Több mint egy évezredes kínai elnyomás után Vietnam a középkorban Indokína legerősebb feudális államává fejlődött. 1883-tól francia gyarmat lett, majd 1940-ben átadták Japánnak. A II. világháború végén az ország egész területén kikiáltották a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A béke nem volt tartós, a franciák 1946-ban újraindították a háborút, amely 1954- ben a vietnamiak győzelmével ért véget. A genfi egyezmény az ország északi és déli része között ideiglenes demarkációs vonalat húzott. Az újraegyesítés ellen indított háborút Amerika, amely 1975. április 30-án ért véget, azóta béke van az országban. Ma már több mint 2 millió turistát fogad évente. Vietnamban egész évben meleg van, a hőmérséklet 26–38 fok. A trópusi monszun éghajlat miatt mindig magas, átlagosan 84%-os a páratartalom. Az esős évszak májustól novemberig, a száraz decembertől márciusig tart.
Nha Trang egész Délkelet-Ázsia egyik legszebb tengerpartja fehér homokkal, pálmafákkal és türkizkék tengerrel, amelyben a szivárvány színeiben pompázó halak úszkálnak. Ho Shi Min-város, amelyet lakói ma is inkább Saigonnak hívnak, a francia gyarmatosítók örökségét idézi. Az ötmilliós metropolis egyszerre egzotikus és nagyvilági. Az út szélén árusok hada kínálja portékáit, a kávéházakban európai italokat és süteményeket fogyasztanak a turisták. Saigonban a legkülönbözőbb kultúrákba pillanthatunk be. Az 1883-ban épült katolikus Notre Dame-katedrális mellett békésen megfér az iszlám Központi Mecset, a hindu templomok és a számos buddhista pagoda. Saigon egyik fő látványossága a Háborús Bűnök Múzeuma, a 20. század egyik legtöbb áldozatát követelő háború tárgyi emlékeit és fotóit tekinthetik meg itt a látogatók. Békésebb program egy séta a város trópusi parkjának egyikében, és érdemes megnézni az Orchideafarmot is, ahol több ezer orchideában és más trópusi növényritkaságokban gyönyörködhetnek a látogatók. Saigonban több mint 3 millió motorkerékpárral és megannyi biciklivel közlekednek. A közúti forgalom rendezőelve a duda. Lámpát éjjel sem használnak, sisakot sem. Helyette viszont egy négytagú család – akár csecsemőstül is – osztozik egyetlen mopeden.
Ho Shi Minh-városból kétórányi buszozással érhető el a Bao Dinh csatorna, majd innen motorcsónakkal lehet eljutni My Tho városáig, amely tipikus vízi város csónakon közlekedő lakosokkal, cölöpökön álló házakkal. A hajók orrára hatalmas szemek vannak festve, a babona szerint ezzel ijesztik el a vízi szörnyeket. Érdekes látvány az úszó piac, illetve az úszó benzinkút. Ho Shi Minhtől mintegy 70 km-re található a Chu Chi alagútrendszer, amely mintegy 200 kilométer hosszan kígyózik a föld alatt. Az idelátogatók kipróbálhatják, meddig bírják a föld alatti, nyomasztó, szűk alagutakban, megnézhetik, hogyan éltek és harcoltak – az amerikaiak számára észrevétlenül – a vietkongok.
Több mint 1700 kilométert kell Ho Shi Minh-városból északi irányba utazni a fővárosig, Hanoiig, amely sokkal nyugodtabb és zöldebb, mint Saigon, a forgalom is csendesebb. A város az egykori Francia Indokína épületei, az Operaház, az elnöki negyed mellett is bőven kínál látnivalót a Kelet szerelmeseinek. Az Irodalmi Szentélyt 1070- ben építették, itt nyitotta meg kapuit Vietnam első egyeteme. Hanoi leghíresebb pagodája, az Egylábú Pagoda csaknem ezeréves faépítmény, amely egyetlen lótuszvirág formájú kőlapon áll.
Utazási tudnivalók
A hazai utazási irodák és a magyar utazók most kezdik felfedezni a térségben rejlő vonzerőt. Az ár-érték arány kedvező. Vízum a budapesti nagykövetségen szerezhető be. Európából kevés még a térségbe induló közvetlen légi járat, kényelmes utazási lehetőséget kínál a Qatar Airways Dohából hetente négyszer közlekedő járata Ho Shi Minh-városba, amelyet a magyar utasok a bécsi, illetve más európai nagyvárosokba (például München, Frankfurt, Genf, Milánó, Róma, Moszkva) közlekedő Qatar Airways-járatokkal érhetnek el.
Helyi finomságok
Aki a „hasát szereti”, nem csalódik Vietnam gasztronómiájában. Saigonban minden utcasarkon ehetünk „phot”, vietnami zöldséglevest, amelyet ánizzsal, borssal és gyömbérrel fűszereznek; rizstésztával, különböző húsokkal tálalnak. Nemzeti ételük a „chia dao”, amely hasonlít a kínai tavaszi tekercshez. Darált sertéshús, gomba, tészta, bab és tojássárgája keverékét rizstésztába tekerik, és olajban kisütik. Átható illatú erjesztett halszósszal tálalják. Befejezésképpen gyümölcsöt és zöldteát szolgálnak fel.
