Madonna szokatlan karrierjének bemutatásával kezdte előadását a Nagy Kreatív Nap-Brand Festivalon James Lanham. A brit újságíró és marketing-szakértő szerint az énekesnő a 80-as években nem is annyira énekléssel, hanem kisebb filmszerepekkel, performance-ekkel kezdte pályáját. Ez a szereplés jelentős hatással bírt a közben kiadott kislemezek eladására.
Lanham egy egyetemi előadás mozgalmasságához illő prezentációjában Madonna színeváltozását vette sorba, de a hangsúly nem az énekesi pályán volt, hanem azon, ahogy változó kinézetével felhívta magára a figyelmet. Ezen kívül Madonna folyamatosan fenntartotta az érdeklődést botránykeltéseivel is, mint amilyen a Britney Spears-es csókolózás volt, de a konzervatív vallásos közösséget is felháborították dalai.
A szakértő szerint Madonna sikere Michael Jacksonnal szemben éppen azon mérhető, hogy képes volt az állandó megújulásra. Lanham úgy véli, ha az énekesnő megmaradt volna olyannak, amilyen egy adott ponton volt, akkor az idő és a divat múlásával elavulttá vált volna.
Mit tanult Lady Gaga Madonnától?
James Lanham Madonnához hasonlónak nevezte Lady Gagát, aki szintén saját egyéni-extravagáns ruháival hívta fel magára a figyelmet. A celeb személyes márkaépítését összekötötte ruháinak promóciójával, ami után énekes karrierbe kezdett.
„Mi a relevanciája, jelentősége annak, amit ez a két ember művelt magával a marketing szakma számára?” – tette fel a kérdést magának Lanham. Az újságíró a magyar közönség számára kevéssé ismert Marmite bemutatásával válaszolt saját kérdésére. A Marmite egy sós krém, ami inkább hasonlít valamiféle motorolaj származékhoz, mint fogyasztható ételhez, ám az angolszáz világban a gyerekeknek adják előszeretettel.
A termék tehát nem éppen szerethető, és az idő múlásával - ahogy változott a cég vezetése - rájöttek arra, hogy változtatniuk kell. A Marmite csomagolást megváltoztatták, és a fejjel lefelé fordított dobozra a „squeeze me” (facsarj ki) felirat került.
A digitális világban remekül kihasználható tulajdonságnak bizonyult, hogy a Marmite egy sokakat megosztó termék. A márka oldalán a fogyasztóknak lehetővé tették, hogy a csomagolásra ráírják, megfogalmazzák szöveggel, vagy akár rajzzal, hogy mit is gondolnak. A rossz hír is hír elv alapján, a negatív megnyilvánulásokat a termék saját javára tudták fordítani.
Mindezek alapján a márkának sikerült sokszorosra növelnie eladásait, és a különböző új termék-mutációk bevezetésével sikerült más rétegpiacokra is betörnie, ahol sikeres lett.
Két reklámfilmmel zárta előadását James Lanham: a Marmite a brit választásokat meglovagolva Hate party/Love party reklámokat készítetett, amelyben a pártok képében jelent meg a márkával szembeni attitűd kifigurázása.
A recept egyszerűnek tűnik: egy jó adag öniróniával könnyen a saját javunkra fordíthatjuk a velünk szemben megnyilvánuló véleményeket is. Mindehhez persze elengedhetetlen az egyéni angol humor.
