Csak hogy a kezdeteknél kezdjük: Európa legelső, írásban rögzített élelmiszeripari regulája, a sörfőzés aranyszabályait rögzítő bajor tisztasági törvény két éve volt 500 éves. Bajorország! És még megannyi ország. Gondoljunk csak bele: ami ma Németország, az nem volt mindig az, hanem hercegségek, fejedelemségek, államok sokasága a német egységig. Mind-mind a saját fejlesztésű étkeivel azokból a nyersanyagokból, ami az adott szélességi körön rendelkezésre állt.
Azt se tévesszük szem elől, hogy mekkora országról beszélünk! Nem akkora, mint a Szovjetunió, de a dán határtól Bajorország legdélebbi déli csücskéig előfordulnak különböző, a tejba, vajba, olajba aprítható dolgok. Halak, szárnyasok, patások, zöldség, gyümölcs, sör, bor pálinka. Amiket a mintegy 300 Michelin-csillagos vendéglőtől a berlini lacikonyhákig szolgálnak fel, a legkülönbözőbb módon.
"Modern, a világra nyitott ország, nem csak azt eszik a németek, amit nagymama megtanított" - hívta fel a a figyelmet Czeiszing Miklós az országot ért számos kulturális és kulináris befolyás jótékony hatására. Ha esetleg a megjegyzés furcsán hatna az olykor záródó, de a maga módján mindig is meglehetősen kevert közép-európai világban, akkor idézzük fel, hogy Bréma és Hamburg kikötőiben évszázadok óta landol a világ hajókon vagy egyéb közlekedési eszközökön. Nem csoda hát, ha a legjobb kávépörkölők és kávézók pont e vidéken várják vendégeiket. És bár a dohányzás ellen egy ideje a középkort megszégyenítő boszorkányüldőzés folyik, a brémai szivarok sem megvetendők egy jó észak-német fekete mellé.
A klasszikus vendéglátóipari egységek mellett a németek, mint megannyi másban, rendkívül leleményesek az éttermi helyszínek kialakításában. A lakásétterem talán már smafu, de egy étterem a kokszolóban, a Ruhr-vidéken? Na, azt nézze meg! És egye meg bátran, amit ott a tányérján lát majd, használja ki a gasztro-évet! Tudja, mi az Maultasche? Nos, a derék német egyházfik azt ókumulálták ki, hogy ha kis, úgymond batyukba rejtik böjt idején a húst, az úr nem veszi észre. Talán alulbecsülték a teremtő képességeit, vagy az úr könyörült rajtuk. Ki tudja?
Bizonyára az idei eszem-iszom témaév is rátesz néhány lapáttal a folyamatos rekorddöntő, német vendégéjszaka- számokra. Már megint elverték a franciákat az idegenforgalmi kontinenstornán. Mi magyarok a sok tízmillió vendégéjből tavaly november végéig 726 289-cel vettük ki a részünket. Ez 8,9%-os növekedés. És még nincs lezárva az év!
Arról már annyiszor szóltunk, hogy a DZT nem hasraűtés szerűen találja ki a következő évek marketingtémáját, hanem több esztendőre előremenően tudja, hogy mihez kell majd csatlakoztatnia a szolgáltatókat. Idén eszünk-iszunk jövőre a Bauhuas lesz 100. éves, 2020-ban Beethoven 250 esztendős. De mindeközben ott van a jó öreg Marx Károly. Őrzi még nálunk bármi a nevét? Úgy tűnik, Németországban nem lett politikai fujfujfuj áldozata; meg fognak emlékezni idén május 5-én születésének 200. évfordulójáról.
