Miért jöttél el a Ringiertől?

Egy hosszú távú koncepció realizálódott a 444.hu elindulásával és számomra egyértelmű volt, hogy beszállok abba, amiről sokáig álmodoztunk és segítettem a létrehozásában.

Az igaz, hogy valójában már az Indexnél kigondoltátok, hogy a jövőben csináltok valami hasonlót?

Ez így természetesen nem igaz, de azon már gondolkodtunk több éve, hogy hogyan lehetne Magyarországon egy nagyon újszerű, nagyon menő, kevésbé a saját established-jellegével küzdő kiadványt csinálni. Az Indexnél a gondolkodás még a megújulás lehetséges irányairól szólt, utána pedig jó ideig elméleti koncepcionálás és tárgyalások zajlottak. Amikor végül létrejött a 444, természetes volt, hogy Péterrel [Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője - a szerk.] együtt csináljuk.

Volt valami minta, amit szerettetek volna a magyar piacra adaptálni?

Elemek voltak. A Gawkert és a Huffington Postot szoktuk mondani, mindkettő tudott olyat mutatni, amivel meghaladta a hagyományos digitális médiát. Mi ezekhez a mintákhoz társítottunk olyan elemeket, amelyekről úgy gondoltuk, hogy Magyarországon és ezzel a csapattal jobban működnének.

Számított, hogy egzisztenciálisan mit tud kínálni a 444?

Számomra nem egzisztenciális kérdés volt, noha nyilván kritikus, hogy meg tudok-e élni abból, amit csinálok. A 444 egészen más dimenziókban nyújt olyan szerethető munkát, mint a Ringier nyújtott. Nem az udvariasság mondatja velem: a Ringier elképesztően izgalmas portfolióval rendelkezik, óriási öröm volt ott dolgozni, átalakítani, felfrissíteni, megmozgatni. Tény, hogy sokkal lassabban mozgó, hatalmas hajó, nehezebb látványos dolgokat csinálni mint egy nulláról elkezdett, a saját nemzetközi és hazai hátterével nem küzdő, kifejezetten a digitális piacra született termékkel.

A Ringiernél milyen folyamatok indultak el?

A meglévő nagyobb kiadványokat elkezdtük online korszerűsíteni, teljesen megújítottuk a Nemzeti Sport Online-t, átszabtuk, modernizáltuk a kiadványok mobilfelületét, és olyan csapatot kezdtünk építeni, ami naprakészen képes a webes gondolkodást párosítani a Ringier hagyományos kiadványainak értékeivel. Ezek a folyamatok nem zárultak le, három évre becsültem az átalakulás időigényét, másfél év után jöttem el.

Mik az első sales-tapasztalatok a 444-nél?

Ami a Ringiertől teljesen elüt, hogy míg ott ajtónyitogató üzeneteket kellett keresni, itt sok ajtó kinyílik előttünk. Azok, akik a 444-et fogyasztják, jellemzően ott ülnek a szakmai döntéshozói pozíciókban, és értik, hogy ez egy új jelenség. Nyitottak, érdeklődőek, érzik, hogy most ez a kiadvány a trenddiktáló, az izgalmas.

Jellemzően a méretre és az olvasóközönség összetételére kérdeznek rá. Hányan, kik, mikre kíváncsiak. Elmondjuk, amit tudunk és elmondjuk, hogy még mit nem tudunk.

És mit lehet tudni róluk?

Úgy indultunk, hogy napi 5-10 ezer látogatónak is örültünk volna, annak ellenére, hogy a szakmában nagy volt várakozás. Ehhez képest az indulás pillanatától kezdve napi 50 ezer egyéni látogató fölött teljesítünk. Viszonylag még hektikus a forgalom, vannak nagyon kiugró eredmények, a hétköznapjaink azonban alsó hangon 60-70 ezresek, kiugró napokon jártunk már 130 ezernél is. A hivatalos mérés még zajlik, de úgy tűnik, hogy a látogatóink elsősorban városiak, nyitottak, kemény webhasználók, gondolkodók, véleményvezérek. Emellett viszonylag jómódúak is. Ha nagyon nagyképű akarok lenni, akkor a legmeghatározóbb, legjobb státuszú olvasók az első körös fogyasztóink. Persze egyáltalán nem elitista kiadványban gondolkodunk, remélhetőleg innen érünk el majd szélesebb közönséget.

Ezt azért nagyon sok kiadvány állította és állítja most is magáról, ennyi aligha lesz elég.

A hirdetőknek ez csak alap, ezen kívül arra is kíváncsiak, milyen tartalmi és termékötleteink vannak. Most még a látható formában jellemzően az amúgy is futó nagyobb kampányokba tudunk bekapcsolódni, a dedikált, ránk szabott projekteken most dolgozunk, ősszel fognak elindulni.

Mondasz közülük példát?

Nem szeretnék mindent ellőni, mert az olvasóknak is új lesz, de vállaltan szeretnénk sokkal közelebb hozni a tartalmat és a fizetett kommunikációt, mert azt gondoljuk, hogy a jó fizetett kommunikáció nemhogy nem ciki, hanem érték. Tehát a hirdetői oldal és a tartalomelőállító oldal viszonyát újra szeretnénk építeni. Ez meg fog jelenni műsorvezetésben, formátumokban és abban a hiperszemélyességben, amit mi a tartalomban képviselünk.

Milyen típusú hirdetőkkel beszéltetek eddig?

Nincsenek itt sem meglepetések. Elég erős és jó viszonyunk van a nagy médiaügynökségekkel, mindenkivel felvettük a kapcsolatot, rajtuk kívül pedig megyünk sorra a nagy hirdetői szektorokon. Autóipar, telkoszektor, pénzügyi szolgáltatók. Persze egy pillanatra sem szeretnék hurráoptimistának látszani, mert a piac pokoli állapotban van.

Érdekes, hogy azt mondod, mennyire nyitottak a hirdetők, mert az eddigi tapasztalatok éppen arról szóltak, hogy a nagyon megosztó, nagyon karakteres, bátor médiumokat a hirdető személyesen szereti, de a hirdetését már nem vinné oda, mert félti a vállalata imidzsét. A 444-nél hirdetni akár egy statement is lehet, amit a jelenlegi politikai-közéleti hisztéria nem biztos, hogy annyiban hagy.

A hirdető azt látja, hogy most van egy hájpolt oldal, amire az emberek kíváncsiak, ezért ő is nyitott arra, hogy leüljön velünk beszélgetni. Az már egy másik kérdés, hogy a beszélgetés után képesek vagyunk-e tényleges projekteket létrehozni, de a szándék eddig minden esetben kölcsönös volt. Meg kell találnunk azokat a pontokat, amikben mindkettőnk érdekeimegfelelően érvényesülnek.

Ügynökség nem, hirdető igen.

Elmondod melyik cég?

Nem szeretném.

Kormányközeli médiaügynökséggel találkoztatok?

Még nem, de tervezzük.

Állami hirdetés már most is fut a 444-en.

A Google Adsense-en keresztül valóban volt már ilyen, közvetlenül még nem.

Beszélgettünk pár piaci szakértővel, hogy mennyi pénz kell ahhoz, hogy a 444 öneltartó legyen…

Ha megmondod, mire jutottak, megmondom, hogy több vagy kevesebb.

100-150 millió forint per év, amit hirdetésekből össze kell szednetek.

Értelmes nagyságrend.

Mondtak-e a befektetők határidőt?

Az erőforrás véges, de úgy vágtunk bele, hogy nem két hónap után kell majd leülnünk azon tanakodni, hogy hogyan tovább. Úgy lőttük be a kereteket, hogy van bennünk növekedési potenciál, de soha nem leszünk 60-70 fős szerkesztőség, akkor sem, ha az anyagi lehetőségeink megengednék.

Érzitek-e a sales oldalon Spéder Zoltán [Spéder Zoltán az Indexet kiadó CEMP tulajdonos-vezérigazgatója - a szerk.] árnyékát?

Nyilvánvalóan vannak olyan szereplők a piacon, akik nem érdekeltek abban, hogy mi sikeresek legyünk. Én nem akarom ebbe senkinek az árnyékát belelátni.

A sales house-tender (amit az Adaptive Media nyert meg) során volt olyan verzió, ami szerint személyesen maga Spéder fúrta meg az Origo Adhouse tendernyerését.

Az Origóval nem tudtunk megállapodni, valóban visszaléptek egy készközeli helyzetből. Ennek belső okait nem én kell, hogy átlássam, hiszen nem tűntek piacinak. A végül megszületett Adaptive-os megállapodásunkkal ellenben elégedett vagyok, nagyon jól működünk együtt.

Mi lett volna az Origóban a ráció?

Az Origónak, vagy akár a Sanomának is igaz a helyzetére, hogy noha vannak nagyon erős, hatalmas brandjei, de az a fajta koronaékkő, ami a 444 tudna lenni, mindkét kiadó portfoliójából hiányzik.

Hogy fogjátok kivédeni, ha a hirdető bele akarna szólni a tartalomba?

Bízom benne, hogy meg tudjuk velük értetni a határokat. Egyelőre úgy érzem, hogy a hirdetők és az ügynökségek veszik az adást velünk kapcsolatban és megértik, hogy mit lehet majd és mit nem.

Van olyan tartalmi elem, ami szerinted a 444-ből hiányzik?

Nem tematika, hanem típus hiányzik. Jelenleg egy általános közéleti tartalomfolyam vagyunk, de tervezünk számos, az Eurológushoz hasonló szatelitoldalt indítani, ami egy hagyományos rovatnál is sokkal szűkebben szólna egy adott területről. Nemsokára láthatóak lesznek és nem feltétlenül stábnövekedéssel fogjuk megoldani.