Pásztorcsalád tizenharmadik gyermekeként látta meg a napvilágot Svájcban és egy kis szállóban, inasként kezte pályafutását. Egy év után - tehetségtelennek kikiáltva - eltanácsolták. Páriszba utazott, ahol londinerként, mosogatóként próbált megélni, de mindenhonnan elküldték, mert amere járt, összetört tányérok és poharak fémjelezték munkáját... Végül a Voisin szállodában sikerült kisegítő pincérként gyökeret vernie.
Innen kezdve nyílegyenesen emelkedett ázsiója. Folyamatos szakmai fejlődés után végül a nizzai nagyszállóigazgatója lett. Még csak 27 éves, amikor átveszi a csőd szélén táncoló luzerni Grand Hotelt. Ekkor már olyan hírnév övezte, hogy a walesi herceg állítólag egyenesen kijelentette: "Ahová Ritz megy, ada megyek én is..."
1889-ben részesedés fejében a londoni Savoy-t veszi át, fényúző, elismert hotellé teszi. Kilenc év múlva, angol pénzemberek támogatásával Párizsban nyitja meg első, már a saját nevét viselő szállodáját, amely a luxus és a fényűzés szimbólumává vált. A világon akkor Ritz-nél voltak legnagyobbak a szobák, a fürdőszobák és...a kádak. Talán ezért bérelt nála 35 évig szobát Coco Chanel.
1902-ben váratlanul idegösszeomlást kapott, depressziótól gyötörve még részt vett a londoni Ritz megnyitásán, de élete utolsó éveit egy svájci szanatóriumban élte le. 1918-ban hunyt el.
César Ritz "a királyok szállodása, a szállodások királya" naponta négyszer váltott ruhát, gomblyukában mindíg friss virágot hordott. Sikerének egyik összetevője volt, hogy nála a vendégnek mindíg igaza volt, nem ismerte a lehetetlen kérések kategóriáját. Sikereiről mindent elmond, hogy neve az angol köznyelvbe is bekerült, a ritzy szó a luxust, az eleganciát és a fényűzést jelenti.
Halála után szállodáit fia vitte tovább. Ritz-szálloda Budapesten is nyílt 1913-ban, az akkori Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca 14. szám alatt állt a Fellner Sándor tervezte neobarokk, ötemeletes épület. A vállalkozás az első világháború idején tönkrement, és Duna-palota néven másik tulajdonos vette át.