Darwinnal a természettudományok szentélyében
A finoman díszített, neoromán stílusú, monumentális épület méretei és szépsége hamar megragadják a Londonban járó vendégeket. A belváros közelében emelkedő Természettudományi Múzeum hatalmas palotája ámulatba ejtő és szemet gyönyörködtető látványt nyújt a turistáknak.
Itt folyamatosan kattognak a fényképezőgépek és működnek a filmfelvevők, miközben a kiváncsiskodók hosszú sora türelemmel várakozik, hogy bejusson a természettudományok szentélyébe. A világ egyik legnagyobb gyűjteménye ugyanis sok érdekességgel várja az érkezőket. Akik belépnek a kődíszekkel ékesített kapun, bámulattal figyelik a tágas csarnokot, amely a belsőépítészet egyik csodájának számít. A hatalmas, 130 millió éves Diplodocus kiállított csontváza és az egykor élt állatok rekonstruált modelljei azonnal felkeltik az érdeklődők figyelmét.

Ám ez a múzeum sokkal többről szól a kihalt hüllőknél, a látnivalóival ugyanis a fiatalok egyik kedvenc látogatóhelye Londonban.
Kék bálna és meteorit a múzeumban
A kiállításokat a szakértők négy zónára osztották fel. A kék övezetben a halak, a hüllők világába jut a látogató. Különlegességnek számít itt a 21 méter hosszú kék bálna csontváza és életnagyságú modellje.
A zöld zónában az ásványokban, a kőzetekben, a drágakövekben és a féldrágakövekben gyönyörködhetünk. Láthatunk egy különleges fekete kődarabot is, amely meteoritként érkezett a Földre.
A piros övezet bolygónk geológiájával ismertet meg. Azt is felfedezhetjük, hogy az emberi tevékenység milyen hatást gyakorolt Földünkre és miként hat a jövőben.
A narancs zóna, amely élő kert, a brit növény- és állatfajok ezreit mutatja be. A múzeum legújabb szárnya pedig a Darwin Központ, ahol több mint több ezer gyűjtött növényt és állatot raktároztak el, melyek folyamatosan tudományos feldolgozásra kerülnek. Emellett a látogatóknak azt is lehetővé teszik, hogy találkozzanak a múzeum kutatóival és közelebbről megismerjék a munkájukat, a napi tevékenységüket.

Darwin márványból
Akik a tágas előcsarnokból felfelé vezető lépcsősoron haladnak az emeletre, az íves kanyarban szembetalálják magukat Charles Darwin (1809-1882), a világhírű angol természettudós életnagyságú, hófehér márványszobrával.

Az egykor élt tudós napjainkban is népszerűségnek örvend Nagy-Britanniában. Tisztelik az alkotó munkáját és emberi nagyságát, melyekről ismert volt. A természettudományok szentélyének ezért a féltve őrzött kincsei közé tartoznak a darwini hagyaték részei. Itt régi fotókon látni a tudós Down faluban vásárolt egykori házát, ahová Londonból költözött a családjával. Ezt az otthonát Down House-nak nevezte el. Szerette a környezetét, ahol csend honolt és nyugodtan dolgozhatott. A birtok végében húzódó kis erdőben pedig szívesen sétált feleségével, Emma Darwinnal, a tehetséges zongoristával, és játszott a gyermekeivel. Darwin napjai azonban módszeresen a munkával teltek, miközben évtizedeken át boldog családi kötelékben élt.
Laboratóriumi bemutató
A Londoni Természettudományi Múzeumba látogatók szerencsés helyzetben vannak, hiszen - többek között - képen ismerhetik meg Darwin downi házát, illetve a tudós által gyűjtött kagylókat. Emellett az egykori laboratóriumának néhány eszközét, geológus kalapácsait, jegyzetfüzeteit, üvegekbe töltött vegyszereit, szakkönyveit, melyeket gyakran lapozott. Látható a távcsöve, a nagyítója, a rovargyűjtésekhez használt preparáló tűi, ollója, illetve lúdtollal írott naplója is. Egy képen pedig megjelenik a tudós jellegzetes szakállas, időskori portréja is. Emlékezetes pillanatok ezek, melyeken keresztül a látogatók nyomon követhetik a tudós pályájának több epizódját, a kutatómunkáját, a nagy felismerések és a fáradhatatlan bizonyítékgyűjtés történetét. Darwin ugyanis nagy gondossággal, több mint négy évtizeden át figyelt és jegyezett minden felfedezést.


Azt írták róla, hogy fiatalkorától gyakran látogatta az erdőket. Szerette a természetet, miközben szívesen gyűjtötte a köveket, a növényeket, a rovarokat, horgászott és vadászott. Az egész élete az élő természet vizsgálatáról szólt. Annak ellenére, hogy békés, nyugodt körülmények között élte napjait, a szíve beteg volt, ami 73 éves korában, 1882 április 19-én kora délután mondta fel a szolgálatot. Egy héttel később temették el Londonban, a Westminster apátságban, néhány lépésnyire Isaac Newton sírjától. Ezzel a gesztussal Anglia azt akarta kifejezni, hogy hazája második legnagyobb tudósát tiszteli Charles Darwinban.