A WTO definíciója szerint a 16 és 26 év közötti utazók alkotják az ifjúsági turizmus korcsoportját. E vendégkör kezelése kiemelten fontos lenne, mert a fiatalkorban szerzett utazási tapasztalatok határozzák meg a jövő turistájának utazási szokásait.

Tény, hogy e korosztálytól átlagosan alacsonyabb bevételre lehet számítani, ezért sokszor nem tekintik őket komoly célcsoportnak. Napi költésük valóban alacsonyabb, mint az átlagturistáé, ám mivel rendszerint jóval hosszabb a tartózkodási idejük, így végső soron összköltésük is magasabb. Meghatározó náluk az „egyszer van ilyen lehetőség az életben” szemlélet, ezért hajlandóak spórolni vagy az utazásaik előtt dolgozni, hogy minél többet költhessenek, és minél messzebbre juthassanak el. A fiatalok a turizmus „pionírjai”, szívesen keresnek fel új, a tömegturizmus által még érintetlen területeket, bekapcsolva ezáltal e térségeket a turizmus vérkeringésébe. Nemcsak utazási motivációik, de igényeik is mások, mint egy „felnőtt” turistának. Korukból adódóan sokkal rugalmasabbak, megelégednek az „egyszerűbb”, de kedvező árú szolgáltatásokkal, amelyet korlátozott anyagi helyzetük indokol, ám ez nem azonos az igénytelenséggel. Kiemelkedően fontos számukra az online információszolgáltatás, foglalás és marketing.

A WTO szerint 2001-ben a fiatalok utazásai az összes turistaérkezés 20%-át tették ki, tehát a turizmus bevételeihez is legalább ekkora arányban járultak hozzá. Becslések szerint az ifjúsági turizmus piaca már hosszú ideje évi 5%-kal növekszik globálisan, ami nagyobb, mint a turisztikai piac bővülése. Mivel az EU preferálja az ifjúsági turizmus fejlesztését, elindította az ifjúsági mobilitást támogató programját, amely a „Youth in Action Programme 2” néven folytatódik 2007–2013 között. Ennek magyarországi megfelelője a Fiatalok Lendületben Program.

A régió ifjúsági turizmusának helyzetfeltárása primer kutatás alapján történt, 200 potenciális turista, valamint a térség szállásadóinak és – sajnos csak elvétve fellelhető – ifjúsági beutaztatást is vállaló utazásszervezőinek bevonásával. Érdekessége a stratégiának az a vonzerőleltár, amely speciálisan a korosztály érdeklődésének felkeltésére alkalmas látnivalókat tematizálja.

Az utazási motivációkat vizsgálva kitűnik, hogy a fiatalok döntő többsége pihenés, szórakozás, rokonlátogatás és természetjárás céljából utazik. Az ifjúsági turizmus szempontjából fontosak még a rendezvények, az élményfürdők és az aktív pihenés (lovaglás, vízi-, kerékpártúra) is, amihez a régió adottságai jók, a fogadóképességről azonban ez már nem mondható el. A kulturális motivációk a megkérdezettek esetében háttérbe szorultak: a műemlékek és múzeumok látogatása nem populáris, a fiatalok alig negyede utazik e célból. Ezt mutatja az is, hogy a látnivalók közül Ópusztaszert csak az egyetemisták és közülük is csak 8% említette mint olyan látnivalót, amelyet szívesen meglátogatna. Hasonló a helyzet Mezőhegyessel, a régió egyetlen UNESCO-világörökség listájára jelölt látnivalójával is, amely egyáltalán nem ismert. A megkérdezett középiskolásoknak csak mintegy fele tudott olyan vonzerőt említeni a régióban, amelyet szívesen megnézne. Az egyetemistáknál még rosszabb a helyzet, csupán egyharmaduk nevezett meg valamilyen vonzerőt a régióban. A válaszadók közül legtöbben Szegedet említették, ezt követte a középiskolások körében Szarvas, Gyula és Kecskemét, míg az egyetemistáknál Gyula, Csongrád és Kiskunmajsa.

Problémák, feladatok

Kiemelten fontos feladat a háttér- infrastruktúra, így elsődlegesen a szálláshelyek fejlesztése, mert szükség lenne egész évben működő, európai színvonalú kínálatra, a külföldi vendégek fogadása érdekében a szolgáltatók nyelvismeretének és marketingtevékenységének javítására. Probléma a vonatok lassúsága, járatsűrűsége és tisztasága, de a városi tömegközlekedés javítása is feladat lenne (például éjszakai járatok). A megkérdezettek hiányolták a megfelelő minőségű gyorsforgalmi, valamint kerékpárutakat, továbbá a kerékpárszállítási lehetőségeket és a kiépített turistaútvonalakat.

Sokan érzékelik a régiót népszerűsítő korosztályos reklámok hiányát, az információkhoz való internetes hozzáférés korlátozottságát (például szálláshelyfoglalás). A régióban a kínálat részéről szinte teljes érdektelenség jellemző – különösen az utazásszervezők esetében –, ami a gazdasági érdekeltség hiányával magyarázható. A szállásadók nagy része számára csupán kiegészítő és szezonális tevékenységről van szó, bár fejlesztéseket nagy részük tervez a – válaszadók nagy hányadánál felmerülő – tőkehiány ellenére. Összességében elmondható, hogy a Dél-Alföld turisztikai vonzerői (programkínálat, aktív turizmus lehetőségei) kiválóan alkalmasak lennének az ifjúsági turizmus fellendítésére, de ehhez meg kell teremteni a korosztály sajátosságait figyelembe vevő szolgáltatói hátteret. Utóbbi előfeltétele a térség vállalkozóinak szemléletváltása, illetve a nemzeti szintű pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés biztosítása.

A turizmus e fajtája hosszú távon kitörési lehetőséget jelentene a régió stabil, visszatérő belföldi vendégkörének kialakítására és új, nemzetközi utaskör megnyerésére. Ennek elérése érdekében azonban tudatosan fel kell karolnia a régió turisztikai szakembereinek az ifjúsági turizmus ügyét.