A „legnagyobb” turisztikai vonzerő lehetőségét a teljes hazai római Limes szakasz UNESCO világörökségi nevezése - amely megegyezik Magyarország 417 km hosszú dunai-szakaszának hosszával – teszi lehetővé, vagy inkább rendkívül esélyessé.

A nagy érdeklődés mellett lezajlott tanácskozáson képviseltették magukat az érintett települések önkormányzatai, TDM-szervezetei, a Magyar Turizmus Zrt. Dél-Dunántúli Marketing Igazgatósága, akik turisztikai szakemberekkel közösen kerestek választ arra, hogy a Duna vonalán haladó Limes mentén található értékeket miként lehetne a turizmus szolgálatába állítani.

Bevezető előadásában, Hirschberg Attila, a Magyar Limes Szövetség elnöke arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy az elsődleges cél több olyan tematikus út létrehozása a Duna mentén, amelynek során szinte minden élményben részesülhet a hazánkba látogató turista.

Kitért arra is, hogy a folyó déli, Érdtől Mohácsig terjedő szakaszára különösen igaz a sokszínűség, hiszen itt egyaránt megtalálhatók a nemzeti park nyújtotta egyedi lehetőségek, a borutak, a világörökségi helyszínek, vagy akár az őskorból származó emlékek, amelyek jól kiegészítik a limes már feltárt részeit.

Szólt arról is, hogy az UNESCO világörökségi cím elnyerése teheti majd önálló márkává a Ripa Pannonica teljes magyarországi szakaszát. A pályázati anyag elkészült, a végső simítások vannak már csak hátra, rövid időn belül beadható. Ez már önmagában is olyan attrakció, ami egész Európában példátlan, ugyanis a Duna 417 kilométer hosszú szakaszon halad át hazánkon, s ezzel a leghosszabb folyami világörökségi helyszínként, akár önálló tematikus útként is működhetne, azonban a teljes szakaszon csak jelentős összegből valósítható meg.

Mivel a magyar dunai szakaszon van más lehetőség is, a Limeshez kapcsolódó 124 helyszín és 180 régészeti lelőhely közül kell csak néhányat kiválasztani, s ehhez kapcsolódva más, nem római alapú tematikus utakat is létrehozni, amelyek legalább hét, tizenkét napos programot kínálnak a hazánkba érkező turistáknak - akár már önálló nyaralási célként is.

Az alaphelyzet felvázolását követően a résztvevők kisebb csoportokban egységesen arra keresték a választ, hogy a déli régióban a Duna mentén milyen kiemelt esemény köré csoportosítva hozhatók létre tematikus utak, mik a meglevő adottságok. Abban szinte kivétel nélkül mindegyikben megegyeztek, hogy sokszínű ez a térség, köszönhetően az itt élő nemzetiségeknek, a tájegységeknek, kiemelten a népművészetében gazdag Sárköznek, a Duna-Dráva Nemzeti Parknak, ezen belül is a Gemenc állat és növényvilágának, az azt át-, meg átszelő Duna-holtágaknak, borvidékeknek, s a Szellemi Világörökség részét képező busójárásnak.

Hangsúlyozták, nagy kihívást jelentenek a Dunán májustól október végéig közlekedő, az unió vízi határán, Mohácsnál kikötő üdülőhajókon – egy-egy szezonban meghaladhatja ezek száma akár az ezret is – hazánkba érkező turisták bekapcsolása a belföldi turizmusba. Ennek feltétele, hogy a folyó menti települések vonzó programokat kínáljanak részükre.

Arra is rámutattak a résztvevők, hogy számos hiányosságra is megoldást kell keresni, ugyanis nincsenek meg a feltételei a minőségi vízi-turizmusnak, hiányoznak az azt kiszolgáló létesítmények. A kerékpárutak hálózata sem teljes még, szükség lenne az Eurovelo6 útvonal minél gyorsabb kiépítésére, s fontos lenne a nagy hagyományokkal rendelkező fesztiválok - bajai Halászléfőző, Duna-menti és a százhalombattai nemzetközi folklórfesztivál - összehangolására.

Bokor Béla, a társrendező Pannon Kultúra Alapítvány kuratóriumi elnöke, a dunaszekcsői Lugió Napok egyik megálmodója annak a véleményének adott hangot, hogy a Limes köré felfűzhető meglévő, vagy fejlesztés alatt lévő turisztikai vonzerők együtt adnak megfelelő kínálatot.

Arra is rámutatott, hogy a római kori emlékek - erődök, faldarabok - a Limes jegyében összeállított turisztikai kínálatnak ugyan fő elemei, de minden olyan egyéb lehetőség része annak a sokszínű vonzerő sokaságnak, amely általa helybe hozható.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgató-helyettese, Buchert Eszter pedig arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy a programok összeállításánál a turistacsoportok mellett a kisgyerekes családokra is gondolni kell.

Bokor Béla, a konferencia társszervezőja, a dunaszekcsői Lugió Napok egyik megálmodója annak a véleményének adott hangot, hogy a limes önmagában kevés a turisták régióba csábításához, ugyanakkor a különféle lehetőségek erősítik, kiegészítik egymást, minél nagyobb választékot, ezzel minél nagyobb keresletet teremtve.

Javaslatként hangzott el, hogy a dunai hajóutak lebonyolításában, magyar hajók is részt vehetnének, mert nagyon nehéz a külföldi luxushajók szervezőit bizonyos programok értékesítésére rávenni.

Hirschberg Attila összefoglalásként arra hívta fel a figyelmet, hogy a világörökségi cím elnyerésében pillanatában a térségnek készen kell állnia a turistaáradat fogadására: 

"Nem győzzük hangsúlyozni: a világörökség önmagát eladó - reklám nélküli - világbrand. Vagyis, aki hallja, elképzel egy kívánatos (kulturálisan és kialakításában, megjelenésében vonzó) kulturális-idegenforgalmi-szabadidős attrakciót és azt várja, hogy a helyszínen ezt látja viszont. Igényesen kialakított és jó állapotú, akadálymentesen megközelíthető, jó közlekedési infrastruktúrával - biztonságos, tiszta és megbízható (pontos), egyéni és közösségi közlekedési módokkal, (autóbusszal, vonattal, autóval, kerékpárral, stb.) könnyen elérhető múzeumokat, látványos szabadtéri kiállítóhelyeket, inger gazdag - a család valamennyi tagjának kellemes kikapcsolódást, egyben élményekben gazdag szórakozást biztosító - látni- és tennivalókat (attrakciókat, fesztiválokat, stb.), tiszta és kényelmes, tisztességesen szervezett és vezetett szállásokat, éttermeket, stb.

Amennyiben ezek nem állnak rendelkezésre még a VILÁGÖRÖKSÉGI CÍM ELNYERÉSE ELŐTT, utána már késő lesz hozzáfogni kialakítani őket! Ha az új világörökséget látni vágyó turisták áradata már itt van, de nincs hol elhelyezni, ebéddel/vacsorával kínálni őket, ha nincs az elvárásaiknak megfelelő kulturális, idegenforgalmi szolgáltatás a helyszínen, akkor csak egyetlen egyszer jönnek el, többet soha. És másokat is lebeszélnek a látogatásról. A világörökségi cím tehát csak egy brand. Viszont a legerősebb. Ez óriási lehetőség, egyben óriási kihívás: a cím elnyerése után szinte azonnal megérkeznek az érdeklődők, és nagyon sok múlik azon, hogy mit találnak itt.

A kulturális turizmus keretében „attrakcióként eladható” örökségi helyszínek működéséhez a szolgáltató ipar legaktívabb közreműködése szükséges az örökségi helyszínek kijelölését,megközelíthetőségét, vizualizációját, bejárhatóságát biztosító különböző műszaki megoldásoktól (pl.: a romok feletti védőtetőt tartó könnyűszerkezetes – az egykori térbeli kiterjedést is érzékeltető – acélvázas „tömegvázlat” gyártásától), a pl.: a nyomdaiparban előállított információs táblák, brosúrák, termékek csatolásáig, pl.: római épület- és járműmodellek, fegyverek, ruhák,kézmű- és élelmiszer-ipari termékek, hiteles másolatok, stb. előállításán át, egészen a különböző szolgáltatások nyújtásáig, pl.: kereskedelmi szálláshely, személyszállítás, idegenvezetés, hagyományőrző bemutatók, felvonulások, attrakciók, fesztiválok, stb. terjednek. Ezeknek a tevékenységeknek a bevételt teremtő képessége is rendkívül nagy!" - hangsúlyozta Hirschberg Attila. 

A konferencián készült videóösszefoglalók ezen a linken érhetők el:

{youtube|id=XW2ADJRTmuE}

{youtube|id=Ib2_cUv8W0s}

{youtube|id=cDd77kkHiTs}