2005-ben a legmagasabb, egy kiadott szobára jutó bruttó átlagárat (RevPAR) szintén a Közép- Magyarország statisztikai régió érte el. Egyedül itt haladja meg évek óta a RevPAR az országos átlagot. Vidéken nagyobb figyelmet érdemelne a forgalom bővítése, amelyet Niklai Ákos szerint a vonzerő növelésével és konzisztens, kiszámítható minőségű szolgáltatások nyújtásával lehetne elérni. Szükség lenne véleménye szerint paradigmaváltásra a marketingben is, érdekes hirdetésekkel bombázhatná a vidék az utazni vágyókat bel- és külföldön egyaránt.
Óvatosan a számokkal!
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 1990-ben megközelítőleg 24,4 ezer, 2000-ben 42,4 ezer, 2005-ben pedig 48,7 ezer szállodai szobát regisztráltak. Az elmúlt tizenöt évről ennek ellenére nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a kapacitás megkétszereződött volna. Nehézkes a 2000. év előtti adatok összevetése is a maiakkal, hiszen az elmúlt évtizedben a szociális üdültetés teljes rendszere átalakult, számos üdülőből a későbbiekben szálloda lett, vagy bezárt. A magyarországi szállodakapacitás növekedése hitelesen 2000 és 2005 között vizsgálható. Ebben az időszakban egyenletes, 14,9 százalékos növekedés jellemezte hazánk szállodai kapacitását. A gyógy- és wellness-szállodák kapacitása különösen magas ütemben emelkedett. 2000-hez képest 74,2 százalékkal nőtt a gyógyszállodák kapacitása. A wellnessszállodákról 2004 óta állnak adatok rendelkezésre, ebben a kategóriában az átminősítések magas számának is köszönhetően a kapacitás 2004-hez képest megduplázódott, 103 százalékkal nőtt 2005-ben. Mindemellett folyamatosan csökkent a 2000–2005-ös időszakban az egy- és kétcsillagos szobák száma.
A kategóriánkénti szobakapacitás megoszlása normális arányt mutat: az összes szoba 7,5 százaléka található az ötcsillagos besorolásban, 27,7 százalék a négycsillagos, 45,9 százaléka háromcsillagos, 13,8 százalék kétcsillagos, 5,1 százalék pedig egycsillagosnak minősül. A tavalyi év július 31-én 836 szállodát tartottak nyilván, összesen 48 694 szobával.
Felhígult vendégkör
Dr. Niklai Ákos meglátása szerint részben a tulajdonosi érdekeknek köszönhetően az elmúlt években felhígult a hazai szállodák vendégköre. Az ötcsillagos hotelekben megjelent a négycsillagos vendégkör. Az árképzésben alkalmazott yield menedzsment ugyanis levitte az árakat. Olyanynyira, hogy a TRI Hospitality Consulting 10 európai nagyvárost (Amszterdam, Berlin, Budapest, Hamburg, London, Moszkva, München, Párizs, Prága, Bécs,) vizsgáló tanulmánya szerint ezek közül Budapesten volt 2006 júniusában a legalacsonyabb az átlagszobaár, 118 euró, valamint a legalacsonyabb a RevPAR mutató: 91,5 euró. Összehasonlításként: az átlagos szobaár Amszterdamban 193, Berlinben 223, Hamburgban 155, Londonban 191, Moszkvában 198, Münchenben 155, Párizsban 215, Prágában 156, Bécsben pedig 163 euró volt idén júniusban.
Budapest és a Balaton
A szobakapacitás alapján rangsorolva a régiókat 2005-ben hasonló sorrendet kapunk, mint 2002-ben, annyi változással, hogy a dél-alföldi és az észak-magyarországi régiók helyet cseréltek egymással. A Budapest–Közép-Dunavidék régió tartja vezető pozícióját. 2005-ben az országrész kapacitása közel 17 ezer szoba volt. A kapacitás 2002-höz képest 7 százalékkal nőtt 2005-re. A második helyezett a Balaton 14 ezer szobájával. A Balaton régióban folyamatosan növekszik a szállodák kapacitása, méghozzá a három- (6609 szoba) és négycsillagos (3612 szoba) kategóriákban. Itt összesen 6,4 százalékos bővülés történt 2002-höz képest. A lista további sorrendje: Nyugat-Dunántúl (4299 szoba), Észak-Alföld (3392 szoba), Észak- Magyarország (2867 szoba), Dél-Alföld (2654 szoba), Dél-Dunántúl (2135 szoba), Közép-Dunántúl (2082 szoba) és a Tisza-tó (455 szoba). A Dél-Alföld, a Dél-Dunántúl, az Észak-Alföld és a Nyugat-Dunántúl régiókban 2002 és 2005 között lényegében nem változott a szobakapacitás. Észak-Magyarországon 17,8 százalékkal, Közép-Dunántúlon 35,3 százalékkal, a Tiszatónál 14,0 százalékkal emelkedett a szobák száma az időszakban.
Jelentős különbségek vannak a szállodai kategóriák regionális megoszlásában. Tavaly ötcsillagos szállodát például csak Budapesten és a nyugat-dunántúli régióban találhatunk. Az ötcsillagos szobák közül 3382 található az előbbi, 232 pedig az utóbbi régióban. A négycsillagos szállodák csaknem fele (6620 szoba) található a Budapest-Közép-Duna-vidék régióban. Ezen belül is Budapesten van a szobák 90 százaléka. Nagy arányban található négycsillagos kapacitás a Balaton régióban, a négycsillagos szobák több mint negyede, összesen 3612 szoba üzemel itt. A szállodák legtöbbje – 2005- ben 90 százaléka – nagytavunk közvetlen közelében fogadja a vendégeit. A Nyugat-Dunántúlon a négycsillagos szállodai kapacitás egytizede található, az Észak-Alföldön öt százaléka. Háromcsillagos házakból sincs hiány a Balatonnál: a háromcsillagos kapacitás 30 százaléka itt üzemel, Budapest–Közép-Duna-vidék csak a második helyen áll 26 százalékkal.
Csillagok és éjszakák
A hazai szállodák vendégkörének igénye leginkább a három- és négycsillagos házak felé irányul. A legmagasabb vendégéjszakaszámot a háromcsillagos szállodák regisztrálták. 2005-ben az összes hazai vendégéjszaka 42,8 százalékát töltötték el háromcsillagos szállodában. Az ötcsillagos szállodák 10,1 százalékkal, a négycsillagosak 36,5 százalékkal részesültek az összes szállodai vendégéjszakából. A sereghajtó egycsillagos házak pedig mindöszsze három százalékkal. 2000-hez képest a legnagyobb növekedést az öt- és négycsillagos hotelek érték el. Kiugróan magas a gyógy- és wellness-szállodák vendégforgalmának növekedése, amelyben az átminősítések is szerepet játszanak.
Az elmúlt öt évben a legmagasabb vendégforgalom- növekedést a Közép-Dunántúl és a Budapest–Közép-Duna-vidék régió érte el. 2000-hez képest a tavalyi évben 57,8 százalékkal magasabb volt a forgalom a Közép-Dunántúlon, 35 százalékkal pedig a budapesti régióban. 2000 és 2005 között abszolút értékben a Budapest–Közép-Duna-vidék régió járult hozzá legnagyobb mértékben a vendégforgalom növekedéséhez: 1,7 millió vendéggel több érkezett ide 2000-hez képest. A szintén jelentős bővülést elérő Közép-Dunántúlon a növekedés abszolút értékben 154 ezer volt. 149 ezerrel több vendég érkezett tavaly 2000-hez képest az Észak-Alföldre, 79 ezerrel több a Nyugat- Dunántúlra, 52 ezerrel több a Dél-Alföldre és 11 ezerrel több a Tisza-tóhoz. A Balaton vendégforgalma stagnál, 2000-hez képest 1300-zal csökkent. Dél-Dunántúlon közel 18 ezerrel, Észak-Magyarországon pedig ötezerrel csökkent a vendégszám 2000-hez képest.
Jelentős különbségek
Nem csak a forgalom növekedésében nagy a különbség a vidék és a főváros környéke között. Budapest–Közép-Duna-vidék régió érte el a legmagasabb kapacitáskihasználtságot is, emellett pedig itt érvényesítik a legmagasabb bruttó átlagárakat. Vidéken ezzel szemben nagyon sok a kihasználatlan kapacitás.
A Budapest–Közép-Duna-vidék régió szállodáinak kapacitáskihasználtsága 2005-ben 61,2 százalék volt, amelytől a második helyen álló Észak-Alföld régió közel 16 százalékponttal maradt el. A Balaton (42,5%), az Észak-Alföld (45,4%) és a Nyugat-Dunántúl (44,2%) régiók csaknem azonos szinten állnak. 30-35 százalékos értéket mutat a Dél-Alföld (35,8%), a Dél- Dunántúl (31,6%), Észak-Magyarország (32,5%) és a Közép-Dunántúl (34,2%). Ezalatt csak a Tisza- tó (28,4%) régió teljesített.
A szállodák szobakapacitás-kihasználtsága összességében 48,1 százalékos volt tavaly, 1,4 százalékponttal több, mint 2000-ben. 6,2 százalékponttal nőtt 2000 és 2005 között a szobakapacitás- kihasználtság a Budapest–Közép- Duna-vidék régióban. Megközelítőleg egy százalékpontos volt a növekedés a Dél-Alföldön, Észak-Alföldön, Közép-Dunántúlon. A többi régióban némileg csökkent a kapacitáskihasználtság 2000-hez képest.
A legmagasabb kihasználtságot a korábbi évekhez hasonlóan 2005-ben is az ötcsillagos házak (65,4%) érték el. A legalacsonyabb töltéssel a kétcsillagos házak (28,6%) üzemeltek. A négycsillagos szállodák kihasználtsága 2005- ben 59 százalékos volt. Magas, 61,3 százalékos töltést értek el a gyógyszállodák, a wellness szállodák azonban jóval alacsonyabbat, 46,5 százalékot. 2000-hez képest a kihasználtság csak az ötcsillagos kategóriában nőtt, a háromcsillagos szállodáké stagnált, az összes többi kategóriában pedig csökkent.
Átlagárban is Budapest vezet
Hatalmas területi különbségek vannak az átlagárak szempontjából is. A közép-magyarországi átlagáraknak több vidéki régióban mindössze a felét kérik el. Ezeken a területeken nagyon fontos volna, hogy növeljék a vonzerőt és a minőséget, a szállodák pedig személyre szóló szolgáltatásokkal, ne pedig alacsonyabb árakkal csalogassanak több vendéget.
A legmagasabb átlagárat a fővárost is magába foglaló Közép-Magyarország statisztikai régió érte el 2005-ben, 69,2 eurót. A második csoport 40 euró közeli értékekkel az Észak-Magyarország (41,7), a Közép-Dunántúl (38,6) és a Nyugat-Dunántúl (38,6) régióból áll. A harmadik csoport átlagos szobaára 30 euró körüli: ide tartozik a Dél-Dunántúl (31,9), Dél-Alföld (31,3) és az Észak-Alföld (30,2).
2000 és 2005 között a szobák bruttó átlagára a Közép-Magyarország statisztikai régióban 4,3 euróval nőtt, Közép-Dunántúlon 11,8 euróval, Nyugat-Dunántúlon 6,4 euróval, Dél-Dunántúlon 12,3 euróval, Észak-Magyarországon 16,2 euróval, az Észak-Alföldön 9,8 euróval, a Dél-Alföldön pedig 10,4 euróval.
Az elsősorban a befektetőket érdeklő RevPARmutató (egy szállodai szoba egy működési napjára jutó átlagos bruttó szállásdíjbevétel) a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarország statisztikai régióban 42,4 euró volt tavaly. A hazánk összességére jellemző átlagos 25,1 eurós értéket csak ez az egy országrész haladja meg. A Dél-Dunántúlon és a Dél- Alföldön viszont tragikusan alacsony, 11,1 és 11,2 euró az egy kiadható szobára jutó szállásdíj- bevétel. A Nyugat-Dunántúlon a RevPAR 18,4 euró, a Közép-Dunántúlon 13,6 euró, Észak-Magyarországon 13,5 euró, az Észak- Alföldön pedig 13,3 euró volt 2005-ben.
Kapcsolódó statisztikák:
A szállodák szobaszámának megoszlása (2005)
A szállodák vendégforgalma kategóriánként 2005-ben
A szállodák vendégforgalmának regionális alakulása (2000–2005)