A jövőnek őrzik meg a mezőcsáti múlt emlékeit
Mezőcsát legkiemelkedőbb turisztikai látványossága ma is a tájház. A mezőváros központjához közel találni ezt a több mint 130 éves kisnemesi házat, amely a múlt emlékeit megőrizve múzeumként működik. A bemutatóhely igen jól szerepelt az Év Tájháza 2015. versenyben, és a szakmai zsűri döntése alapján a második helyet szerezte meg. Ennek elismeréseként oklevélben részesültek a tulajdonosok.
„Ez a ház a múltat idézi – mondta a Turizmus Online érdeklődésére Juhász László tanár, a múzeum résztulajdonosa. – A feleségem, Erőss Mária – aki szintén pedagógus és a másik társtulajdonos – dédnagyapja, Soltész Nagy Tamás 25 hold föld árából építette egykoron. Örökségként kaptuk meg a kisnemesi házat a hozzá tartozó telekkel együtt, ahol 1989-ben otthont építettünk. Aztán a mai tájházat több éves felújító- és gyűjtőmunka után, 1994-ben tettük látogathatóvá. Ezt követően egy évtizeddel később a múzeumi címet is megkaptuk.
Boltívsoros tornác és a kisnemesi tisztaszoba
A fennmaradt egykori kisnemesi ház építészetileg is különleges, hiszen a hófehérre meszelt, boltívsoros tornácon juthatunk be a konyhába, onnan a szépen berendezett tisztaszobába és a búbos kemencével felszerelt hátsó szobába. Ezen a helyen megterített konyhaasztal fogadja a látogatókat, székekkel és lócával. A tisztaszobát hajópadlóval, a tornácot, a konyát és a hátsó szobát viszont földpadlóval borították, az épület tetejét pedig nádtetővel fedték be. Itt minden eredeti, a régi ház hangulatát mezőcsáti berendezéssel sikerült megőrizni.
A tulajdonosok a kamrát 2008-ban pályázati támogatással pedagógiai foglalkoztató térré alakították át, ahol azóta is rendszeresen oktatóprogramokat szerveznek a helyi, illetve a szomszédos iskolák diákjainak. Általában kézműves foglalkozásokat tartanak, rajzolnak, festenek, kerámiákat, maketteket készítenek, például az egykori szőlőkunyhókról. Legutóbb a pásztorélet, az állattartás mezőcsáti hagyományait mutatták be a fiataloknak.
Német, holland, francia és amerikai turisták jönnek
A tájház immár több mint két évtizede a turizmust szolgálja Mezőcsáton. Ez idő alatt több százan fordultak meg az épületben. Nemcsak magyar, hanem német, holland, francia vendégek is. Sőt a Mezőcsátról egykor Amerikába elszármazottak közül is többen jártak itt, akiknek nagy élményt jelentett a ház látványa és gazdag berendezése.
Juhász László munkatársunknak azt is elmondta: a tulajdonosok célja az, hogy a jövőnek őrizzék meg a múzeumot, és mint turisztikai attrakciót minél több, Mezőcsátra érkező vendégnek bemutassák. Ugyanakkor azt is szeretnék, hogy az intézmény továbbra is kulturális közvetítő szerepet töltsön be az érdeklődő fiatalok körében. Három évvel ezelőtt hozták létre a Mezőcsáti Tájházért Alapítványt, amely azóta közhasznú alapítvány. Az a feladata, hogy a múzeum épületét fenntartsa és működtesse. Azóta örvendetesen több támogatóra találtak. A házról és annak értékeiről a tulajdonosok saját költségükön színes kiadványt jelentettek meg az érdeklődőknek.
Szöveges anyagokkal és fotókkal is gazdagodtak
Az elmúlt években a gyűjtemény számos tárggyal bővült. Főleg adományokból nagy mennyiségű szöveges és fotóanyag gyűlt össze a város múltját dokumentálva, melyeket az utókornak raktározták el. Emellett a tulajdonosok több alkalommal is segítették az egyetemek, főiskolák azon néprajz, illetve történelem szakos hallgatóit, akik adatokat gyűjtöttek a szakdolgozatukhoz. A következő időszakban a múzeum irányítói szeretnék kutatni és kiadványban megjelentetni a nagy múltú mezőcsáti pásztorkodás történetét. Ez azért lenne fontos, mert a helyi pásztorok hagyományvilága azonos volt a hortobágyiakéval, ezek az információk pedig sok érdekességgel szolgálhatnának a ma emberének.
