Megszületett a „2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról”, megalakult a Hungarikum Bizottság, felálltak a szakmai ágazati szakbizottságok, megjelent a Magyar Értéktárban nyilvántartott nemzeti értékek első listája január 31.-én (lsd: http://elemiszerlanc.kormany.hu/hungarikum), tehát itt az ideje, hogy a szakma aktív részese legyen e folyamatnak. A magunk (TUTSZ) részéről a törvényalkotási munkához hozzájárultunk, Szövetségünkön belül hungarikum munkacsoportunk megkezdte működését, a „Versenyképesség 8 pontja” szakmai vitasorozatunk részeként megjelentettük a Hungarikumok a turizmusban: a turizmus, mint a magyar értékek hatékony közvetítője” állásfoglalásunkat. (A „hungarikum” fogalmát gyűjtő kifejezésként használjuk jelen anyagunkban, mely magában foglalja az összes „nemzeti érték” minősítéssel rendelkező elemet.)
Fontosak a hungarikumok a szakma számára?
A hungarikumok jelentősége rendkívüli a hazai turizmus fejlesztési lehetőségeinek érvényesülésében. Nemzetközi viszonylatban hazánk versenyképességének alapja a tágabb értelemben vett kulturális öröksége. A hungarikumok kulturális –történeti értéke, fontossága evidencia, jelentőségük szakmánkban, a turisztikai vonzerő-és termékfejlesztésben felbecsülhetetlen. Nem lehet túlértékelni a hungarikumok szerepét a turizmusban, különös tekintettel arra is, hogy évtizedes tapasztalatunk: a hazai turisztikai szolgáltatók jelentős részének nyereségtermelő képessége és versenyképességi potenciálja úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban alacsony, e gyengeség alapvető oka az átlagos minőségű és egyediség nélküli termékstruktúra. Minden hungarikum támogatónkká, a turisztikai termékfejlesztés során, pedig, termékké vagy attrakció elemmé válhat. Ettől is lehet egyedi a produktum, amit értékesítünk.
Milyen a hungarikumok jelenléte napjaink turizmusában?
A hungarikumok jelenléte bizonyos esetekben látványos, vagy tömeges is: az egészségturizmusban évtizedek óta híres a Pető-módszer, mint az innovatív rehabilitációban alkalmazott világhírű hungarikum, melyet a budapesti Pető Intézetben alkalmaznak; gasztronómiánk alapanyagai, például a Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, mely „Átmeneti nemzeti oltalom alatt” áll; „Uniós oltalom alatt” áll a Makói vöröshagyma, melynek Makó városában szobrot állítottak és Makovecz-épületek formázzák alakját, viszik hírét a világba; az „Átmeneti nemzeti oltalom alatt álló” „Magyar szürkemarha” húsjószága szerepel Ópusztaszeren, Feszty Árpád honfoglalási körképén, és abban a listában, melyet az Országgyűlés 2004. évi határozatában megfogalmazott magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról. A szellemi kulturális örökség elemeire (jelenleg a „A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzék”-ében 14 örökség szerepel) ugyancsak büszkék vagyunk, többségük a turizmusban létező tényező.
Nemzeti értékeink tehát jelen vannak, de hiányzik az átgondolt, megtervezett, hatékony, széleskörű integrálásuk a termékképzésbe és –fejlesztésbe.
Hogyan válhat a hungarikum, mint adottság vonzerővé/termékké?
Annak érdekében, hogy a nemzeti értéket mások is felfedezzék általunk, vegyünk részt a nemzeti értékek azonosításában és a települési, tájegységi, megyei és ágazati értéktárak létrehozásában, a TDM szervezetekkel, vagy az azokat helyettesítő szervezetekkel, például települési önkormányzatokkal való együttműködésében.
• Érjük el, hogy hozzák létre a Települési Értéktár Bizottságot és megalkossák a Települési Értéktárat.
• Próbáljuk meg elérni, - s ehhez tevőleges segítséget nyújtsunk -, hogy minden megyében megalkossák a „Megyei Értéktárat”.
• A hungarikumok körében végezzünk gyűjtőmunkát árualapjaink biztosítására, illetve fejlesztésük érdekében és terjesszük fel minősítésre az arra alkalmasakat.
• Igényeljük, hogy a törvényben jelzett [17§ (2) f)] pályázati rendszerben helyet kapjanak a turisztikai vállalkozások és TDM szervezetek is, mint a hungarikumok termékfejlesztő, promóciós és értékesítő szervezetei.
Utazásszervezők és a MUISZ figyelmébe!
Évtizedek óta nagy együttérzéssel figyeljük az utazásszervezői szakma, mint a hazai turizmus egyik fontos résztvevőjének és katalizátorának nehézségeit, időnkénti drámáit. Hazai szinten általánosságban a jelenlegi termékszerkezet átlagos minőségű, egyediség nélküli, sokszor elavult, sematikus, tehát nem versenyképes. Mivel jelenhetnek meg a fogadóterületek, milyen kínálat viheti sikerre a zsúfolt turisztikai piacon egy terület termékeit? Mind a fogadóterület, mind az utazási irodák, a területre invitáló kereskedelmi vállalkozások gyakran vonzerőhiánnyal szembesülnek. Hogy találják meg azt, ami itt nálunk különleges, hogy bizonyítsák be, hogy egyedi és minőségi, ezek újra és újra felvetődő kérdések. Mézek, csipkék, különleges fazekasmunkák, tájjellegű birkapörkölt,meggypálinka, molnárkalács, tikverőzés: mindezek alkalmasaknak tűnnek , de még sokkal alkalmasabbak a turisztikai termék részévé válni akkor, ha biztosított minőségük, „államilag” deklarált különlegességük és hitelességük erősíti az üzenetet. Az értéktárba felvett hungarikumok így válhatnak húzópontokká és gazdagíthatják a turisztikai kínálatot. Nem lehet nem gondolni a porteri versenyképességi modellre, mely máig érvényes támpontot adhat a hungarikumok turisztikai motorszerepének jó értelmezéséhez. Szükség van arra, hogy az utazásszervezők, mint vevők, illetve közvetítők termelési és marketing integrációt kezdeményezzenek beutazás és belföld esetén a desztináció további vállalkozásaival – „érdekeltjeivel”. Kezdeményezzék a helyi TDM - ekben a fogadóterületi összefogást szálláshely- és programgazdákkal.
Az utazásszervezők, mint vevők, illetve kínálat-közvetítők pozitívan befolyásolhatják eddigi szolgáltatóiknál a termékfejlesztések jellegét, minőségét. Ebben is felajánljuk szakmai együttműködésünket.
Hogyan erősítsük a szakmai és területi együttműködéseket?
Az egyediség lététől kiemelten függ versenyképességünk. Ez egyrészt megköveteli a kultúrtörténeti kutatásokat, másrészt az erre alapozott, fantáziadús, jól működő attrakciófejlesztést. Ebben a munkában is nélkülözhetetlen a szakmai összefogás. A termékfejlesztés „egyedisége” nem „egyedüliség”: az egyes szakágak együttműködése új „egyediséget” hozhat létre, például a lovasturizmus és az egészségturizmus együttműködése a lovasterápiában jelenik meg; a magyar művészet és az egészségügy együttműködése a turizmusban a művészetterápiában testesülhet meg; az agroturizmus/falusi turizmus és mézturizmus valamint az egészségturizmus kooperációja a fitoterápiát és az apiterápiát hozza be a „Gyógyító Magyarország” megvalósításába…
Az ágazati szakmai szerveződéseken túl (MUISZ, MABEUSZ, MNGSZ, FATOSZ stb.) sokrétű kapcsolat kialakítása indokolt a különböző Értéktár Bizottságokkal, a LEADER - mozgalom résztvevőivel együttműködésben, iskolákkal, főiskolákkal, egyetemekkel a HR alapok megteremtéséhez és a hungarikumok kutatása terén, stb.
És a marketing?
Új típusú, komplex megközelítésű, piackutatásokra alapozott, együttműködésben megvalósuló marketing tevékenységre van szükség, amely a marketing-mix értelmezésében a turizmusmarketingre vonatkozó alapelveket kiterjesztett módon alkalmazza és figyelemmel van a fogyasztói szokások változására.
Marketing megközelítésben álláspontunk az, hogy a magyar értékek, ezen belül a hungarikumok leghatékonyabb közvetítője nemcsak hazánkban, de a világ magyarsága körében és nemzetközi téren is szakmánk, a turizmus.
Ízlés és stílus értékeink képviseletében és védelmében: a „Hungarikum: különleges, egyedi, jellegzetes – és magyar”. Szakmai etikánk ugyanakkor megköveteli: nem „magyarkodunk”, hanem értékén vagyunk büszkék hagyományainkra, teljesítményünkre, az értékközvetítést szeretetünk és büszkeségünk áthathatja – s ettől magunk is szerethetővé válhatunk -, de mértéktévesztést nem eredményezhet.
A Turisztikai Tanácsadók Szövetsége képviseletében Brachna János - Karsai Árpád - dr. Puczkó László
Aki többet szeretne tudni a témáról, várjuk a május 10-ei Hungarikumok és országmarketing reggelire!
