A Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal legutóbbi sajtóútjának középpontjában egy még felfedezésre váró terület, a helyi gasztronómia állt. Bármerre jártunk, bárkivel beszéltünk, mindenki jó szezonban reménykedik. A biztonság szinte „kézzelfogható”: a nagyon is látható ellenőrző pontoktól a láthatatlan, a turistacsoportokra árnyékként figyelő civil rendőrökig.

„Az alaphangot most a visszatérő turisták adják meg. Ők a legfontosabb hírvivők, akik kedvet csinálnak az utazáshoz rokonaik, ismerőseik körében” – vázolta a május végi helyzetet a csoport két kísérője, Leith Ben Zakour, a Tunéziai N emzeti Idegenforgalmi Hivatal budapesti képviseletének vezetője és Bajkó Enikő idegenvezető – aki Tunézia szerelmeseként már több mint tíz éve az országban él. A bizakodás oka, hogy több mint féléves kihagyás után végre újra felszállt az első magyar charterjárat Monasztirba a Taurus Reisen és a Kartago Tours utasaival.

A turisták visszacsábítására Tunézia nem csupán az ismert üdülőhelyeket, a turisztikai látványosságokat veti be, nem csak az a cél, hogy megtöltsék a tengerparti szállodákat. Megkörnyékezik azokat az ínyenceket is, akik a medenceparti heverészés után szívesen elmerülnének az ország hétköznapjaiban, vagy eleve különleges, egyedi élményekre vadásznak.

Olajfák és üvegfal

A különlegességeket keresőt számára ideális hely a Hammamet és a főváros között található Ksar Ezzit, egy 440 hektáros olívaültetvény az Atlasz-hegységben. A telepen ki-ki ízlése szerint választhat különböző szálláshelyeket, programokat, étkezési lehetőséget. Az oázisban a csendet vágni lehet, regény írható egy hét alatt, télen még az is előfordul, hogy néhány napot havazik. Választható olyan hálószoba, amelynek a hegyekre néző fala üvegből készült, és az ágyból gyönyörködhetünk a környező hegycsúcsokban és az olajfaültetvényben. Selim Ismail tulajdonos a szállásadás mellett olívaolajat állít elő, mi több, egy kis olajmúzeumot is létesített a régi, hagyományos feldolgozási eszközökből. Az élményhez képest az árak elérhetőek: négy fő részére 120 euró/éjszaka áron kínálnak szállást reggelivel.

Beduin kenyér helyi „Erős Pistával”

S ez csupán az egyik a meglátogatott biofarmok közül, ahol az alapélelmiszereket helyben állítják elő. Szintén Hammamet közelében látogatható a Dar Zeghouan biofarm, amely már kicsit zajosabb, és a helybeliek körében is közkedvelt. Amikor ott jártunk, épp egy családi rendezvény dübörgött a vendéglőben, később népzenei tévéfelvételre készültek. Egy napra érdemes kiruccanni erre az öko-gasztro szigetre, ahol kocsikázás, lovaglás, fürdés és persze kóstolás vár minden betérőt. Helyben sütik a beduin kenyeret (mleuja) és a különleges berber kemencés kenyeret (tabuna), készítik a különféle sajtokat, a rózsaolajat, de kóstolható, szagolható fűszerkavalkád is vár a vendégre, s nem utolsósorban a kiváló konyha. Ha pedig az ember leül, egy pillanat alatt elébe tolnak tunkolásra, bevezetőként néhány falat lepénykenyeret, olívaolajat és az elmaradhatatlan tunéziai „Erős Pistát”, a vidékenként eltérően fűszerezett paprikaőrleményt, a harisszát. A tulaj régiautó- gyűjteménye pedig csak rátesz a farm izgalmasan emészthető imázskavalkádjára.

A sokszínűségre éhezőknek remek alternatíva a főváros, Tunisz óvárosában a Dar ben Gacem hotel. Zárt udvara, tetőterasza tele örökzöldekkel, virágokkal. Árengedményekkel és csorbítatlan szolgáltatásokkal építik vissza a vendégkört. Előfordult, hogy egy angol család karácsonyra kibérelte az egész szállodát.

A hárommilliós főváros szélén, tíz hektáron terül el a Mornag Eco Farm. Amine Draoul alapító kivételes elánnal képes megszerettetni birodalmát, ahol minikertekben láthatóak a földrészek jellegzetes növényei, hagyományos módszerekkel termesztenek, és aludni is lehet, például a különlegességnek számító kaptárházban.

Intenzív zamatok

A gyümölcsöket ne csupán a szállodában kóstolgassák, érdemes a piacokon vagy út menti árusoktól is vásárolni. Például a friss mogyorót, amely puha, ezért italturmixot is készítenek belőle. A görög- és sárgadinnye vagy a földieper színe, aromája, íze, zamata össze sem hasonlítható az európaival, a vendéglősök süteménycsodákat tálalnak belőlük. Ne ijedjenek meg, minden sokkal édesebb, mint itthon, hisz cukor helyett mézet vagy sűrű szirupot használnak, s előszeretettel ízesítenek narancsvirágvízzel.

Akárcsak az utcai, piaci édességárusok, akik csalogatásként széles mosollyal, előszeretettel kóstoltatnak. A szín- és ízkombinációk kimeríthetetlen tárházát vonultatják fel, többfélét csomagolnak össze, így egyszerűbb a választás.

A datolya pedig „nemzeti gyümölcs”, kísérőink szerint kiváló ajándék az otthon maradottaknak. Mivel az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást, a datolyapálinkát (sarabi), az édes fügepálinkát (bukha), a gyógynövényekből titkos recept alapján főzött itókát (thibarine) a más vallásúak készítik. Pont ezért csak kevés helyen vásárolható – nagyobb szupermarketekben érdemes keresni, vagy a reptéri duty free-ben –, a szállodákban, vendéglőkben viszont kóstolható.

Buli római romok között

Az olaj és a víz ősellenség, a víz és az elektrobuli viszont nem. Érdemes olyan napot választani a már említett Dar Zaghouan-i kiruccanásra, amikor a közelben fekvő, római kori Víz templománál elektrobulit szerveznek. Szintén ínyenceknek, római kori történelmi háttérbe és környezetbe ágyazva. DJ-k váltogatják egymást, csapatokban érkező fiatalok „tolják” kifulladásig.

Tunéziában egyelőre ne keressük a máshol megszokott multinacionális gyorsétkezdéket. A helyiek azt mondják, aki belép az országba, kóstolja meg a helyi ízeket. És tényleg, hálʼ istennek van miből válogatni utcai árusoknál, kisebb-nagyobb vendéglőkben, szállodákban.

A szerelem nem ismer határokat

Nabeulban érdemes betérni a „Slovenia” nevű vendéglőbe. Az éttermet vezető Rafik Tlatli megfigyelőként ugyan, de részt vett a Budapesten szervezett Bocuse dʼOr gasztroversenyen. Azt mondta, a jövőben indulni is szeretne csapatával, sőt, lobbizik egy magyar–tunéziai gasztrofesztivál megszervezéséért. S hogy miért választotta ezt a nevet a vendéglőjének? Mert a felesége szlovén. Mivel a csoport programjában eredetileg szereplő Mornag pince még nem nyitott, ő tartott egy rövid borkóstolót számunkra, hisz az ország északi, mezőgazdasági részében a franciáknak köszönhetően a borászat is gyökeret eresztett. Csak zárójelben: a franciák hat évtizede távoztak, gazdasági befolyásuk viszont a mai napig meghatározó, a francia hivatalos nyelv.

És bárhol lehet alkudni franciául is. Persze csak miután „mazsarként” az ember megszokja, hogy az árusok a férfiakat „szerbusz fidibusz” köszöntéssel próbálják becsalogatni a boltba, a nőket pedig „szeretlek, Zsuzsi” vallomással. Fogadják mosolyogva, hisz csak kedveskedni akarnak.

Alkupozíció

Na meg eladni ezt-azt. A vásárló alkupozíciója ideális, mindössze kellő határozottság és az ajánlott vételi ár változatlan szajkózása szükséges. Például a 87 hektáron elterülő tuniszi medinában vagy a kézművesek lakta, kék tetős házakkal, sikátorokkal ékesített Sidi Bou Saidban, ahol szintén nyugodtan sétálgathat, bámészkodhat a turista, mert „láthatatlan” szemek is vigyáznak rá. Civil rendőrök róják a köveket, a csoportokat barátságosan megszólítják, majd diszkréten továbbállnak.