A történet még tavaly kezdődött, a Proko Travel Utazási Iroda esetével. 2006 szeptemberében mosonmagyaróvári irodájukat a területileg illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 100 ezer forint bírsággal sújtotta, mivel 2006-os katalógusukban hirdetett repülőútjaiknál „+ repülőtéri illeték” szerepelt a szolgáltatás díjánál, amelynek konkrét összegét nem írták ki. A határozat indoklásában többek között szerepelt, hogy ezzel az eljárással prospektusuk nem alkalmas arra, hogy megfelelően tájékoztassák a fogyasztót a szolgáltatás díjáról. Prónay Gyula, a Proko Travel ügyvezető igazgatója az esettel kapcsolatban elmondta, hogy sem a határozattal, sem a kiszabott bírság mértékével nem értettek egyet: „A reptéri illeték hatósági áras, az összeget euróban adják meg. Ha nem akarom az utast becsapni, a szerződéskötéskor hivatalos illetékkel kell számolnom. Másik lehetőségem, hogy a katalógus készítésekor, előző év októberében rászámolom az árfolyamkockázatot, és magasabb összeget írok be a katalógusba, hiszen ekkor még nem tudhatom pontosan a nyári árfolyamot. Ezzel csak a vásárló járhat roszszul. Nekem sohasem volt, és nem is lesz ez a célom.” Így a Proko Travel fellebbezést nyújtott be. Prónay Gyula megalapozott indokokkal alátámasztva úgy érzi, az iroda nem csapta be, és nem károsította meg utasait. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) azonban korábbi határozatát helybenhagyta, és a bírság megfizetésére szólította fel az irodát. A jogerős határozat ellen további fellebbezésnek nem adtak helyt, jogszabálysértésre hivatkozva azonban az iroda a bíróság felülvizsgálatát kérhette volna. Noha az igazgató továbbra sem értett egyet a határozattal, mégsem fordult a bírósághoz, mivel a per lefolytatásához szükséges egyéb költségek messze meghaladták volna a kiszabott bírság mértékét, ráadásul valószínűleg sokáig elhúzódott volna az ítélet.
Támadás Keleten
Itt azonban még koránt sincs vége történetünknek. Idén év elején a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség munkatársai Nyíregyházán is jó néhány irodát szabálytalansággal vádoltak. Ezek az irodák többek között a Best Reisen útjait közvetítették. A szóban forgó hét irodára külön- külön pénzbírságot szabtak ki. A Best Reisen ezt a határozatot több okból is megfellebbezte. Véleményük szerint ezt nem hét különböző, hanem egy ügyként kell kezelni. Az egyes irodák csupán árusítják a tour operátor termékét az általuk meghatározott, szerződésben rögzített árakon. Így a közvetítő tevékenységért az irodák nem bírságolhatók. Nem létezik olyan jogszabály, amelyre a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség hivatkozik: az illeték nem szolgáltatás, hanem kötelezően fizetendő díj. A Best Reisen az eljárást diszkriminatívnak tartja, nem érti, miért az utazási irodákat sújtják bírsággal a légitársaság helyett. Tiltakozásukat első fokon elutasították, másodfokon helyt ad-tak azon kifogásuknak, hogy az ügyet ne hét különböző, hanem egyetlen esetként kezeljék. Végül a fizetési kötelezettséget nem törölték el. A Best Reisen a 100 ezer forint nagyságrendű bírságot befizette, de a határozatot nem fogadta el, a végzést megtámadta. Indokai közt többek között szerepelt, hogy nem létezik olyan hatályos jogszabály, amelynek alapján a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a bírságot kiszabta. Emellett az eljárást többszörösen diszkriminatívnak tartják. Egyrészt diszkriminatív az utazási irodákra nézve a légitársaságokkal szemben, továbbá egyes utazási irodákra nézve, valamint az utazásközvetítők közül is csak a kicsik esetében folytattak vizsgálatokat. Mivel rengeteg további utazási irodát bírságoltak meg hasonló indokból, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége (MUISZ) is bekapcsolódott az eseményekbe. A MUISZ hivatalos állásfoglalásával kapcsolatban felkerestük Bottyán Évát, a MUISZ alelnökét, az Etikai és Jogi Bizottság vezetőjét, aki nyilatkozott is munkatársunknak. Lapzártánk előtt azonban nyilatkozatát visszavonta, a megjelenést egy későbbi időpontban jelölte meg.
Felmérés a „jogsértő gyakorlatról”
Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya főosztályvezetője megkeresésünkre elmondta: „A vizsgálatok, ellenőrzések és jogértelmezési viták az előző év második felében kezdődtek, ennek keretében a regionális felügyelőségek ellenőrzéseket végeztek az általuk meghatározott szempontok alapján kiválasztott irodáknál. A szempontok között sok összetevő szerepelhet (például érkezett-e korábban panasz – hiszen voltak és vannak is panaszok), de a cél mindenképpen az volt, hogy az általunk jogsértőnek ítélt gyakorlat alkalmazásáról egyfajta reprezentatív képet kapjanak a hatóságok. Azaz: a kiválasztott irodák között kicsik és nagyok egyaránt szerepeltek. A témavizsgálat és az ehhez kapcsolódó ellenőrzések az utazási irodák, utazásszervezők által értékesített utazási csomagokra irányultak a vonatkozó kormányrendelet rendelkezései alapján. Többek között azért, mert lényegesen gyakoribb a repülőjegyek utazási irodán keresztüli megvásárlása, másrészt ez esetben az utazás egészéért fizetendő összeg valós feltüntetéséről tájékozódtak a hatóságok, és nem annak egy eleméről, a repülőjegy áráról. Tapasztalataink azt mutatják – tájékoztat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezetője –, hogy az igen széles kínálat szükségessé teszi a fogyasztók részéről az utazási szerződés megkötése előtt az alapos tájékozódást, így a kiválasztott csomag tényleges áráról szóló információközlés a fogyasztói érdekek szempontjából lényeges elem. Aki az ár alapján dönt – és ez hazai környezetben nem ritka –, bosszúsan veszi tudomásul, ha az irodában elé tett szerződés az előzetes tájékoztatókban megadott ellenszolgáltatáshoz képest lényegesen magasabb összeget tartalmaz. Ebből akár kára is származhat.”
A vasszigor eredménye
Érdekes, hogy miközben több száz irodát pénzbírságra kötelezett a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, amiért a fent említett okból megtéveszti ügyfeleit, a hivatalhoz egyetlen ilyen jellegű panasz sem érkezett az utazóközönség részéről. Sőt, az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy míg az utaspanaszok száma csökkent, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrzései megszaporodtak. (Az Eurotours 2004-es csődeljárása óta jelentősebb panasz nem volt, és abban az esetben is végül minden utast kártérítettek.) Egyes utazásszervező irodák – noha a határozattal nem is értettek egyet – kifizették a bírságot. Sokan azonban a bírói ítélettől várják a jogorvoslatot. Az ügyek viszont lassan haladnak, a folyamatos elnapolás jellemzi a pereket. Úgy tudjuk, amíg folytak az egyezkedések a MUISZ és a szakállamtitkárság között, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség felfüggesztette a végrehajtásokat, újabb bírságokat pedig nem szabott ki.
Ezzel kapcsolatban Kathi Attila elmondta: „A MUISZ és az FVF között már tavaly megkezdődtek az egyeztetések, amelyek során kiderült, hogy a jogértelmezések között különbségek valóban léteznek, és az álláspontok nem közelíthetők. Többek között ez volt az egyik oka, hogy az eljárásokat a területi hatóságok megindították, hiszen azt a MUISZ is elfogadta, hogy abban a kérdésben, hogy mely jogértelmezés (illetve jogalkalmazási gyakorlat) helyes, csak bíróság dönthet, ehhez viszont szükséges, hogy az ügyek egyáltalán eljussanak a bíróságokhoz. A fogyasztóvédelmi hatóság által jogsértőnek ítélt gyakorlat miatt tehát megszülettek az első közigazgatási határozatok, természetesen azzal, hogy a fellebbezést követően az iroda a bírósághoz fordulhat. A perek eredményeinek ismerete előtt ugyanakkor valóban úgy látta az FVF, hogy újabb eljárásokat nem indít, hiszen az is előfordulhat, hogy a bíróságok is különbözőképpen ítélik meg a gyakorlatot, így felsőbb szintű bírói fórumnak kell majd döntenie az ügyben. Az egyeztetések során az akkori szakállamtitkár sokkal inkább az FVF értelmezését tartotta elfogadhatónak” – teszi hozzá Kathi Attila.
Joghézag, jogsértés?
Az utazási irodák úgy érzik, magatartásuk nem volt jogsértő. Abban a pillanatban, hogy létrejön az iroda és a vevő közt a megállapodás, utazási szerződést kötnek, amelyben tételesen és összegezve is feltüntetik, mit, miért kell fizetnie az utasnak. Zám Tibor, a Best Reisen cégvezetője úgy véli, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség sorozatos akciója mögött valójában pénzszerzési, költségvetés- kiegészítési okok húzódnak meg. Érdekes, hogy az illetékek külön feltüntetése miatt sem a légitársaságokat, sem a nagy irodákat nem büntették, csak a kis irodákat néhány tízezer forintos összegre. A kis összegű büntetést a legtöbben kifizették, mert nem érdemes hosszadalmas és költséges bírósági eljárást vállalni, ezért a jogorvoslati lehetőségről lemondtak. Magas összegű bírságok esetében – főleg a megfelelő eszközökkel rendelkező, nagy forgalmú irodák és légitársaságok részéről – peres eljárás lett volna a válasz. A jogszabálysértést leginkább olyan cégeknél állapították meg, amelyeknél a fizetés és nem a peres eljárás volt a feltételezhető reakció. „Az egyes ügyekben harminc-ötvenezer forintos bírságot szabtak ki a területi hatóságok, egy esetben érte el a bírság összege a százezer forintot – reagált az FVF nevében Kathi Attila. – Mindezek ismeretében – tekintettel arra is, hogy a fogyasztóvédelmi bírságnak nincs felső határa – nem vehető komolyan az a felvetés, hogy a hatóságok célja a költségvetés-kiegészítés lett volna. A hatóság célja az volt, hogy az általa jogsértőnek tartott gyakorlat miatt megtegye a szükségesnek vélt hatósági intézkedéseket, azaz megszüntesse a jogellenes tevékenységet. Az esetleges perek végeredménye pedig nem csupán a felügyelőségeket, hanem az utazási vállalkozásokat is segíti az egységes és helyes, jogszerű gyakorlat kialakításában.” Zám Tibor fontosnak tartaná, hogy létezzen olyan rendelet, amely világosan előírja a teendőket, és minden érintettre egyaránt kötelezően vonatkozna. Az a baj, hogy nincs egyértelmű jogszabály. „A fogyasztóvédelmi törvény és a 214-es számú kormányrendelet között joghézag van – véli Zám Tibor. – A törvény alapján a vevőkkel a végső árat kell közölni, míg a rendelet szerint az utast arról kell tájékoztatni, mit tartalmaz a részvételi díj, és melyek a külön fizetendő járulékos költségek.” Az FVF véleménye szerint nem joghézagról, hanem jogértelmezési különbségről van szó, amelyben a bíróság mondhatja ki a végső szót.
Felülvizsgálat
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól (ÖTM) azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Kormányrendelet felülvizsgálata szerepel az ÖTM II. félévi Munkatervében. A jogszabály szükséges módosításának előkészítése érdekében a Turisztikai Szakállamtitkárság egy szakmai kodifikációs munkacsoport felállítását kezdeményezte a MUISZ-szal egyetértésben. A Munkacsoport tagjai: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, FVF, MUISZ és ÖTM.
A Munkacsoport első ülését április végén tartotta, utána került sor egy előzetes normaszöveg-javaslat kidolgozására. Lapzártánk idején a normaszöveg tárgyalása zajlott, a beérkezett munkacsoporti vélemények alapján az azt következő héten egy újabb munkacsoporti ülésre kerül sor. Ezt követi majd az előterjesztés elkészítése s annak benyújtására a Szakmapolitikai Munkacsoportnak, majd elkezdődik a tervezet közigazgatási egyeztetése. A felülvizsgálat az alábbi témákat érinti: elektronikusan úton megkötött szerződések, árképzés, árfeltüntetés, felelősségi szabályok, utas és utazási vállalkozó jogai és kötelezettségei. A részletes módosító javaslatok az előterjesztés közigazgatási egyeztetése során lesznek nyilvánosak – tájékoztatott az ÖTM.
Árdrágító hatás
A reptéri illeték rengeteg összetevőt tartalmaz, például a repülőtér fenntartásához, üzemeltetéséhez való hozzájárulást vagy a terrorizmus elleni biztosítást. Ha az illetéket az irodák beépítik a részvételi díjba, az máris áfakötelessé válik számukra, nem beszélve arról, hogy a szervezési díj, valamint ennek áfája is tovább növeli a végső árat. Ez mindösszesen 20%-kal is felsrófolhatja a fizetendő végösszeget – magyarázza Zám Tibor, a Best Reisen cégvezetője. Emellett bizonyos költségeket nem is kalkulálhat az iroda – mint például a biztosítást, hiszen utazási iroda nem végezhet biztosítási tevékenységet, csupán a biztosító ügynökeként árusítja a szolgáltatást. További előírás – az áfatörvény alapján –, hogy az utasnak nem adható ki áfatartalmat (akár összegszerűen, akár százalékosan) feltüntető tételes számla.
