Ehhez kapcsolódóan küldte el lapunknak észrevételeit dr. Karsai Árpád, turisztikai tanácsadó, aki szerint reménykeltő intézkedést hozott a főváros turizmusát irányító szervezet azzal, hogy az anyagot nyilvános vitára bocsátotta. (Az "Ugorjunk! Budapest Turizmus Stratégia 2012/2013/2017stratégia a linkre kattintva érhető el.) Alább a szakember észrevételei olvashatók pontokba szedve:
1. Nézetem szerint a stratégiai tervezéshez nem elég elkészíteni és e-mailen véleményeket begyűjteni, hanem – ha összefogásról, megosztott felelősségről beszélünk – meg kell tervezni a résztvevők, érdekeltek, továbbá a szakértők részvételének formáját és ütemtervét, és szakmai fórumot szükséges meghirdetni. Az anyag többször tesz kinyilatkoztatást a „TDM gondolkodás lényegéről”, a „TDM filozófiáról”, de az anyagban épp az érdekeltek bevonásáról, a stratégia véglegesítésében való részvételéről, annak fórumairól, egyeztetési menetrendjéről nem árul el semmit, pedig az anyag többek között erről is szólhatott volna, nemcsak a közismert „teljesség igénye nélkül összeállított vonzerőleltárról”. (Lásd Barcelona turizmusstratégiája 1-25 oldala első 14 oldalát csak az egyeztetés mechanizmusáról!) Úgy tűnik az anyag készítői – nemzetközi cég lévén - nem érzik át azt, hogy a turáni átok által sújtott hazánkban milyen nehéz az összefogást követelményből valósággá küzdeni, és hogy milyen részeredmények vannak. (www.culturaltourism.hu)
2. Ha a turizmusipart a gazdasági (-társadalmi) fejlődés (egyik fő) motorjává akarjuk tenni, nem kerülhetjük meg a városfejlesztéssel való koherencia megejtését. Bár a Podmaniczky terv zárása után épp új terv indul útjára, a tervezetek ismertek, nincs ok az igazodás mellőzésére, sőt a turizmus részéről proaktív fejlesztési motorrá lehetne válni. A városi turizmus gazdái a fővárosi (és kerületi) főépítésszel együtt kell, megálmodják, milyen legyen a város, feltéve ha a várost a turizmus színterének is áhítjuk. Ne várjuk meg turisztikai projektek nélkül, hogy mit terveznek a várostervezők, hogy aztán utána kesereghessünk, hogy már késő, hanem turisztikai projektekkel mi is formáljuk a várostervezést. Tematikus negyedek (Kultunio az Andrássy út mellett, stb.), dunai gyaloghíd, Rubik kocka projekt stb. Hallassuk hangunkat az Európában egyedülállóan szigorú, tervezett turistabusz közlekedési restrikciók (Euro4/5 motorú buszok előírása) hatásai miatt, mutassuk meg a kerületi Best practice (V. ker.) és Worst practice (I. ker) turizmusra gyakorolt hatásait. (Utóbbinál csak a lakosság számít, 5 percenként keresztülrobognak a füstös buszok a világörökség szűk utcáin, holott Rómában apró villanybuszok, Bécsben lovaskocsik járnak az ilyen helyeken, a lehangoló Várban a kávéházak közterület-foglalását hihetetlen sarchoz kötik).
3. Ha Budapestet a hazai turizmusfejlődés – helyzetelemzésben joggal alátámasztott piaci részesedésű - meghatározó termékének tekinti, és a jövőben is ezt a szerepet szánja, akkor Budapestnek igazodási pontnak kell tekintenie, hogy „ő” Magyarország kulcsterméke. Több, mint hiba nem tudomást venni arról, hogy ugyenez az ország szintén bír (véglegesítés előtt álló, de már rég publikus) turizmusstratégiával, aminek kulcsterméke épp Budapest. Kiindulásnak kellene tekinteni, hogy az MT Zrt. hol tart már marketingben, márkaépítésben. Az MT Zrt. a logó téren képes volt megőrizni, továbbfejleszteni a márka vezérmotívumait (trikolór szív). Budapestnek miért kell az Eu-monoton kékkel előhozakodni, s egy megtört szív benyomását keltő Dunáról üzenni. A Dunáról mindenki tudja, hogy nem kék, hanem szürke, és nemcsak a miénk. Igenis a Lánchidat már ismerik és lehetne készíttetni egy a kiemelt termékprioritást adó Egészségturimus és a BP fő termékeit képező Kulturális turizmus összerakását adó vizuális koncepciót.
A megtört kék Duna tehát – minden politikai hátsó gondolat nélkül - inkoherens a nemzeti logóval. Használata nem segít a világos pozícionálásban, a versenyelőnyt adó, érzelmileg kapcsolódást kiváltó, összetéveszthetetlen márka építésében.
A nagyobb baj a költséghatékonyság körében, hogy a www.hungary.com legördített Budapest füle szinte több infót és ajánlatot nyújt, mint a www.budapestinfo.hu .Tudjuk hogy a korszerű IT a marketing kulcskérdése, ezért felvethető, hogy miért is kell külön Budapest honlap (ha ilyen)?
(Magyarország – a forgalmi mutatók szerint (illetve minél távolabbról nézve) nagyjából úgyis Budapestből és bizonyos körű addícionális kínálatból áll, miért nem lehet a szűkös időkben együtt csinálni a marketinget?) Nem fogadható el az a megközelítés, hogy a brand-építésnél addig hiba volt:
„a kép nagyon sokrétű, már-már zavaró is abban a vi- lágban, amikor minden döntés, így az utazási célpont kiválasztásának meghatározá- sa is rendkívül rövid időre korlátozódik....izolált és különböző üzeneteket kommunikáló megjelenések voltak. Egyik Budapestet, mint a „fun and party” városát, elsősorban a fiataloknak, a másik, mint „Spa Capital”-t igye- kezett a fővárost pozicionálni, ami inkább az idősebb korosztálynak volt vonzó...
Látható, hogy a széttöredezett imázs, a nem homogén és nem egységes, nem következetes megjelenés még az önmagukban rész-sikereket elköny- velni tudó kisebb akciókat, kampányokat sem engedik kibontakozni és a tényleges turistaérkezések száma sajnos rendre elmarad.”
A sokrétűség egy márkánál nem feltétlenül hiba! Az ország turisztikai arculata eddig is vállaltan a sokrétűségre épített: a márkakoncepció „címe” is „Minimundus” volt. Az egyes szegmensek felé történő kampányokat, taktikai kommunikációt: „Fun and party” a fiataloknak, „Spa Capital” a vonatkozó szegmensnek nem széttöredezettségnek, hanem szegmenst célzó kommunikációnak indokolt felfogni.
4. Az anyag érdemi részét illetően a fő sarokpontok, mint célok indokoltak, de hiszen eddig is ezek voltak. „A kommunikáción alapjaiban kell változtatni.” Az eddigi marketing talán nem is volt olyan rossz, csak a termék volt problematikus és a marketingforrások szűkösek. A mostaninál nem érezhető mik a beavatkozási területek? Mik a prioritások? Emellett arra is kellett volna válaszolnia az új stratégiának, hogy kinek fog számlázni: a jövőképe szerinti célkitűzései eléréséhez (meg magához a szervezethez) szükséges forrásokat honnan keríti elő? Mi itt Közép-Kelet Európában a forrásokat is tervezni szoktuk egy stratégiában, enélkül az egész csak álmodozás. Választ adni arra, hogyan lehet az érdekelteket bevonni, hogy ne csak az IFA, a TDM tagdíj, a Budapest Kártya és a bizonytalan pályázatok adjanak ismét szűk mozgásteret. Ez az anyag legnagyobb hiányossága.
5. Mi hiányzik még az anyagból? A Hungarikumok kaptak egy egymondatos ecsetvonást, így az is „benne van.” Az egyediségért való versenyben a piacon igazi márkaértéket felmutatni kívánó desztinációk harcában ennél több is jár Budapestnek. Budapest magyar város: a magyar fogadóterület csúcsterméke, teli unikális jószágokkal. A magyar vendéglátás turizmussal koherens kínálata, a népművészeti hagyományok és az új népi (Gombold újra-divat a magyar, Jason Button, Iker Casias, Nicole Kidman), a hazai szecesszió, mind olyan üzennivaló ami révén az USP-t nem is kellene annyit keresni.
6. Versenytárselemzés. Az anyag újszerűségre törekszik azzal, hogy új összehasonlítási pontokat keres, és „leváltja” (azért mert mutatóik jobbak) azt a Prágát és Bécset, amelyet a szakma eddig „használt”. Ezt a helyzetet (a lemaradást) csak irritáló átmeneti állapotnak kellene tekinteni és hiba lenne a hasonlóan az átkosból indult és lényegében ugyanarra a küldőpiacra üzletelő Prága „lecserélése” egy eleve káprázatos infra- és turisztikai szuprastrukturájú, de attrakciószegényebb északi városra.
Összegezve : a 2010-ig érvényes, még a friss trendek közepette is korszerű (és az új termékprioritással és márkakommunikációs hangsúlyokkal könnyen aktualizálható) Budapest stratégiájához képest a mostani anyag - a lényeges korrekciók nélkül - professzionális részletei ellenére sem ad reális esélyt a kitörésre, a versenyhátrány ledolgozására.