Allegro: Hellbrunn, te csodás!
Sok helyre bebocsáttatást nyerek a röpke három nap leforgása alatt, 72 órás időtartamra szóló szuper kis SalzburgCard-ommal, azonban a szállodánkban lévő szobámat nem nyitja – ez az első megállapítás, amikor érkezéskor véletlenül azzal próbálkozom az ajtókártya helyett. És ha már a megérkezésnél tartunk: amennyire idegenkedtem tőle, annyira jó ötlet volt Salzburgba vonattal érkezni Budapestről. Ugyanis tökéletes, kényelmes, gyors a rögzített pályán való megközelítése a városnak. Végig van wifi (aki dolgozni szeretne vagy olvasgatni utazás közben – az inkább a csendes vagonba váltson jegyet), a járat halálpontosan érkezik, elröpülnek az utazás órái, és nem érkezik elcsigázottan úti céljához a városlátogató.
Először szállodánkból a közeli Salzburgi Állatkertbe tartunk, és már itt eszembe jut ismét az a fontos megállapítás, amit régen ugyan tudtam, de időközben elfelejtettem: ha egy osztrák azt mondja, hogy „ó, csak ide közelbe sétálunk, mindössze pár percnyire”, az egy magyarnak átfordítva azt jelenti: „minimum egy óra kőkemény menetelés következik”.
Vendéglátónk, a Tourismus Salzburg GmbH sales&marketing managere, Andrea Minnich hihetetlen gyorsasággal vezeti csapatunkat az állatkert felé, de ami neki könnyű séta, az nekünk kemény gyaloglás. Viszont a zárórához közeli időpontban lévő állatkert lakói, az ott lévő különleges állatok, a vacsorájukat váró gyűrűsfarkú makik és pingvinek csapata, a minket enyhe lenézéssel és némi mélabúval megbámuló nagymacskák, valamint a fázósan összebújó nagymadarak látványa elfeledteti az erőltetett menetet.
Jó, hogy odaérünk még időben az Eurázsia, Dél-Amerika, Ausztrália és Afrika állatait bemutató, mintegy 150 faj 1500 példányát felsorakoztató, tágas területen lévő szép parkba, ahol azt is megtudjuk helyi idegenvezetőnktől, hogy szinte minden egyes állatnak van saját keresztszülője – a nevek rendszerint szerepelnek is a kerítések kiírásain -, akik jelentős adományokkal segítik azon bizonyos állat tartását, etetését, gondozását.
Közben megbámuljuk az állatkertben feldíszített gyönyörű fenyőfákat is, ezzel mintegy ráhangolódva következő programpontunkra: amely a (magyar mércével is) közeli Hellbrunni kastélyba vezet a Zoo-ból az utunk, a salzburgi érsek egykori nyári rezidenciájába (ma nem lakja senki az épületet), ahol csodálatos karácsonyi élmény vár minket: itt már minden a közelgő ünnepről szól, és az egyik leghangulatosabb, legmeghittebb, legszebb karácsonyi vásár, amelyben valaha is részünk volt.
Helyi idegenvezetőnk meséli, épp az imént fejezték be a fák feldíszítését: 700 fenyőfát 10 ezer vöröslő karácsonyi gömbbel és mintegy 10 kilométernyi fényfűzérrel öltöztettek fel. Mesebeli a látvány.
Ráadásul, az idei év hívó szava náluk most a gyerek, így minden, de tényleg minden most Hellbrunn-ban a legkisebbekről szól: játszóterek, kisállatsimogatók, csodás gyerekjátékok, gyerkőc posta, körbe zakatoló kisvonat, (kissé ijesztő) krampuszok és barátságos Mikulások várják a szülőkkel érkező apróságokat.
Romanze: Salzburg, a barokk terekbe burkolódzó
A sötétség már Salzburg fő terén ér minket, ahová éppen időben érkezünk, hogy meghallgassuk a karácsonyig minden áldott este (!) felcsendülő fúvósokat és vonósokat, valamint ütős hangszeren játszókat, akik körben, a magasban, a tér különböző tornyaihoz bújva helyezkednek el, szinte válaszolgatva egymásnak dallamaikkal, a közepén álló hallgatóság gyönyörűségére. Igazi örömzene, amit hallunk, profi muzsikusok előadásában.
Közben megtudjuk, Salzburg a barokk terek városa, hiszen a ma alig több mint 150 ezer lakossal rendelkező, magas hegyek ölelésében lévő kisváros négy díszes barokk teret is magáénak tudhat, méghozzá azon egyszerű okból, mert a helyi hercegérsekség vezette település csak akkor kaphatott barokk városi rangot, ha minimum négy terének épületeit e stílus jegyében alakították ki – ezért tehát így tettek.
E barokk idők másik legnagyobb vívmánya, hogy e korban született Európa egyik leghíresebb zenezsenije: 1756-ban itt látta meg a napvilágot Wolfgang Amadeus Mozart. Aki 1769-től 1871-ig a helyi érsek szolgálatában is állt, amíg el nem zavarták – botrányos viselkedése miatt. Bűne az volt, hogy valóban merőben frivol leveleket irogatott unokatestvérének, ami aztán az érsek kezébe került, aki annyira felháborodott a sok dévaj gondolatot olvasva, hogy menten elzavarta Salzburgból azt az embert, akinek munkásságából, híréből és zsenialitásából a mai napig városuk a legtöbbet profitálja.
Menuetto: Vásár az egész város
Salzburg ma azonban méltó módon ünnepel: a karácsony közeledtét hirdeti minden, ami a városban csak fellelhető, látható és megvásárolható. Lépésről lépésre adventi vásárokba, tetőtől talpig felöltöztetett karácsonyfákba, kizárólag karácsonyi díszes apróságokat, édességeket, sőt, karácsonyi öltözeteket kínáló pompázatos boltokba botlunk. Csak karácsonyfa múzeumban voltunk vagy háromban (300, sőt, 600 éves karácsonyfadíszeket is láttunk!), a karácsonyi vásári sokadalomról nem is beszélve, hiszen majd' mindegyik barokk téren található közülük egy.
És nem ám ócska bóvlikat áruló placcokról, lehúzós árusokról van szó, hanem mindenütt kizárólag kézműves termékeket (fafaragásokat, bőrdíszműveket, kerámiatárgyakat, textilneműt, szappanokat, édességeket) vásárolhatnak az ünnepi forgatagban megfordulók, miközben forralt bor, fűszeres puncs, frissen sült gesztenye illata száll. Jókedvű társaságok beszélgetnek, iszogatnak, sétálgatnak a pavilonok közt, a pavilonok környékén mindenüttt karácsonyi dallam szól.
A teljesség igénye nélkül, csak néhány, az általunk látott vásárok közül: az első és legfontosabb Salzburg Christkindlmarkt magán a főtéren, a Dom- és Residenzplatz övezte területen van: itt ilyen jellegű vásárokat már 1491 óta tartanak, tehát Mozart és famíliája is járhatott hasonlóban életében. Van még a közeli Mirabell téren is egy, éppúgy, ahogy Közép-Európa legnagyobb épen maradt középkori katonai építményében, a Hohensalzburg erődben, valamint a Sternbrau sörözőjébe tartva is átkeltünk egy hangulatos vásári forgatagon.
Tény persze, hogy nem advent idején érdemes Salzburgban az éves nagybevásárlást abszolválni (a belvárosi üzletek árai amúgy sem a magyarok pénztárcáihoz vannak egész évben igazítva), azonban ennyi és ilyen színvonalas karácsonyi vásárt egy helyütt, egymástól sétatávolságra találni, ahol mindenütt akár nívós vásárfia kapható, és igazi élmény már maga a látnivaló is – mindezért érdemes karácsony idején Mozart városába látogatni.
Rondo: Kis Éji Zene – óriás ívű kultúrával, kulináriával
Allegro, Romanze, Menuetto, Rondo – Mozart legismertebb művének, az „Eine Kleine Nachtmusik”, azaz a Kis Éji Zene tételei ezek. Több más Mozart, Dvorak és Strauss darab mellett természetesen kihagyhatatlan ez a mű azon a különleges napot különleges koncerttel lezáró esti programon, amiben nekünk is részünk lehetett. A magyar tagokat is felvonultató Streickquartett könnyen élvezhető, a laikusok által is ismert darabokat játszottak, méghozzá nem is akárhol: a Festungsberg hegy tetején trónoló, onnan a városra gőgösen lenéző erőd kastélyában, amely egyébként – ezt többször is hallhattuk helyi idegenvezetőnktől – nem a hercegérsekség mindenkori lakhelye volt, csupán védelmi célokat szolgált. Akkor kapaszkodtak oda fel az egyházfiak (na nem, nyilván felvitték őket), ha ellenséges támadás érte a várost.
Siklóval suhanunk fel percek alatt záróprogramunk utolsó állomására, ahol egyébként nemcsak koncertélményt, hanem több más kulturális látnivalót rejtenek a falak: van itt Vármúzeum, bábfigura-múzeum, régi fegyvertár, hadtörténeti gyűjtemény. A legjobb, leglátványosabb látnivalót egyébként a Dom melletti helyi, Salzburgi múzeum harmadik emeleti kiállítótermei rejtik, amelyek tulajdonképpen az egykor érsekhercegi lakosztályok épen maradt terei: elképedve nézhet itt körül a látogató, hiszen felmérheti a mérhetetlen barokk gazdagság és pompa láttán, mekkora bőségben élhettek itt egykor az egyházi uralkodók, És micsoda űr tátonghatott az ő életmódjuk és az egyházat szolgáló alattvalók között.
De térjünk még vissza egy pillanatra az esti koncerthez - Salzburger Festungskonzerte néven az ajánlatokban található programot érdemes végigböngészni, ráadásul minden este játszanak a muzsikusok -, ami valóban páratlan élmény, és még a magyar városlátogatók számára is megfizethető az odaszóló jegy. A sikló először egy étteremhez röpíti fel az érkezőket, ahol mindenkit háromfogásos vacsora vár, igazi salzburgi édességekkel a végén: a három, Salzburgot körülölelő hegyet szimbolizáló Salburger Nockerl mellett Mozart-desszertet is kínálnak.
És álljon itt egy tapasztalatból szerzett jótanács is a városba igyekvőknek: mindenütt csak módjával a rendeléssel, legalábbis azoknak, akik nem tudnak egy ültő helyükben sok finomságot eltüntetni a tányérukról. Ugyanis a salzburgi vendéglátás egyik kulcsmondata lehet: együnk sokat, mert így szép az élet! Ezért aztán óriási adagokat hoznak minden egyes rendelés alkalmával, és mivel tényleg isteni mindenütt a konyha (emiatt aztán dugig az összes étterem a városban délidőben és az esti órákban helyiekkel, a környékről vagy a távolabbról most éppen a karácsonyi vásárokba érkezőkkel), egyrészt érdemes előre foglalni egy-egy menő, jobb helyre - ilyen pl. a Paul Stubman, a zum Elefanten hotel étterme vagy a már emlegetett Sternbraun söröző -, másrészt nyugodtan próbáljuk ki a helyi specialitásokat, mert a desszertek mellett a főételek, de még a helyi levesek is páratlanul gazdagok finom ízekben.
Mondjuk, én belefutottam egy tévedésbe az italok frontján: ez egy, helyben készített kólaféleség, amit boldogan ajánl mindenütt a felszolgáló, de inkább hárítsuk el az ilyen típusú ajánlást, és igyunk helyette helyi sört! De ezen kívül más kivetnivalót tényleg nem lehet mondani, hiszen az osztrákok gasztronómiai tudása valóban magas fokú, a salzburgi éttermek kínálata pedig igazán lenyűgöző.
Ha már Mozart városába vet minket a jó sors – a várost egyébként gyakran nevezik Mozartstadtnak -, kihagyhatatlan program még két vásározás között a város közepén magasodó Dom meglátogatása, hiszen köztudott, hogy ez volt a zseniális mester bravúros bemutatóinak leggyakoribb helyszíne. Mozart imádta a hely monumentalitását (101 m hosszú a főhajó, a kereszthajó 69, 81 m magas a kupolája), megjelenését, falfestményeinek pompáját, harmonikus színvilágát és gazdagságát.
A Dom pont annyi befogadórésszel rendelkezik, amely a nagyratörő zseni elképzeléseinek is megfelelt: 10 ezren férnek el egyszerre falai közt. A bejárattól balra pedig ott az a bronzból készült keresztelőkút, amelybe egykor a kis Mozartot is beleengedték – hiszen ő is hívőként, igaz, gyakran rendbontó katolikusként élte le földi életét. Halála és főleg temetésének körülménye azonban pont olyan szomorú és lesújtó, mint az, hogy milyen hamar veszítette el a világ ezt a Salzburgban született, városát mindig is szerető, utánozhatatlan zsenit.
Forrás: Salzburg info / Turizmus Online