Az elmúlt két évtizednek van egy megkerülhetetlenül fontos szereplője, aki nélkül ez a történet valószínűleg soha nem íródott volna meg, de aki szinte soha nem lépett ki a reflektorfénybe. Ő Varjas Sarolta Judit, a Jammertal Borbirtok egyik megálmodója és társtulajdonosa – most azonban szerencsére válaszol kérdéseinkre. 

Aki őt ismeri, tudja, vezérelve az, hogy nincs kompromisszum a napi munka során, és csak minőségi terméket engednek ki a kezeik közül.

V. S. J: Mi 365 napon keresztül azért dolgozunk, hogy a boraink olyanok legyenek, amilyennek elképzeltük őket. Az ember jön–megy Magyarországon; sajnos, sokszor a felületes külsőségek azt mutatják, mintha megközelítőleg minőségi termék készülne. De abban a pillanatban, ha kinyitjuk az ajtókat, és megnézzük a háttérországot, azonnal észre lehet venni – tisztelet a kivételnek – milyen igénytelen körülmények között folyik a termelés. Mennyire nem figyelnek arra, milyen a munkamorált nagyban befolyásoló infrastruktúra. Hosszú távon minőségi terméket csak minőségi körülmények között, célorientált, a munkájukban és az alkotott értékben hívő emberekkel lehet létrehozni. Olyan termékhez nem adjuk a nevünket, amelyet mi magunk nem vennénk meg.

Úgy gondolja, hogy Magyarországon a tökéletességre való törekvés nem általános?

V. S. J: Sajnos nem. Nagyon sok a középszerű és annak is az alsó határát súroló termék, szolgáltatás. Tendencia, hogy nagyon sokan csak a kötelező elvárások minimális szintjét célozzák meg, és sokszor még azt sem teljesítik.

Ön szerint a mai világban van–e létjogosultsága olyan prémium termékeket létrehozni, amelyek élvezetéhez, a helyes értékrenden kezeléséhez egy kis kifinomultság és valamennyi gyakorlati tapasztalat szükséges a fogyasztó részéről is?

V. S. J: A prémium és luxus fogalma valahol devalválódott a mai világban. Egyre jobban nyílik az olló az igény és az igénytelenség között. Az emberek azt gondolják, ha pénzem van, mindent megvehetek. A valódi minőség sokszor nem érdekes. A maga és környezete iránt igényes vevő érti, hogy a minőségnek ára van és a minőséget tudni kell értékelni. Nagyon jól tudja, hogy ár / érték alapján a mindenkori prémium hol tart és annak valójában mi a tartalma. Erre a kategóriára mindig lesz igény. Az igényesség belülről fakad. A Nagybor nem relatív, hanem abszolút kategória. Büszke vagyok arra, hogy a világ bármely borvidékének vezető márkái mellé le tudjuk tenni saját tételeinket, mint azonos színvonalú és élvezeti értékű borokat.

Mit gondol arról, hogy sokan nagy minőségű vörösborokhoz sokkal olcsóbban szeretnének hozzájutni? Az elérhető felmérések alapján a kereskedelmi láncok átlagos vásárlói ezerötszáz forintért már prémium bort várnának el.

V. S. J: Az emberek egy része nemigen van tisztában azzal, hogy egy meghatározott egységár mögött milyen felelősségrendszer húzódik meg, milyen tudás, szakértelem, tapasztalat, pénzügyi rizikó és napi küzdelem áll mögötte. Vajon hányan gondolkodnak el azon, hogy egy hektár szőlő megmetszését, kötözését, kilevelezését, leszüretelését naponta 8 -10 ember végzi? Egy-egy munkafolyamat a birtokunkon 80–100 ember kéthetes erőfeszítése. A feladatokat hidegben, nyirkos időben, tűző napsütésben is el kell végezni, ráadásul szakszerűen. A kitűnő minőségű szőlészeti munka nem lehet alibi-tevékenység. Nem is gépesíthető ezen a szinten. De még az egész évben elvégzett herkulesi munkát is könnyen tönkre teheti egy pár napos esős időszak a szüreti időszakban. Olyankor nincs kin számonkérni az elmaradt bevételt vagy hasznot.

Ebben az üzletágban mindent előre kell finanszírozni anélkül, hogy bármilyen piaci garanciát kapnánk. Egy szerencsétlen esemény, mint például a Covid–19, évekre befagyasztotta a piacot. A szőlőt pedig gondozni, a borokat kezelni kell akkor is, ha az eladások akadoznak.

Egyszóval a kitűnő és egyben olcsó vörösbor lehet elvárás – de csakis irreális elvárás. Valószínűleg időnként mindig lesz egy–egy fellelhető, az általános szabályt erősítő kivétel, de a tendencia azt mutatja, hogy a valós értékért valós árat kell fizetni.

Mit tart a jövő legnagyobb kihívásának?

V. S. J: A kimagasló értéket produkáló borászati tevékenység nem nélkülözheti a kézzel végzett nehéz fizikai munkát. Ez elsősorban a szőlőtermesztést érinti. Kizárólag kitűnő szőlőből lehet kitűnő bort készíteni. Nincs az a robot vagy algoritmus, amely meg tudja határozni, melyik hajtást tartsuk meg, melyik fürtöt válogassuk le. A tapasztalt és elhivatott szőlőmunkások egyelőre géppel nem helyettesíthetők. Itt jön a képbe a következő generáció viszonya a munkához. Őket nagyon nehéz napi szinten motiválni. Szeretik meghatározni, mennyi időt és milyen módon töltenének el munkával. Viszont lássuk be, „home office”- ból nem lehet szőlőt metszeni. Sajnálatos módon a feltételeket az agráriumban a természet diktálja, így ehhez alapból alkalmazkodni kell. Ennek egyenes következménye, hogy vagy nem lesz elérhető, vagy megfizethetetlenné válik a minőségi kézi munkaerő. Nem véletlen, hogy a Champagne-vidéken a „grand cru” szőlő kilónkénti ára mára már nyolc és fél euró – a magyar átlagos 120 forint / kg árhoz képest.

Mi áll az Ön által vezetett Jammertal Borbirtok kiemelkedő sikereinek hátterében?

V. S. J: Az emberi tényező, a személyes hozzáadott értékek. Értem ezalatt a borbirtok valamennyi munkatársának napi szintű erőfeszítéseit. Az összes partnerünk támogató közreműködését. Elért eredményeink egyértelműen a csapatmunka sikere.