Mádon már bizonyíthatóan 1200 éve folyik szőlőtermelés, az évszázadok során bencés, de pálos szerzetesek is szorgoskodtak a szőlőkben. Ma már megkerülhetetlen a nevezetes település a hazai minőségi tokajit kedvelők között. Szepsy István, a Szent Tamás, Lenkey Géza, a Holdvölgy és a Mád egyik legkiválóbb aldűlőjét, az Öreg Királyt feltámasztó Barta Pince mind megszámlálhatatlan hazai és nemzetközi elismerést – és rajongót – szerzett az egykori mezővárosnak.

A szőlész-borász munka feltámadását azonban némi lemaradással követi a régió építészeti megújulása, és szakértők szerint még mindig beláthatatlan mennyiségű pénzre és időre lenne szükség ahhoz, hogy Tokaj-Hegyalja építészeti szempontból is látványosan megújuljon. „A lehetőségek korlátlanok, különösen Mád, Tállya és Abaújszántó környékén, de a pusztítás erői is gyorsan haladnak” – állítja Erhardt Gábor, az Axis Építésziroda munkatársa, aki közel másfél évtizede dolgozik a Tokaj-hegyaljai borvidéken.

Akárhogyan is, a hat éven át tartó felújítás során sok minden akadályozta a munkálatokat. A kívülről egységesnek tűnt homlokzatról például kiderült, hogy az évszázadok során több regénybe illő átalakításon esett át – hogy csak egyet említsünk a meglepetések közül. Az is meghökkentette a kivitelezőket, hogy a reneszánsz jellegzetességeket mutató kúria legősibb magja ugyanolyan parasztház-sémára készült, mint a Kárpát-medence több százezernyi egyszerű lakóingatlana. Az pedig már a restaurátorok szívét dobogtatta meg, hogy az emeleten geometrikus keretekben évszázados, ódon virágmintákat találtak – ezeknek sincs párja a régióban.

A felújítást levezénylő Barta család kortárs festményekkel tette hangulatosabbá az autentikus, 18. századi levegőt árasztó tereket, többek között az emeleti öt barokk termet is. Ma már az épület újra teljes pompájában áll, s ha valaki eltölt néhány órát az ódon hangulatú, impozáns kúriában, királyi borokat kóstolhat, és – szó szerint – fejedelmi élményekben részesülhet.