A Hell receptje szerint egy Forma–1-es versenyautó szárnyrészén és a versenyző sisakján nem árt szerepelnie egy ideig az adott termék nevének. Ennek eredményeképpen márkájukat, amely 2006-ban született, ma már a nemzetközi piac 40 országában ismerik és vásárolják, termékük a világ négy vezető energiaitala között van. Az itallal elért sikereiken és a hamarosan ismét bővülő gyárukon túl építettek Miskolctapolcán egy ötcsillagos házat, az Avalon Parkot. E ház gasztronómiai térképét fedezzük most fel.

Mivel kezdődhet egy szállodai kulináris túra? Azzal, amivel a vendég is először találkozik a házban ébredés után: a reggelivel.

A reggeli hatalma

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bár lehet mindenhol ugyanazokat a korrekt módon tálalt, de minden ízében ismert felvágottakat, sajtféléket, néhány zöldséget, joghurtot, müzlit kínálni – azonban ez ma nem elég. Egyik hazai szállodai reggeli pont olyan, mint a másik. Ráadásul a vendég nem hülye, nyilván felismeri a nemzetközi láncok valamelyikétől beszerzett olcsó egyenterméket, amelyet ő sem vásárol meg otthonra, mert halálosan unja. Nyilván kirázza a hideg a csévingben, a bura alatt megbújó, sápadt, sikamlós rántottahadaktól meg a vízben úszkáló virsliktől, kolbászoktól, csíkba dermedt szalonnáktól. Pont ennek az elavult gasztrofelfogásnak üzennek hadat az Avalonban. Folyamatosan vigyázni kell a legjobb minőség biztosítására, mondja különleges reggeliválasztékuk bemutatásakor Bajusz Gergő, a ház gasztronómiai vezetője. Próbálunk sok helyi termelőt behozni, bevonzani termékeikkel a környék gazdáit, teszi hozzá Szepesi Gábor, a ház kreatív séfje. A 8-10 méter hosszú, a reggelizőhelyiség közepén lévő asztalon mindenféle jó kínálja magát: a házi körözöttől kezdve a kézműves magyar vagy olasz sajtokon át a sült húsig, csülökig vagy akár az egzotikus gyümölcsökig minden megtalálható. A profi Avalonba járók mégis ügyelnek arra, hogy a különleges választékú reggeli idején hagyjanak annyi helyet a bendőjükben, hogy a kihagyhatatlan tejberizsből vagy tejbegrízből is merjenek maguknak, mert tényleg isteni. A titkunk a változatosság, magyarázza a séf. Más helyeken gyakran tapasztaltam, egy hétig is kirakják ugyanazt a felvágottat, ugyanazt a sajtsort, a péksütemény-kínálat is mindig egyforma. Nálunk van ugyan minden reggel vagy tízféle felvágott, de nem ugyanaz, mint ami előző nap volt a kínálatban.

Az ebéd olasz vonala

Nem akartuk, hogy a vendég befizessen nálunk félpanziót vagy all inclusive-ot, és emiatt az ittléte teljes ideje alatt csak nálunk fogyaszthasson, magyarázza a ház gasztro-alapkoncepcióját a szálloda igazgatója, Poncsák Pál. Legyen az ő döntése, hogy szeretne-e nálunk ebédelni vagy este enni valamit. Így ehet a városban vagy napközben a környéken, amikor kirándulni indul, de persze nálunk is beülhet az olasz éttermünkbe vagy a sörkertbe, ha épp ahhoz van kedve. Egy ilyen szép környezetben, ahol a szálláshelyünk található, bent, az erdő mélyén, úgy véltük, tiszteljük meg a helyet és főként a vendéget azzal, hogy kizárólag á la carte fogyasszon délben és este, üljön le, szolgálják ki illően, érezze jól magát. A csapat fiatal, mindig jó zene szól mindenütt, a kiszolgálás csak elsőrangú lehet. Úgy tűnik, az elképzelésünk a számok tükrében bevált. Már most vannak visszatérő vendégeink, szerencsére sok a fiatal köztük, párok, családok. Áprilisra 60 százalékot terveztünk, a tervet már túlszárnyaltunk, ezt nyugodtan mondhatom a foglalások alapján.

Az olasz vonal nem véletlen, a ház gazdái sokat jártak itáliai tájakon, imádják az ottani vendéglátást. Ezt már ismét gasztroházigazdánktól, Bajusz Gergőtől halljuk, aki épp azt magyarázza, azért olasz kaját felső fokon kínálni nap mint nap Miskolctapolcán – ennek megszervezése és megvalósítása nem kis kihívás. Hiszen nem dolgoznak semmilyen por alapú vagy más előkészített, pláne nem mesterséges alapanyagból, náluk a haltól kezdve a zöldségekig, a legutolsó fűszeradalékig minden frissen szállított, ami pedig lehet, házilag készül a konyhán. A ház híres a pizzájáról: utolsó falatjáig olyan, mintha a mamma konyháján készült volna, mesterien olasz az ízvilág. Pármai sonkájuk, extra szűz olívaolajuk, parmezánjuk, halaik, bárányuk és olasz desszertjeik – hosszú kísérletezések eredménye mind, és sok olyan fogás vérzett el közben, amelyet másutt boldogan szerepeltetnének az étlapon. Az Avalonban nem lehet, első a kiemelkedő minőség.

A vacsora egyéni világa

Tizenkettedik borvacsorájuknál tartanak az alig egyéves múlttal rendelkező házban, tudjuk meg Bajusz Gergőtől. A közeli kis pincészetektől kezdve olyan ismert, nagy nevekig, mint Sauska, St. Andrea vagy Gere, is szerepeltek már a repertoárban. Most éppen Bodri-borvacsorára készülnek, de nemcsak ilyen jellegű programokat szerveznek, hanem például sajtimádóknak is állítanak össze komplett vacsorasort, mert észrevették, mekkora sikert aratnak. Márton-napon pálinkás vacsorát kínáltak, hatféle fogást hat különböző erősségű, ízvilágú kézműves pálinka kísért. Most amúgy épp sörvacsorában gondolkodnak, a séf már próbálja a sörös recepteket a konyhán – ez lesz a vendégeknek a következő meglepetés.

Ízelítő az Avalon olasz ételsorának kínálatából, Bajusz Gergő kommentjeivel

Pizza Bianca pármai sonkával „Pizzakenyerünkre friss rozmaring, friss fokhagyma és extra szűz olívaolaj kerül.”

Tris pasta (lila ravioli libamájjal, zöld gnocchi ricottával, spagetti vénuszkagylóval) „A házi tészták saját kis laboratóriumokban készülnek egy igazi nagymama keze által, a vénuszkagyló pedig friss, nem kerülhet fagyasztott állapotban a konyhába.”

Parmezánban flambírozott szarvasgombás rizottó „A rizottó Olaszországból érkezik, a szarvasgombát helyi gombásztól szerezzük be.”

Bárányfartő zöldséges paradicsomraguval „A bárányfartő Szepesi Gábor specialitása.”

Grillezett branzinofilé szicíliai salátával „A faszénen grillezett branzino szintén a friss halaink közé tartozik, a szicíliai saláta pedig igazi vitaminbomba: répa, angol zeller, édeskömény, uborka, kápiapaprika, sok chili és rengeteg petrezselyem.”

Avalon-krémes és -tiramisu

„Az Avalon-tiramisu receptje már ősrégi. Olaszországból érkezett velem San Severo di Foggiából. Egy szakácsnénitől lestem el húsz éve.

Gyermekkoromban nem bírtam a krémest, ezért Albók Gyula séfet megkértem, hogy találja ki az Avalon-krémest, amelyet én is meg tudok enni. Nagyon nehéz feladatot adtam neki, de megoldotta, azóta csak fogy és fogy. Lassan megveri a tiramisut is.”