A közlekedési miniszter terve politikai okokból várhatóan súlyos vitákat vált ki, mert a Palesztin Hatóság az ötlet első felvetésekor, novemberben "gyarmatosító projektnek" bélyegezte az óvárosi vasútállomás gondolatát.

A tervek szerint egy 50-80 méterrel a föld felszíne alatt futó alagútban jutna a vonat a Jeruzsálem szélén lévő központi pályaudvartól az óvároshoz. Jelenleg két lehetőséget mérlegelnek az izraeli közlekedési minisztériumban: az egyik szerint a Siratófal közelében, de az óvároson kívül lenne a vasútállomás, a másik szerint pedig az óváros területe alatt.

Az építkezés költségeit mintegy 510 millió dollárra (ezerháromszázötven milliárd forintra) becsülik. Ha megvalósulnak a tervek, akkor a jövőben az izraeliek és a turisták közvetlen vasútvonalon juthatnak majd el a Földközi-tenger partjától egészen a Siratófalig.

Jeruzsálem keleti fele - benne az óváros és a Siratófal - az 1948-as izraeli függetlenségi háborút követő tűzszüneti vonalak alapján Jordániához került, és egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig, ennek az országnak volt a része.

Izrael 1967-ben elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, majd 1980-ban törvényben mondta ki annektálását, a város egységét és fővárosi státuszát. Az izraeli döntést a nemzetközi közösség nem ismerte el, és ezért a legtöbb külföldi nagykövetség továbbra is Tel-Avivban működik. A palesztinok is maguknak követelik Jeruzsálemet, államuk felállítása után Kelet-Jeruzsálemben szeretnék létrehozni fővárosukat.