Az alkoholfogyasztás tudományos vizsgálata

A Thomas M. Wilson által szerkesztett Drinking Cultures című könyv alkoholos italok fogyasztását bemutató antropológiai-néprajzi esettanulmányok gyűjteménye. Írországtól Hongkongig, Mexikótól Németországig bemutatja, hogy az ivás milyen szerepet játszik egyes népek identitásában és kultúrájában.

Az antropológusok az alkoholfogyasztás témakörével már régóta foglalkoznak, legtöbbször az alkoholfogyasztást társadalmi problémaként tüntetik fel, holott több figyelmet kellene fordítani az alkoholfogyasztási módoknak a nemzeti, történelmi és a mai politikai és kulturális életére gyakorolt hatásaira. Az alkoholfogyasztás és alkoholizmus megítélésében komoly vita folyik az antropológusok és az orvosok között. A kérdés az, hogy az alkoholfogyasztás valóban akkora probléma-e az egyes népeknél, mint ahogy azt a statisztikák ábrázolják. Az antropológusok szerint az ivás társadalmi aktus, amelynek vizsgálata arra a szabályrendszerre irányul, amely meghatározza, hogy egy közösségben hol, kinek a társaságában, mikor és mit isznak. Az alkoholkutatásban manapság nagy hangsúly helyeződik az alkoholfogyasztási magatartásokat és környezetet leíró alkoholfogyasztási szokásokra, valamint azokra az egyénekre, akikre ezek a szokások jellemzőek. Az, hogy az emberek hogyan isznak, legalább annyira fontos, mint hogy mennyit isznak. Az alkoholfogyasztáshoz számos egyéb szokás társul, amellyel képet kaphatunk a környezetről, stílusokról és kulturális hatásokról az egész világban. Továbbá az alkoholfogyasztás vizsgálatával szimultán vizsgáljuk az egyéb cikkek fogyasztását, valamint a szociális és kulturális viselkedést is. Mondd meg, mit iszol, megmondom, ki vagy. Tehát az ivás, az, hogy hol, mit, mikor és kivel iszunk, sok mindent elárulhat gazdasági, társadalmi helyzetünkről.

„Arénák”

Számos oknál fogva érdekes az alkoholfogyasztás helyszíneinek antropológiai szempontú vizsgálata. Az ivás jelentős tevékenység, a résztvevők sok időt töltenek a bárokban, ivókban, az arra kulturálisan megfelelő, illendő órákban. Az ivás helyszíneinek kulturálisan sajátos szabályrendszeréből következtetni lehet magasabb szinten is érvényes szabályokra és műveletekre. A helyszín, az „aréna” fizikai elhatárolódás a világtól, de egyben szimbolikus jelentőségű szellemi tér is. A könyv egyes fejezetei különböző arénák ivási szokásait jellemzik. Brian Moeran a rurális Japán iváshoz kapcsolódó helyszíneit mutatja be, a magánszférától a nyilvánosig; Cliona O'Carroll két berlini kocsmát hasonlít össze, az ír kocsmát és az Eckkneipe típusú egységet, amely a helybeli munkásosztály törzshelye, demonstrálva, hogy a hazájában eredetileg szintén munkásosztálybeli vendégeket fogadó ír kocsma funkciója az áthelyezéssel megváltozott, és ütköző helyi, nemzeti és nemzetközi identitások helyszínévé vált.

Prága egyaránt fekszik a régi Közép-Európa és a 27 tagállamú Európai Unió szívében, Prága pedig a sört fogadta szívébe. A sörivás igen fontos és néha összetett művelet, a prágaiak pedig, elsősorban a férfiak, a berliniekhez és a japánokhoz hasonlóan, gyakran a fogyasztott sör fajtájának függvényében azonosítják magukat. Egy prágai szavaival „a sör olyan, mint a nő: ha élvezed az egyiket, ne gondolj a többire”.

Pauline Garvey a norvégiai „vorspiel” elnevezésű házi ivópartikat kutatta. A házibulik fontos szabályozó szerepet játszanak a fiatalok közösségi életében: a „vorspiel” lokálisan változó szabályait még a rend ellen lázadó fiatalok is betartják. Ilyen értelemben a házibulik a nemzeti tér építőelemei, hiszen a szélesebb értelemben vett szociális rendről gondoskodnak.

A jövő iváskutatása

Összefoglalásként megemlíthető, hogy a nemzeti és etnikai identitások más, például osztály-, helyi és nemi identitások függvényében értelmezhetők, amelyek mind fontos kifejeződést nyernek az alkoholfogyasztási szokásokban. Az alkoholfogyasztás tiltása vagy elfogadása az adott társadalomban ható erőkről árulkodik. Az ivásra vonatkozó különböző társadalmi szabályok összehasonlításával a kultúrák különbözőségére mutathatunk rá, aminek mentén teljes mélységükben vizsgálhatók az eltérések és sajátosságok. A kötet talán egyetlen hiányossága, hogy a Kárpát-medence, illetve a kelet-európai és balkáni országok jó része hiányzik belőle. Ezek a terek pedig nagyon fontos esettanulmányokkal szolgálhatnak, amelyeket azonban leginkább terepi kutatással lehet begyűjteni. Néhány munka készülőben van ugyan (A Kárpát-medence sörei, A Kárpát-medence pálinkái, A Balkán természetrajza), a megválaszolatlan kutatási kérdések köre ugyanakkor szinte végeláthatatlanul széles…

Dávid Lóránt - Kerekesné Máyer Ágnes - Ujvári Krisztina