A nagy számban jelen lévő vendéglátó szakemberek mellett huszonhét hazai gyártó és termelő tartotta kihagyhatatlannak a lehetőséget, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhet a potenciális „felhasználókkal”, és élve a lehetőséggel, prezentációikkal is igyekeztek kézzelfoghatóvá tenni, bemutatták, milyen alapanyagokat kínálnak az éttermek séfjeinek. Közcím: Útban Európa felé A szervezők hangsúlyozták: hagyományteremtő céllal hozták létre ezt az első rendezvényt, ahol két fontos szakterület képviselői – a hazai vendéglátás és a magyarországi alapanyag beszállítók – találhatnak egymásra. A fórum célja, hogy a magas minőséget garantáló lehetséges beszállítók bemutatkozhassanak a Horeca-ágazatnak, és lépést tehetünk abba az irányba, hogy Európa újra odafigyeljen a piacképes magyar termékekre. A konferenciát Horeca-oldalról olyan kiváló szakemberek tisztelték meg jelenlétükkel, mint Jakabffy László, az „Év Vendéglőse” cím tulajdonosa, vagy Buday Péter mesterszakács, aki nem csak érdeklődőként, hanem előadóként is szerepelt a fórumon. Dr.Süth Miklós szakállamtitkár arról beszélt, hogy a „Kiváló Magyar Élelmiszerek” (KMÉ) rendszer elindítása egy olyan evolúciós folyamat első fázisaként kezelendő, amely hosszabb távon hozhat majd látványos eredményt. A végső feladat egy tudatosan gondolkodó fogyasztó tömeg „kinevelése”, de ennek eléréshez az irányt meg kell mutatni. Erre pedig a vendéglátás kiemelten hatékony eszköz lehet. „Magyarországnak nagyon jók az adottságai, és még mindig arról ismerszik meg a nagyvilágban, hogy itt jókat lehet enni – mondta az államtitkár. - Ugyanakkor tanításra, szemléletformálásra van szükség, hogy a nagy tömegek értő módon keressék az élelmiszereket.” Elmondta, hogy ma már 80 gyártó 400 terméke viseli a KMÉ címkét, amelynek eléréséhez nem elég „csak” európai normák szerinti paraméterekkel rendelkezni, hanem valamely szempontból jobbnak is kell lenni annál. Elismert szakembereinket, és termékeinket dicséri, hogy a közeljövőben megrendezendő Húshigiéniai Világkongresszust hazánkban rendezik, tudtuk még meg tőle. Buday Péter a jelenlévők közül elsősorban a termelőkhöz intézte szavait, mondván, a vendéglátó közeg keresi, várja a jó minőségű hazai alapanyagokat. Előadásában elmondta, a szekértáborokra szakadt szakácstársadalom minden szereplője más és más úton szeretne eljutni ugyanahhoz a célhoz, de abban egyetértenek: jelen pillanatban a minőségi alapanyagok teljes körű beszerzése itthon lehetetlen. „Saját éttermem konyháján legalább 800 féle alapanyagot használok, mondta az ismert séf, így, bár tiszteletreméltó a KMÉ-k száma (ami 400), azonban még messze elmarad a kívánatostól.” Míg a boroknál már sikerült megvalósítani, a Magyarországon a hús- és zöldségtermékeknél nincs eredetigazolás, így nem lehet tudni, megfelelő-e a vendéglátós által alkalmazott technológiáknak. A hazánkban is jelen lévő csúcstechnológiák ugyan lehetővé teszik, hogy a kevés hazai szakember minőségi végterméket állítson elő, de ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne az egyenletesen magas színvonalú alapanyag. Buday szerint a magyar vendéglátás jövője a három lábon állás. Az idősebbek számára már nem elfogadhatóak az új trendek, számukra meg kell tartani a múlt hagyományait. A fiatalabbak, világlátott kozmopoliták számára a modern, különleges, divatos konyhák a vonzók. Ám, ha olyan színes gasztro-térképet szeretnénk, mint amivel Olaszország, vagy Franciaország rendelkezik, elengedhetetlen, hogy egy-egy régió, vagy kistérség felkutassa a saját hagyományos ételeit, elsősorban a paprikás ételek előtti időszakra koncentrálva. Elengedhetetlen, emelte még ki, a kommunikáció javítása. Komoly problémaként említette a séf, hogy a vendéglősök nem ismerik a lehetőségeket, a termelők pedig nem ismerik a szakma igényeit. Ráadásul az élelmiszeripar főképpen a prémiumtermékek területén van hatalmas lemaradásban, pedig kézműves igényességgel készült ételeket csak kézműves igényességgel megtermelt alapanyagból lehet előállítani. A jelen lévők közül többen is hozzászóltak az elhangzottakhoz. Somogyi Tibor, a Sotex Kft. tulajdonosa elmondta, hogy Buday Péter előadásában adott néhány nyaklevest az élelmiszeriparnak, de az érem másik oldalát is meg kell nézni. Saját termékük példáján vezette le, hogy a vendéglátásban a multinacionális cégekkel kötött kizárólagos szerződések, illetve az általuk biztosított plusz infrastrukturális lehetőségek miatt nem sikerült igazán versenyképesnek lenni. Dedák Pál, a Jona-Drink tulajdonosa az éttermesekhez és a szállodásokhoz is szólt. Svédasztalos reggelihez kínálja száz százalékos, adalékanyagoktól mentes gyümölcsleveit. Tapasztalata szerint a termék sikeres, éppen ezért a potenciális megrendelők számára nem „nagy buli”, mert túl sok fogy… Ezért kénytelen külföldi értékesítési csatornákat keresni, miközben itthon folyton azt hallja: nincs minőségi termék… Cseh László, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke szerint egy rendszer akkor működésképtelen, ha abban egymásnak ellentmondó feltételeket akarunk szabni. A vendéglátásban ez történik: olcsón akarnak minőséget. Zárszavában Dr. Süth Miklós az előrelépés zálogaként két dolgot, az információt és a kölcsönös bizalom szükségességét hangsúlyozta. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy rövidtávon hatalmas előrelépés várható. De következetes, kitartó munkával, pozitív szemlélettel, a párbeszéd folytatásával a meglévő alapokra üzleti kapcsolatok, barátságok épülhetnek fel. Az Agrármarketing Centrum (AMC) igazgatója, Pál József kérdésünkre elmondta, eredményesnek tartja a fórumot. Véleménye szerint már elérkezett az idő, hogy ebben a szegmensben is megtörténjen a kapcsolatfelvétel a felek között. „Nem csak azért, mert a HoReCa szektornak szüksége van a hazai alapanyagokra, mondta az igazgató, hanem azért is, mert most már látjuk azokat a termékeket, amivel be lehet törni a piacra.” Véleménye szerint a folytatással nem szabad egy évet várni, akár már tavasszal sor kerülhet a következő találkozóra. Addig elsődleges feladat egy kezelhető adatbázis felállítása, annak a megfelelő helyekre történő eljuttatása és a megfelelő kommunikáció kialakítása a termelők és a felhasználók között.