Darwinnal a természettudományok szentélyében

Itt folyamatosan kattognak a fényképezőgépek és működnek a filmfelvevők, miközben a kiváncsiskodók hosszú sora türelemmel várakozik, hogy bejusson a természettudományok szentélyébe. A világ egyik legnagyobb gyűjteménye ugyanis sok érdekességgel várja az érkezőket. Akik belépnek a kődíszekkel ékesített kapun, bámulattal figyelik a tágas csarnokot, amely a belsőépítészet egyik csodájának számít. A hatalmas, 130 millió éves Diplodocus kiállított csontváza és az egykor élt állatok rekonstruált modelljei azonnal felkeltik az érdeklődők figyelmét.

Ám ez a múzeum sokkal többről szól a kihalt hüllőknél, a látnivalóival ugyanis a fiatalok egyik kedvenc látogatóhelye Londonban.

Kék bálna és meteorit a múzeumban

A kiállításokat a szakértők négy zónára osztották fel. A kék övezetben a halak, a hüllők világába jut a látogató. Különlegességnek számít itt a 21 méter hosszú kék bálna csontváza és életnagyságú modellje.

A zöld zónában az ásványokban, a kőzetekben, a drágakövekben és a féldrágakövekben gyönyörködhetünk. Láthatunk egy különleges fekete kődarabot is, amely meteoritként érkezett a Földre.

A piros övezet bolygónk geológiájával ismertet meg. Azt is felfedezhetjük, hogy az emberi tevékenység milyen hatást gyakorolt Földünkre és miként hat a jövőben.

A narancs zóna, amely élő kert, a brit növény- és állatfajok ezreit mutatja be. A múzeum legújabb szárnya pedig a Darwin Központ, ahol több mint több ezer gyűjtött növényt és állatot raktároztak el, melyek folyamatosan tudományos feldolgozásra kerülnek. Emellett a látogatóknak azt is lehetővé teszik, hogy találkozzanak a múzeum kutatóival és közelebbről megismerjék a munkájukat, a napi tevékenységüket.



Darwin márványból

Akik a tágas előcsarnokból felfelé vezető lépcsősoron haladnak az emeletre, az íves kanyarban szembetalálják magukat Charles Darwin (1809-1882), a világhírű angol természettudós életnagyságú, hófehér márványszobrával.

A krónikák szerint az egykor szolid, csendes tudós alakját megformáló mester nem kis feladatra vállalkozott, de remekművet alkotott. Sokan meg is állnak tisztelegve Darwin előtt, aki idén lenne 205 éve, hogy született és 155 éve annak, hogy megjelent híres műve, A fajok eredete, amellyel lázba hozta és megrengette a világot.

Az egykor élt tudós napjainkban is népszerűségnek örvend Nagy-Britanniában. Tisztelik az alkotó munkáját és emberi nagyságát, melyekről ismert volt. A természettudományok szentélyének ezért a féltve őrzött kincsei közé tartoznak a darwini hagyaték részei. Itt régi fotókon látni a tudós Down faluban vásárolt egykori házát, ahová Londonból költözött a családjával. Ezt az otthonát Down House-nak nevezte el. Szerette a környezetét, ahol csend honolt és nyugodtan dolgozhatott. A birtok végében húzódó kis erdőben pedig szívesen sétált feleségével, Emma Darwinnal, a tehetséges zongoristával, és játszott a gyermekeivel. Darwin napjai azonban módszeresen a munkával teltek, miközben évtizedeken át boldog családi kötelékben élt.

Laboratóriumi bemutató

A Londoni Természettudományi Múzeumba látogatók szerencsés helyzetben vannak, hiszen - többek között - képen ismerhetik meg Darwin downi házát, illetve a tudós által gyűjtött kagylókat. Emellett az egykori laboratóriumának néhány eszközét, geológus kalapácsait, jegyzetfüzeteit, üvegekbe töltött vegyszereit, szakkönyveit, melyeket gyakran lapozott. Látható a távcsöve, a nagyítója, a rovargyűjtésekhez használt preparáló tűi, ollója, illetve lúdtollal írott naplója is. Egy képen pedig megjelenik a tudós jellegzetes szakállas, időskori portréja is. Emlékezetes pillanatok ezek, melyeken keresztül a látogatók nyomon követhetik a tudós pályájának több epizódját, a kutatómunkáját, a nagy felismerések és a fáradhatatlan bizonyítékgyűjtés történetét. Darwin ugyanis nagy gondossággal, több mint négy évtizeden át figyelt és jegyezett minden felfedezést.





Azt írták róla, hogy fiatalkorától gyakran látogatta az erdőket. Szerette a természetet, miközben szívesen gyűjtötte a köveket, a növényeket, a rovarokat, horgászott és vadászott. Az egész élete az élő természet vizsgálatáról szólt. Annak ellenére, hogy békés, nyugodt körülmények között élte napjait, a szíve beteg volt, ami 73 éves korában, 1882 április 19-én kora délután mondta fel a szolgálatot. Egy héttel később temették el Londonban, a Westminster apátságban, néhány lépésnyire Isaac Newton sírjától. Ezzel a gesztussal Anglia azt akarta kifejezni, hogy hazája második legnagyobb tudósát tiszteli Charles Darwinban.