A Cambridge-i Egyetem állást hirdet olyan PhD hallgatók részére, akik szívesen kutatnák, hogy hogyan viselkednek a csokoládék a világ forróbb éghajlatain.

Mindez édes terhet jelenthet a megfelelő jelölt számára, akinek azonban jó egyetemi diplomával, mérnöki és a fizika szakismeretekkel, a tudományos kísérletezések berkeiben jelentős eredményekkel, a lágy szilárd anyagok tanulmányozása terén komoly tapasztalatokkal és jó matematikai érzékkel kell rendelkeznie. Édesszáj előny: több mint három év csokoládétanulmányozás nem kispályásoknak való.

A Cambridge-i Egyetem hirdetése szerint a PhD hallgatónak három és fél éves kutatási projektben kell majd részt vennie, melynek folyamán tanulmányoznia kell, hogy a fokozott forróságnak kitett területeken tárolt csokoládé hogyan is őrizhetné meg egyszerre „a szilárdságát és a fogyasztók számára oly kedves, további tulajdonságait”.

A probléma bárkinek ismerős lehet, aki valaha is tett már meleg napokon félre későbbi fogyasztásra csokoládét, csak hogy aztán visszatérve hozzá megrendülve tapasztalja, hogy a csokiból szósz lett. A hirdetésből egyébként megtudhatjuk, hogy a csokoládé olvadáspontja és az emberi test hőmérséklete nem állnak messze egymástól.

A – máskülönben csak az Európai Unióból érkező jelöltek számára nyitott – munkalehetőség meg nem nevezett szponzora egy, az érintett területen „már létező technológiával rendelkező" vállalat (csak tippelünk – a ford/szerk.). A projekt – folytatja a hirdetés – lényege „a területnek az ipari szükségleteket maghaladó mélységű megértése".

Tekintve, hogy a vegyészmérnöki és a biotechnológiai iskolában elvégzendő munka 2015 januárjában rajtol, a jelöltek jobban teszik, ha valamely hűvös helyen egy tábla csokoládén már most előzetes, gyakorlati kutatómunkába fognak.