A légitársaságok harcolnak az online csalók elleni harc élvonalában, hiszen összes bevételük 33 százaléka e-kereskedelemből származik, körülbelül háromszor annyi, mint a nem utaztatással foglalkozó cégeknél. Az a mód, ahogyan a légitársaságok kezelik az online csalásokat, nagyon eltérő. Az üzleti utazásra specializálódott, drágább jegyeket értékesítő légitársaságok profitvédő intézkedéseket hoznak, míg a szűkebb büdzséből gazdálkodó diszkont társaságok inkább a veszteség megtérülésén dolgoznak. Általában a drágább légitársaságok használják a legfondorlatosabb detektívmódszereket (6,5 eszközt vetnek be légitársaságonként), itt a legnagyobb a manuális ellenőrzések aránya (47 százalék), és ők utasítják el a legtöbb foglalást (3,3 százalékot), mert csalásra gyanakodnak. A fapados légitársaságok használják legkevésbé a szűrőket (4,9 százalék az arányuk), kevés náluk az ellenőrzés (13 százalék), és kevés foglalást utasítanak el (2 százalék). Az eltérő stratégia eltérő eredményt is hozott: a drága légitársaságok árbevételül 1,1 százalékét veszítették el, míg a fapadosok 1,6 százalékát. A jó hír az, hogy van megoldás: „törekedni kell minél több csalás leleplezésére. Ez az egyik leggyorsabb mód a költségek csökkentésére” – mondta Christopher Staab, a kutatásba bevont Airline Information partnere. Akif Khan, a CyberSource UK igazgatója ehhez azt teszi hozzá: „Ezek a felfedezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a légitársaságoknak szükségük van automatizált, holisztikus megközelítésre. A kulcs a szűrés automatizálása. Hetek alatt megjelenhetnek az első eredmények.”