A Bolognai Nyilatkozat (1999. június 19.) aláírói önként vállalták, hogy felsőoktatás-politikáikat 2010-re összehangolják, s ezzel az Európai Felsőoktatási Térség részévé válhatnak. A nyilatkozatban megfogalmazott legfontosabb célok a következők voltak: érthető és összehasonlítható fokozatokat adó képzési rendszer kialakítása, alapvetően két fő képzési ciklus, az alapképzés (undergraduate) és az egyetemi (graduate) képzés bevezetése. Kreditrendszer, amely elősegíti a hallgatói mobilitást. Egyenlő esélyek: a hallgatóknak a tanuláshoz, a gyakorláshoz és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzájutásra, a tanárok, kutatók és az adminisztratív dolgozók számára a kutatással, oktatással és gyakorlattal a z európai kapcsolatban eltöltött időszakra vonatkozó társadalombiztosítási jogok garantálása. Minőségbiztosítás: összehasonlítható kritériumok és módszerek alkalmazása. Az európai dimenzió erősítése tantárgyfejlesztéssel, intézményközi kooperációval, mobilitási lehetőségekkel és integrált programokkal.

Az egyes BA-alapképzési szakokat, így a turizmus-vendéglátás alapképzési szakot is a főiskolákból és egyetemekből kialakított konzorciumok teremthették meg, amelyet a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) véleményezett, és az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OM) hagyott jóvá és engedélyezett. A szakalapítási anyag tartalmazza a szakmai kompetenciákat, az elsajátítandó ismeretköröket, a kötelezően előírt kreditek nagyságát és az elmélet és a gyakorlat arányát.

Az integráció Magyarországon

Az integráció szükségességét szakmai körökben sohasem vitatták. A magyar felsőoktatás elaprózott és merev szerkezete mindenképpen reformra szorult. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel 2000. január elsejével az első integrációs folyamat – még a bolognai folyamat (bf) beindulása előtt – befejeződött. Az intézményi partner kiválasztásánál az egyetemek és főiskolák számára azonban még nem volt világos, hogy a gyakorlatban az új, integrált intézmények mire is vállalkoztak. Az új strukturális rendszerben kellett tehát nekifogni a BA–MA kétciklusú képzésre való átállásra. A 2006. szeptemberi tanévvel a puding próbája elkezdődött. A reform egyik legvitatottabb pontja itthon és külföldön is az elmélet és a gyakorlat aránya a BA-képzésben. Mivel a végzettek egy része a BA megszerzése után nem tanul tovább, így számukra a piacképes végzettség a fontos. Másik részük viszont továbbtanul, számukra az alapképzésnek kell belépőt biztosítania a módon nem kap prioritást, máshol a tantervben két idegen nyelv is szerepel. A minisztérium álláspontjával kapcsolatban az akkreditációról, az alapképzésről és az esélyegyenlőségről Arató Gergely, az OKM államtitkára leszögezte: az alapképzés nem azonos a főiskolaival, és a mesterképzés sem azonos az egyetemmel, bár a BSc diploma hasonló esélyeket nyújt majd a munkaerőpiacon, mint a főiskolai diploma, mivel az alapképzés jobban megfelel a főiskolai profilnak. Az is valószínűsíthető, hogy mesterképzést inkább az egyetemek indítanak.

„A felsőoktatási törvény tiltja, hogy a felsőoktatási intézmények előnyben részesítsék a náluk végzetteket a mesterképzésre történő felvételnél” – tájékoztatott a szaktárca. Vagyis aki főiskolán szerzi meg BAoklevelét, a mesterképzést viszont máshol szeretné elvégezni, ugyanolyan esélyekkel indul, mint a választott intézmény végzett hallgatói. „Akkreditációs vizsgálat során tudni kell nemet mondani” – jelentette ki Hiller István a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság ülése után február 5-én.

A miniszter a mennyiségi változás után a minőségre szeretné helyezni a hangsúlyt. Véleménye szerint az akkreditációs bizottság és a piac véleménye sokszor nem egyezik meg. „Van felsőoktatási intézmény, amelynek diplomáját a piac nem sokra értékeli. Előbb-utóbb a kettő közelíteni fog egymáshoz, aztán teljes fedésben lesznek, s ezt a folyamatot fogja elősegíteni a minisztérium is.”

Budapesti sikertörténet

A Budapesti Gazdasági Főiskola az ország három legismertebb és legnagyobb presztízsű főiskolájának integrációjából született. „Már előtte is volt egy laza szövetség, amelyből logikusan nőtt ki az integrált szervezet” – kezdi a beszélgetést Dr. Szalók Csilla, a BGF Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskolai Karának intézeti tanszékvezetője. A három budapesti főiskola integrációja a meglévő problémák mellett is sikertörténet, habár az integráció idején még nem lehetett látni a bolognai folyamat lényegét. A tanszékvezető az integráció és a BF előnyeként említi az átjárhatóságot, a hatfokozatú nyelvvizsgára való áttérést, valamint a kreditrendszer és a minőségbiztosítási rendszer bevezetését. A saját intézményében történt változások kapcsán először a régi és az új képzés különbségeiről beszélgettünk.

„A főiskola erőssége a négyéves, vállalkozáscentrikus tanterv volt, amelynek szerves részét képezte a kétszemeszteres munkahelyi gyakorlat. A rugalmas rendszerben a féléveket lehetett variálni, így nem zúdult rá a teljes diákgárda egyszerre az iparágra. A diák számára is kedvező volt, hiszen több területen is kipróbálhatta magát. A vendéglátás ráadásul gyakorlatias pálya, lehetőleg már az első évben el kell kezdeni a gyakorlatot.” Az új felsőoktatási törvény szerint a turisztikai képzés hét szemeszterre csökkent, így a képzésbe épített szakmai gyakorlat egyszemeszteres lett. A tanszékvezető szerint ezért néhány külföldi gyakorlati programot át kell szervezni. Mivel ez nemzetközi iparág, a nemzetközi tapasztalat egy végzősnek felbecsülhetetlen előnnyel jár. Az amerikai, 11 hónapos gyakorlatra eddig évente 30-40 diák mehetett. A rövidebb gyakorlati idő nemcsak a szezonalitás miatt lehet kedvezőtlen, a szemeszterek kezdéséhez és a fogadó partnerekhez is igazodni kell, ráadásul meg is drágítja a programot, hiszen a járulékos költségek (repülőjegy, biztosítás) rövidebb időszakra oszlanak el.

Az átjárhatóság biztosítása érdekében Dr. Szalók Csilla elmondta, hogy a főiskolának a tanterv egy részét a hasonló profilú egyetemekkel akkreditáltatnia kellett, ez nagyrészt meghatározza az elmélet és gyakorlat arányát. A BF előtt az európai piacból és a hazai munkaerő- szükségletből indultak ki. Kanadai példa alapján szakmai tanácsadó testületet hoztak létre (utazási irodák, szállodaszövetség, RIB képviselőiből), amely szakmai tanácsokkal látta el az intézményt a tantervvel kapcsolatban. A főiskola egyik javaslata szerint megoldást jelenthetne két különböző hosszúságú kurzus indítása; a hétszemeszteres képzés mellett nyolcszemeszteres, kétszemeszteres gyakorlattal. A tanszékvezető nagy fegyverténynek tartja az idegen nyelvű képzés sikeres akkreditálását, amelynek bevételeit a hazai képzés színvonalának további emelésére fordítják. Az átjárhatóságot nemzetközi szinten az egységes diplomamelléklet (supplement) biztosítja, amely pontosan tartalmazza a képzés alatt elsajátított tanulmányokat és kompetenciákat. A turisztika és vendéglátás oktatásának területén bekövetkezett másik nagy változás a két szak összevonása. Az alapszak hivatalos neve ezentúl turizmus-vendéglátás alapképzési szak (baccalaureus, bachelor, rövidítve: BA), amely hét féléves képzés, egy félévig tartó, összefüggő szakmai gyakorlattal. Megszerzéséhez államilag elismert vagy azzal egyenértékű, legalább két középfokú, C típusú szaknyelvi nyelvvizsga szükséges, amelyek közül az egyik helyett C típusú, felsőfokú általános nyelvvizsga is tehető, illetve ezzel egyenértékű érettségi bizonyítvány vagy oklevél. A BGF-en a felvételi statisztikák szerint a turizmus mindig is népszerűbb volt. Az összevonás eredményeként természetszerűleg emelkedtek a ponthatárok, így sokan, akik vendéglátósnak készülnek, nem fértek be.

Az összevont szaknak biztosítania kell, hogy a végzősök mindhárom szakterületen, a szálláshelyek, a vendéglátás és az utaztatás területén is piacképes tudást kapjanak, ezért az első évben az összes hallgató ugyanazokat az alapozó tantárgyakat tanulja, és a második évtől választhatnak specializációt. A főiskola attól tart, hogy a legjobbak döntően a turisztikaspecializációt választják, míg a többiek jobb híján maradnak a vendéglátón. Ez utóbbi viszont annyira speciális terület – pontosan a dualitása miatt, azaz termel és szolgáltat is –, hogy nem mindenki alkalmas erre a pályára. A szakmában elég jelentős azoknak a száma, akik a vendéglátást továbbra is önálló alapszakként szeretnék látni. Úgy vélik, hogy az öszszevonás és a kevés gyakorlati idő az egyébként elismert magyar vendéglátásnak komoly presztízsveszteséget okozhat. Talán megérett az idő arra, hogy az oktatási reform kidolgozói figyelembe vegyék a szakmai szervezetek, többek között a Vendéglátók Ipartestületének és a felsőoktatásban dolgozó szakembereknek a véleményét, hogy közös gondolkodással és konszenzussal a magyar vendéglátóipar szakember- utánpótlása hosszú távon megoldódjon.

Kevesebb elmélet a Közgázon

A BGF-től eltérő kérdéseket kellett megoldani a közgazdaságtudományi egyetemen. Míg a főiskolán az elmélet előretörésének vagyunk tanúi, az egyetemen ennek az arányát kellett csökkenteni. „A közgazdasági tanulmányoknál az eddigi 3+2 felosztás alapvetően más jellegű és tartalmú volt, mint a BAés az MA-képzés, mivel osztatlan egyetemi képzésen belüli oktatási struktúrát jelentett – magyarázta dr. Papp Ilona, az egyetem szolgáltatásmenedzsment tanszékének vezetője. – A BA képzésben az elmélet már az alapozó tárgyaknál is kevesebb, amely féléves kötelező szakmai gyakorlattal lett kiegészítve, így a képzés, hasonlóan a többi intézmény képzéséhez, három és fél év lett.”

Arra a kérdésre, mennyiben tér el az egyetem BA-képzése a többitől, a következőket hangsúlyozta: „A szakalapítás után a szakindításnál az intézmények már önállóan dolgozták ki pályázati anyagaikat lehetőségeik és adottságaik figyelembevételével. Eldönthették, hogy a megalapított szakok melyikét szeretnék indítani. A képzésben elsajátítandó ismeretköröknek azonosnak kell lenniük, de ezt különböző tantárgyi struktúrával lehet oktatni, továbbá különbözhet a szakon belül a harmadik évben felvehető szakirányok köre és a hozzájuk kapcsolódó választható tárgyak.” Az egyetemen elindított turizmus-vendéglátás szak fő sajátossága, hogy a turizmusismereteket rendszerösszefüggéseiben oktatják mint a szolgáltatások egyik domináns részelemét. A diákok átfogó ismereteket kapnak a kapcsolódó szolgáltatási területekről is, így a közlekedési, egészségügyi és pénzügyi szolgáltatásokról is. A szakirányok között szerepel a környezeti menedzsment, a szálloda- és rendezvénymenedzsment, valamint a rekreáció- és egészségturizmus. A BGFfel ellentétben nem indult vendéglátással kapcsolatos szakirány, hanem az alaptárgyak között szerepel a szálloda- és vendéglátó-menedzsment tárgy. Viszonylag kis létszámú a 2006 szeptemberében indult első évfolyam. A 865 első helyen ide jelentkezőből 65 fő kezdhette el tanulmányait. „Célunk, hogy az ezen a szakon végzett hallgatóink egyetemünk valamelyik mesterképzési szakán minél nagyobb eséllyel folytathassák tanulmányaikat – mondta a tanszékvezető, majd hozzátette, hogy a folytatási lehetőség más felsőoktatási intézmények (egyetemek, főiskolák) BA-diplomásai részére is nyitva áll. – Az MA-szakra a bekerülés feltételeit az adott szak vezetése határozza meg, és akik ezt teljesíteni tudják, bármelyik alapképzési rendszerből, bármelyik felsőoktatási intézményben szerzett közgazdasági BA-diplomával bekerülhetnek.” Túljelentkezés esetén azonban felvételi vizsga is várható. A turizmus-mesterképzés 2-3 éven belül indul majd angol nyelven.

Lassan járj

Számos szakember szerint az átalakítás túl gyorsan, túl sok területen ment egy időben végbe. Az aláíró országok között nem egy alapító EU-s tagország is hezitál, hogy bizonyos struktúrákat drasztikusan megváltoztasson- e. Mindenképpen érdemes lenne a többi tagállam reformfolyamatát figyelemmel kísérni, hiszen a nemzetközi szakirodalom is igazolja, hogy a fenti vitapontok például a BA tartalmát illetően máshol is felvetődtek. A németek például a BF ellenére meghagyták oktatásuk duális szerkezetét. (Lásd egyik keretes cikkünket.) Több országban a szakemberek továbbra is kitartanak az elmélet–gyakorlat arány változatlansága mellett, éppen a piacképesség biztosítása érdekében.

A német minta: Berufsakademie

Ez az oktatási forma 1974-ben indult német nagyvállalatok kezdeményezésére a célból, hogy a felsőoktatás keretén belül gyakorlatorientált képzést nyújtson. A hagyományos felsőoktatás (Universität és Fachhochschule) mellett lassan kialakult a gyakorlati képzésen alapuló modell. Az előzmény a Stuttgart-modell volt, amelynek indulásánál a Bosch, a Deimler Benz és a SEL bábáskodott. A képzés kétszintű, a diákok az első két év befejezése után kapnak a munkaerőpiacon jól hasznosítható végzettséget, azonban maradhatnak még a harmadik évre is, amely specializáltabb tantervvel és gyakorlattal folytatódik. 2006 szeptemberétől számos helyen ezt a hároméves képzést alakították át a BA-fokozatnak megfelelően, anélkül, hogy a gyakorlat–elmélet aránya jelentősen torzult volna. Ezzel ez a régi-új hároméves képzés az elméleti és gyakorlati tudás olyan kombinációja, amellyel a végzősök naprakész tudással felfegyverkezve a munkaerőpiacon sikeresen helyt tudnak állni. A felvétel kritériumai a sikeres érettségi/felvételi (Abitur) és érvényes munkahelyi szerződés, amellyel a diák egyben munkavállalóvá is válik. Egy félév 12 hetes tanulási időből és ugyanannyi munkahelyi gyakorlatból áll. A végzősök többségének már a záróvizsgák előtt megvan a munkahelye, és egy IMB-tanulmány szerint 30–44 éves koruk között sem pozícióban, sem fizetésben nem maradnak el egyetemet végzett társaiktól. Tanulmányi idejük alatt a hallgatók fizetést is kapnak munkaadójuktól, amely jelentős anyagi fedezetet és biztonságot nyújt a diáknak.

A főiskola szolgálóleánya

Kevesebb iskolapadban töltött idő, több munkahelyi gyakorlat; ez lehetne a mottója a kétéves felnőttszakoktatás átalakításának, amelynek célja jó általános műveltséggel rendelkező, nyelvet beszélő, piacképes végzettséggel rendelkező munkaerő képzése. Sokan úgy vélik, hogy ha a BA-képzésben túl nagy lesz az elmélet aránya, a megújult rövid ciklusú szakképzés konkurenciát is jelenthet az egyetemeknek és főiskoláknak. Számos országban van hagyománya az ilyen képzési formának, az egyik sikeres példa a német Berufsakademie, amely a magyar rendszer átalakításához is mintaként szolgál. A hatéves magyarországi tapasztalat azért veti fel a rendszer újragondolását, mert az eredeti céllal ellentétben a diákok nagy része a főiskolai/egyetemi tanulás előszobájának tekintette. Sokan eleve azért jöttek ide tanulni, mert az egyetemre/főiskolára nem vették fel őket. Nagy részük tovább próbálkozott, és sikeres felvételi után abbahagyta az iskolát. A presztízsnövelés egyik eleme, hogy az érettségi pontok alapján nehezebb lesz bekerülni, a másik az érvényes munkaszerződés megléte. Az új tanterv szerint a második év trimeszterekre lett bontva, amely alatt hat hét szakmai gyakorlatot kell teljesíteni. A szakmai gyakorlat hossza a munkaerőpiac befogadóképességétől függően a jövőben akár hosszabb (hat hónap) is lehet. A továbbtanulás az átjárás kreditek (általában 30-60) beszámításával továbbra is biztosított. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerint a képzés új neve: idegenforgalmi szakmenedzser. Az egyetlen kritika, amely az oktatók részéről eddig megfogalmazódott, (a BA-hoz hasonlóan) a turizmus és a vendéglátás összevonása. Az általános tanterv mellett kevés idő jut a szakirányokra. Az Európai Unió is kiemelten kezeli a rövid ciklusú, munkaerőpiachoz igazodó képzéseket, és a magyar oktatási kormányzat is ezt a képzést szándékozik megerősíteni. Erre utal az államilag finanszírozott FSZ-keretszám az idei 11 ezerről 16 500-ra való emelése.