, a Compass, az éppen 20 éves Hajó, a Yacht, a Vitorlázás és a Vitorlázás Magazin közül választhat – egy ideig, a 2010-es indulás után a Porthole Magazin is megjelent nyomtatásban, ám a hirdetési piac szűkösségét felismerve, gyorsan takkot váltottak és maradtak az online és a digitális megjelenésnél, jelentősen spórolva ezzel a nyomda- és a terjesztési költségeken.

A felsorolásban csak a nyomtatott termékek szerepelnek és még csak szóismétlés sincs benne: mivel hosszú évek után a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) 2012 végén úgy döntött, ismét kiadja saját, 1970-ben alapított lapját a Vitorlázást, amelynek szerkesztésével Schulek Csabát, a Telesport korábbi főszerkesztőjét bízta meg az elnökség. Igen ám, csak azóta, hogy a szövetség 2001 óta nem adta ki lapját,  megjelent a piacon egy hasonló nevű lap, a Vitorlázás Magazin, amit a Navimédia ad ki. Most, hogy a szövetség ismét megjelenik lapjával két hasonló nevű kiadvány található a piacon. Ez a hatályos szabályozás szerint ugyan törvénytelen, a különböző időszakok nyilvántartási rendszereinek hibái és azok rossz egyeztetésének, valamint a nem egyértelmű helyzet miatt előfordulhat, hogy mindkét lap változatlan néven él tovább, már ameddig kiadói finanszírozni tudják megjelenésüket.

Zavaros vizeken

Hogy az MVSZ régi-új lapjának névadásával gondok lesznek, azt az is jelezte, hogy a szövetség január 22-i elnökségi ülésén bemutatott lapterven még Vitorlás cím szerepelt, később azonban meggondolhatták maguk az alkotók és maradtak a hagyománytisztelő, Vitorlázás címnél. 2007-ben, annak érdekében, hogy ne legyen pereskedés a szövetség - amelynek akkori elnöke Straub Elek volt - és a Navimédia között a Vitorlázás Magazin nevének használata miatt, a két fél szerződést kötött. Ebben a szövetség elismerte, hogy a magazin kiadója a Navimédia, a kiadvány nevének tulajdonosa viszont továbbra is a szövetség. Az MVSZ azért döntött úgy 2012 végén, hogy ismét kiadja lapját, mert lejárt ez a fent említett 2007-es szerződés, amit nem újítottak meg.

Gál András Levente, az MVSZ 2012 áprilisában, Straub Elek lemondása után újonnan megválasztott elnöke (aki a 2010-es kormányváltás után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkáraként, majd kormánybiztosként dolgozott) decemberben az MVSZ döntését azzal magyarázta, hogy a Navimédia a szerződés-hosszabbításával kapcsolatos tárgyaláson - hivatkozva a média- és reklámpiaci helyzet negatív alakulására és a lap előállítási költségeinek emelkedésére - annyival magasabb hozzájárulást kért a szövetségtől, hogy azt Gál András Levente nem tudta, nem akarta elfogadni.

Tehát az MVSZ - cserébe azért, hogy a Vitorlázás Magazin kiadója a lapot ingyen adta annak a nagyjából 3500 vitorlázónak, akik versenyengedéllyel rendelkeznek -, támogatta a lap terjesztési költségeit, amiért Navimédia még két oldalt is adott a szövetségnek saját hírei és közleményei megjelentetésére, illetve két hirdetési oldalt is, amelyeknek bevételeivel a szövetség gazdálkodhatott.

Abban, hogy a szövetség részéről nem mutatkozott komolyabb akarat a megegyezésre, több - egymástól független - forrásból úgy értesültünk, szerepet játszhatott az is, hogy a Vitorlázás Magazinban korábban megjelent a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet szórólapja, amit a szövetség egyik befolyásos elnökségi tagja rossz néven vett. (A TASZ korábbi elnöke Dénes Balázs volt, aki a Vitorlázás Magazin egyik szerkesztője, a lap kiadó-főszerkesztőjének, Dénes D. Istvánnak fia - a Szerk.)

Hivatali útvesztők

Feltehetően senki nem gondolt bele abba az MVSZ és a Navimédia 2007-es szerződésének aláírói közül, hogy mi lesz abban az esetben, ha a szerződés megszűnik, de megmarad a Navimédia Vitorlázás Magazinja, és mellette a Vitorlás Szövetség is újra kiadja lapját. A Vitorlázás magazin kiadóját, a Navimédiát az önmagában nem zavarná, ha a szövetség a versenyengedéllyel rendelkező sportolóknak postai úton eljuttatná lapját, de azt már problematikusnak tartja, hogy a szövetség a Lapkeren keresztül már az árus terjesztést is tervezi. 

A Vitorlázás című lapot az MVSZ az 1986-os sajtótörvény megszületése után 1987-ben engedélyeztette a feladatot akkor végző Kulturális Minisztériumnál. A szövetségi lap megjelenésének szünetelésekor kiadott Vitorlázás Magazint pedig a Navimédia 2007-ben vetette nyilvántartásba, a feladatot ekkor már a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) végezte.

A 2007-ben még érvényben lévő 86-os sajtótörvény, ugyanúgy, mint a jelenlegi médiatörvény egyértelműen rendelkezik az ilyen esetekről: visszavonni akkor lehet egy sajtótermék nyilvántartásba vételét, illetve akkor kell törölni egy címet, ha a bejelentett termék címe egy korábban nyilvántartásba vett és a nyilvántartásban szereplő sajtótermék címével azonos, ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Ezt figyelembe véve a Navimédia kiadványának nyilvántartásba vétele csak úgy képzelhető el, hogy a KÖH nyilvántartásában nem szerepelt a minisztérium által korábban bejegyzett, az MVSZ-hez tartozó cím. Ez ki is derül a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) oldalán elérhető listából, amelyben a KÖH-től átvett lapnyilvántartási adatok szerepelnek, de az MVSZ kiadványa nincs a listán. (A nyomtatott sajtótermékek nyilvántartását az új médiatörvény elfogadása óta az NMHH végzi - a Szerk.) Az ugyanakkor életszerűtlennek tűnik, hogy a Navimedia tulajdonosa, a Vitorlázás Magazin főszerkesztője, Dénes D. István, aki maga is tapasztalt és tájékozott vitorlázó, ne tudott volna arról, hogy már létezik egy hasonló nevű lap, mint amivel maga elindult.

Az ügyben megkerestük az NMHH sajtóosztályát, és megkérdeztük, történt-e változás a Vitorlázás cím bejelentésével kapcsolatban. A hivatal sajtóosztályától csak hosszabb idő után kaptunk választ kérdéseinkre, mint kiderült, valószínűleg azért, mert azok ellentmondásban állnak a hivatal oldalán elérhető adatokkal:
„A »Vitorlázás« lap nyilvántartásban szereplő alapítója, illetve kiadójaként az 1987-ben a Magyar Vitorlás Szövetség került bejegyzésre, amelynek 2013. januári nyilvántartásba vételi kérelmére a hatóság 2013. február 4-én módosította a nyilvántartásban szereplő adatokat. Az alapító, kiadó személyében nem következett be változás, a hatóság csupán a nyilvántartott adatokat aktualizálta. A rendelkezésre álló adatok, valamint a médiatörvény 46. § rendelkezése alapján a hatóság a nyilvántartásban 1987 óta szereplő »Vitorlázás« adatait módosította (aktualizálta) az MVSZ bejelentésének megfelelően.” – áll az NMHH válaszában, csakhogy mindez nem áll összhangban azzal, ami a hivatal oldalán elérhető, február 8-i frissítésű listában szerepel. Az NMHH nyilvános adatbázisában ugyanis a Navimédia által bejegyzett Vitorlázás Magazin szerepel, az MVSZ lapja azonban sehol.

Arra a kérdésünkre, hogy korábban idézett törvényi kötelességének megfelelően tesz-e valamilyen lépést a hatóság, az NMHH-tól azt a választ kaptuk, hogy erre a hatóságnak nincsen lehetősége, tekintettel arra, hogy „a két lap bejegyzése már több mint 5 éve szerepel a nyilvántartásban, mely döntéseket a lapnyilvántartás vezetésére feljogosított az NMHH jogelőd szervei hoztak”.

A kiadványok neveinek hasonlóságával kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala sincs segítségünkre, ahol a védjegyeket kell, lehet bejegyeztetni, ugyanis a hivatalnak az adatbázisában a Vitorlázás szót mindezidáig senki sem védette le sem nyomdai termékre, sem kiadó szolgáltatásra.

Szponzori megjelenések miatt kell a lap

A jogi kuszaságok mellett azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni a vitorlás szövetség lapújraindításával kapcsolatban, hogy ennek van-e egyáltalán értelme 2013-ban, különösen egy olyan szegmensben, amelyben ilyen sok nyomtatott termék verseng egymással. Gál András Levente, a szövetség elnöke a lap bemutatóján és korábbi közleményében egyértelműen úgy fogalmazott, hogy szerinte van igény arra a vitorlázó olvasók körében, hogy a szövetség saját lapot készítsen, ám inkább tűnik úgy, mintha ez elsősorban inkább a szövetség vezetésének lenne fontos, hogy üzenetét közvetlenül tudja eljuttatni célközönségének.

A szövetség elnöke többször is kifejtette, hogy minden, a témával foglalkozó médiával jó partneri együttműködésre törekszik, ám ennek már az ellentmond, hogy konkurenciát állít nekik azzal, hogy a lapot nemcsak az igazolt versenyzőknek postázzák, de a Lapkeren keresztül árus terjesztésben is gondolkodnak, illetve a Balaton körüli önkormányzatok tulajdonában lévő Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) is terjeszti azoknak, akiknek hajójuk valamelyik BAHART kikötőben áll. A szövetségnek - az elnök elmondása szerint - üzenetei célba juttatása mellett azért is van szüksége saját kiadványra, hogy előnyösebb szponzori szerződéseket tudjon kötni, amelyekben így garantált megjelenéseket tud támogatóiknak biztosítani - ezek miatt nyilván fontosabb a minél nagyobb terjesztett példányszám. Gál András Levente azt is elmondta a lap bemutatóján, hogy hirdetőként a magyar gyártókat és vállalkozásokat kívánják előnyben részesíteni, a nemzetközi cégek hirdetéseit meghagyják a többi lapnak.

Hogy mindez milyen eredménnyel kecsegtet, azt egyelőre nem lehet megítélni, a lap első számában hirdetés ugyanis alig jelent meg, ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy az indulás komoly anyagi ráfordítást jelent a szövetség számára, amelynek éves költségvetése 200 millió forint körül van (becslések szerint a jóminőségű havilap előállítása számonként nagyjából ötmillió forint). Gál András Levente nagyra törő tervei azonban óvatossággal párosulnak, ugyanis abban az elnökségi határozatban, amely a lap indításáról rendelkezik a következők állnak: “Az elnökség fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben a Vitorlás Magazin kiadása az MVSZ gazdálkodását alapjaiban veszélyeztető mértékű, jelentős veszteséggel történik, úgy három hónapos határidővel a Vitorlás Magazin esetleges megszüntetéséről döntsön.”

Hogy miért pont három hónap azt nem tudni, ugyanakkor a vitorlás szövetség májusban tart tisztújító közgyűlést, amelyen eldől, hogy újraválasztják-e Gál András Leventét és elnökségét. A vezetőséget és az azt megválasztó klubok, azaz a tagság között komoly konfliktusok feszülnek, amelyeknek hátterében a szövetség belső működésével, és olyan szakmai ügyekkel kapcsolatos érdekellentétek húzódnak, mint például a vitorlás utánpótlásnevelés mikéntje, illetve a vitorlás szövetség balatoni központjainak elhelyezése. Gál András Levente ezekkel kapcsolatban korábban átfogó és gyökeresen új koncepcióval állt elő, amikor bemutatta a Festetics Programot, amit azóta az elnökség elfogadott és annak egyes pontjaival kapcsolatban megkezdődött a munka.

A szövetségnek szolgáltatói funkciókat álmodó tervek szerint a vitorlázók hamarosan kézbe vehetik az igazolványként is működő vitorlás kártyát, amelyekkel kedvezményeket vehetnek igénybe egyes szolgáltatásokra, valamint átszervezik a szövetség telephelyeit, a Festetics Programban foglaltak alapján megvalósuló vitorlás képzéssel összhangban. Ennek egyik első lépéseként az MVSZ megállapodást kötött a Velencei-tavi Vízi Sportiskolát (VVSI) működtető Pro Recreatione Közhasznú Nonprofit kft.-vel, és a Zánka - Új Nemzedék Központ Nonprofit Közhasznú Kft.-vel arra vonatkozóan, hogy a két központ befogadja a Magyar Vitorlás Akadémia rendszerét. Balatonfüreden pedig nagyszabású ingatlanberuházás indulhat a szövetség füredi telephelyén, amellyel kapcsolatban a Jobbik helyi szervezete hűtlen kezelés miatt feljelentést tett, miután azt az önkormányzat egy többször módosított kormányrendelet alapján az államtól megkapta, majd egy pályázatot írt ki annak hosszútávú hasznosítására, amelyet a Közgép és a Swietelsky nyert meg.