Az áfa árrés-tartalmának feltüntetését továbbra is sértőnek és diszkriminatívnak tartják a szakmában dolgozók, hiszen ez semmilyen más iparágban nem előírás. A rendelkezés az üzleti titkot sérti. Arra a kérdésre, hogy várható-e a közeljövőben e téren változás, a PM képviselője egyértelmű nemmel válaszolt, mivel ezt a jog nem teszi lehetővé. Hozzáfűzte, hogy ha valaki úgy érzi, ezzel az üzleti titok sérül, annak joga van rá, hogy az alkotmánybírósághoz forduljon. Simon András mindezt annyival egészítette ki, hogy a MUISZ jogi bizottsága foglalkozik a kérdéssel, más jogszabályokat is vizsgál, amelyek megoldást jelenthetnek a problémára.

A kalkulált és az utókalkuláció során ténylegesen megállapított árrés kezelése is terítékre került, hiszen az utazási szerződés megkötésekor kiszámolt, és az utas által megfizetett árrés összege a valóságban szinte soha nem egyezik meg a ténylegessel. Válaszában Csobánczy Péter azt hangsúlyozta ki, hogy amíg a teljesítés nem történt meg, addig fogalmilag előlegről beszélhetünk, az adó alapját is képező árrés pontos összegét a teljesítést követően kell meghatározni. Felvetődött az új áfa-törvényben szerepelő „számlával egy tekintet alá eső okirat” fogalma – ez olyan bizonylatot jelent, amely tartalmát tekintve megfelel azoknak a követelményeknek, amelyet a törvény a számlával szemben támaszt. Ez a bizonylat használható akár egy eredeti számla korrigálására. A szakmának ezzel kapcsolatban olyan fenntartásai vannak, hogy az állandó önrevízió megsokszorozza a költségeiket, rengeteg pluszmunkát jelent, és az áfa-visszaigénylésre jogosult utast is kellemetlen helyzetbe hozza. E témakörben is megküldi a MUISZ irásban a kérdését és javaslatát.

Az olyan költségekre, amelyek nem utasonként, hanem például egy szezonra vetítve jelentkeznek (pl.: charter bérlése, hotel kontingens), nincs kifejezett szabály az áfa-törvényben, ilyen esetekben a szakma szabályai szerint lehet eljárni. A szakmát csak az aggasztja, hogy vajon az APEH is ugyanezeket veszi-e figyelembe?

További kérdésként merült fel, hogy jól értelmezik-e az utazásközvetítők, hogy a nem Európába irányuló utak esetében az utazásszervezők jutaléka áfa-mentes? Ennek kapcsán az is felmerült, hogy az utazásszervező elszámolhatja-e a költségei között ezt a díjat, valamint beutaztatással foglalkozó iroda utasként kezelje-e a külföldi utazásszervező céget? A válaszban elhangzott, hogy az utazásközvetítő ilyen esetben ügynöki tevékenységet végez, így e tevékenység áfájára az áfa-törvény általános szabályai között, az ügynöki tevékenységre előírtak vonatkoznak. Az utazásszervező az általános áfa-szabályok szerint igényelheti vissza az utazásközvetítő díjaként keletkezett költségét. Az utas fogalma azonban nem egyértelmű – ezt is tisztázni fogják. Ez mind a beutazás, mind a cégek kiutaztatását érinti.

A repülőjegy áfa-tartalmára vonatkozó kérdés szintén nem került a helyszínen megválaszolásra, e tekintetben is írásban fejti ki állásfoglalását a PM. Csakúgy, mint a későn érkező számla – amely jóváíró számla is lehet – kezelését illetően, vagy a kongresszusok, konferenciák szervezésével (is) foglalkozó utazási irodák árrés-áfa feltüntetésével kapcsolatban.

Végezetül egy kérdéssel zárta az ülést egy felszólaló: kollégáitól kérdezte, vajon ők kaptak-e külföldi partnereiktől olyan számlát, amelyen feltüntették az árrésüket? Hiszen ha nem, akkor ez valószínűleg nem EU-előírás, így viszont nem érti, a magyaroknak miért kell lenyelniük ezt a békát?