Néhány hete – nem először - levélben vitatkozik a kérdésről a MUISZ és a „hivatal”. A levélváltás május végén indult, amikor a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége(MUISZ) nevében Molnár Gabriella elnök megszólította Kondorosi Ferencet, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát, az Új rend kormányzati program összehangolásáért felelős kormánybiztost. Azt kifogásolta, hogy egyetlen hivatal sem jár el az engedély nélkül működő utazásszervezőkkel szemben, holott csak igen szigorú feltételek teljesítésével – egyebek mellett kiutaztató tevékenység esetén vagyoni biztosíték letétbe helyezésével – lehet működési engedélyt kapni. A tisztességesen működő mintegy 1200 utazási iroda jogosan sérelmezi, hogy az ellenőrzések és a szankciók csak őket érintik, amellett az állam adóbevételtől is elesik. A MUISZ többször jelentett már be engedély nélküli utazási irodákat a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalnál (MKEH) és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, de mindig az derült ki, hogy a hivataloknak nem tartozik a tevékenységi körébe a fekete kereskedelem kiszűrése. Pedig nem nehéz fülön csípni az engedély nélkül működő utazási irodákat, mindössze a hirdetéseket kell figyelni az újságokban. (A levelezés teljes terjedelemében olvasható honlapunkon.)
Régi panasza az utazási irodáknak, hogy törvénybe ütköző az iskoláknak az a tevékenysége, hogy „feketén szerveznek” sítáborokat, városlátogatásokat, nyelvtanfolyamokat. Ebben az ügyben még annyi sem történt, hogy körlevélben figyelmeztették volna őket erre. Az előbb említetteken kívül is vannak olyanok, akik jogosulatlanul szerveznek utakat, például a buszvállalkozások, a külföldi utazásszervezők, vagy az idegenvezetők. Ez utóbbi a legnehezebben felderíthető, hiszen ezek az idegenvezetők lelevelezik a külföldi partnerekkel a külföldi csoport fogadását, a csoport mindent közvetlenül a szolgáltatónál fizet, az idegenvezető pedig behajtja a szolgáltatóktól az – adómentes – jutalékát. A MUISZ a Magyar Idegenvezetők Szövetségével együtt – szintén nem először - javaslatot tett arra is, hogyan lehetne fellépni a „fekete idegevezetés” ellen; nem elég szerintük a tervezett látványossági lista megalkotása, hanem idegenvezetői jogosítvány bemutatására is szükség lenne. A levél utolsó részében a MUISZ azt kifogásolta, hogy amennyiben egy utazási irodát az MKEH valamilyen vétség miatt megbírságol, akkor a döntés ellen másodfokon is csak az adott hivatalon belül lehet fellebbezni, vagyis – elvileg – saját döntését bírálja felül a hivatal.
Az államtitkár tömör válasza két hét múlva érkezett. Mint írta, rendkívül fontosnak tartja a kapott információkat. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság illetékes szervének van hatásköre eljárást folytatni a jogosulatlan idegenvezetéssel és utazásszervezéssel kapcsolatban. Idegenvezetői tevékenységet pedig csak az végezhet, aki Magyarországon kiállított idegenvezetői igazolvánnyal rendelkezik, és akit bejegyeztek az idegenvezetői nyilvántartásba. Az államtitkár a többi felvetett problémával nem foglalkozik; azt közli még, hogy az érdemi ügyintézés érdekében elküldte a beadvány másolatát a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal, illetve az MKEH főigazgatójának. Válaszában a MUISZ elnöke azt jelezte a kormánybiztosnak, hogy több éves kialakult együttműködésük van az NFH-val és az MKEH-val, mégsem sikerült elérni, hogy hathatós lépések történjenek az ügyben. A nevezett hivatalok több esetben is konkrétan azt nyilatkozták, és a gyakorlat azt mutatja, hogy nem feladatuk a fekete vállalkozások kiszűrése, és nincs is rá kapacitásuk. Éppen ezért a MUISZ a jogszabály módosítását látná szükségesnek. Ami pedig a fekete idegenvezetést illeti, mint Molnár Gabriella írta, természetesen ismerik az érvényes idegenvezetői rendeletet, de attól tartanak, hogy miután a szolgáltatások áramlása szabad az EU-ban, a jövőben sok olyan külföldi fog majd Magyarországon csoportot vezetni, aki nem rendelkezik itt megszerzett idegenvezetői igazolvánnyal, ezért nem tudja megfelelő színvonalon végezni ezt a tevékenységet. A MUISZ ezért javasolta, hogy a külföldi személy csak akkor vezethessen nálunk csoportokat, ha előzőleg benyújtja a más országban megszerzett érvényes idegenvezetői jogosítványát.
Az MKEH-tól megkeresésünkre Lukács Balázs, az Idegenfogalmi Osztály vezetője azt válaszolta, hogy ha bejelentés érkezik a hivatalhoz feketén működő utazási irodáról vagy engedély nélkül dolgozó idegenvezetőről, az MKEH a jogszabályban előírtaknak megfelelően először is minden esetben kivizsgálja, hogy a beadványban megnevezett utazásszervező, - közvetítő illetve idegenvezető szerepel-e az MKEH által vezetett hatósági nyilvántartásban. Ha nem, akkor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező társhatóságnak – fogyasztóvédelmi szervezet, önkormányzat, rendőrség - küldi tovább a beadványt.
A beadvány tehát elkerül az NFH-hoz. Mint Csákiné dr. Gyuris Krisztina, az NFH Szolgáltatás-ellenőrzési Osztályának megbízott osztályvezetője elmondta, az eljárásokat általában a regionális felügyelőségek folytatják le, de ez és a jogsértő vállalkozásokkal szembeni szankciók alkalmazása gyakran akadályokba ütközik. Mindez részben jogszabályi hiányosságokra vezethető vissza: „a hatóság látóterén kívül eső iskolai és egyesületi kivételszabálya túlságosan tág teret biztosítanak a rendelet előírásainak megkerüléséhez. Mindössze annyit kell tenni, hogy az utazást szervező egyesület az utazás megkezdése előtt egy – valószínűleg visszadátumozott - belépési nyilatkozatot töltet ki az utasokkal, akik csak akkor válnak taggá, ha valóban elutaznak” – mondta Csákiné. Az UTAZÁS Kiállításon egyébként végzett ellenőrzést az NFH, de ott azt vizsgálták, hogy az utazási irodák programfüzeteiben megfelelő módon hozták-e nyilvánosságra az általános szerződési feltételeket. A jogsértések miatt akkor összesen 800 ezer forint összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabtak ki.
