A GfK Hungária kutatása szerint többen vélik úgy, hogy szabadidejük a jövőben csökkenni fog, mint ahányan bizakodóak ebben a tekintetben. A szabadidő hosszával kapcsolatos kedvezőtlen tendencia várhatóan folytatódni fog. A csökkenési tendenciához nyilvánvalóan hozzájárul az egész világot, így hazánkat is érintő pénzügyi és gazdasági válság, melynek következtében megcsappan jövőbeni jólétünkbe vetett hit, ami miatt csökken a vásárlókedv, a fogyasztási hajlandóság, ennek következtében csökken a vállalatok termelése, és feltételezhetően növekszik a munkanélküliség. A romló hitelfelvételi lehetőségek közepette a szabadidő egyre jobban veszít jelentőségéből, a munkavégzés szükségszerűen szabadidőnk rovására növeli részarányát a napi időmérlegben.

A versenyszférában dolgozók esetében a munkaidő nem ritkán belenyúlik a szabadidőbe. Elsősorban a 25-44 éves korosztály nagyobb része elégedetlen a szabadideje hosszával, és csupán minden harmadik válaszadó érzi úgy, hogy megfelelő „mennyiségű” szabadidővel gazdálkodhat. Azonban nem meglepő, hogy vannak olyanok is, például a 60 évnél idősebbek, az egyedülállók, és a vezető beosztásban dolgozók, akik lényegesen elégedettebbek a rendelkezésükre álló szabadidővel, sőt, az érzékelt szabadidő is jóval hosszabb az esetükben. A férfiak is átlagosan több szabadidőről számolnak be, hiszen a háztartás körüli feladatok folyamatos ellátása elsősorban a nők szabadidejét csökkenti.

Természetesen azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendelkezésre álló szabadidő mennyisége és az azzal való elégedettség a gazdasági státusz és az életkor mellett erős összefüggést mutat a háztartás, a család méretével és a válaszadó havi jövedelmével. A rendelkezésre álló szabadidő hosszától függetlenül a KSH adatai szerint az utóbbi pár évben egy háztartás éves kiadásaiból összességében 8 százalékot költött szabadidős és kulturális tevékenységekre. Ezek a kiadások 2000-ről 2006-ra duplájára emelkedtek, ezek közül legnagyobb mértékben a szervezett társasutazásra, illetve a szabadidős és kulturális szolgáltatásokra fordított kiadások.

A kutatás eredményei szerint csupán minden negyedik válaszadó hagyja el szabadidejében az országhatárt, körükben évente átlagosan 2 külföldi utazásról (1,7 út/év) beszélhetünk. A nagyobb családok, háztartások az átlagosnál gyakrabban szerveznek külföldi utakat, de ugyanez elmondható a lényegesen több szabadidővel rendelkező nyugdíjasokra, 60 év felettiekre, illetve a 25-34 évesekre is.

A belföldi utazásokat tekintve a megkérdezettek körülbelül háromnegyede lenne hajlandó utazni egy vélhetően kellemes esti programért vagy egy jónak ígérkező hétvégi kikapcsolódásért. Akik hajlandóak kocsiba ülni vagy bármilyen más módon utazni egy kellemes esti programért, átlagosan 60 km-t tennének meg oda-vissza. A kellemes hétvégi program eléréséhez, megközelítéséhez átlagosan közel 200 km-t hajlandóak azok utazni, akik egyáltalán kocsiba ülnének. Főleg a középkorúak, a jobb anyagi körülmények között élők, a vezető beosztásúak és a szellemi munkakörben alkalmazott diplomások hajlandók az átlagosnál nagyobb utat megtenni.

A magyar lakosság kétharmada (66%) tölti saját bevallása szerint jellemzően otthonán kívül szabadidejét. Állítólag ők heti 2-3 alkalommal is kimozdulnak a négy fal közül, más kérdés, hogy ebben az adatban érzünk némi etalonnak való megfelelési kényszert (az otthoni szabadidőtöltést a többség inkább negatívan értékeli). A válaszadóknak mindössze fele (51%) szervez szabadidejében pihenési célú utazásokat, ők – tehát akik rendszeresen utaznak – havi 2 alkalommal teszik ezt. Az előbbieket támasztja alá az is, hogy a magyarok elsősorban felszabadultan, frissen, aktívan, változatosan, nyitottan töltik el szabadidejüket érzésük szerint. Azonban ennek némileg ellentmond, hogy nem kevesen gondolják úgy, szabadidejükben csendes, kényelmes időtöltést keresnek. Más kutatások is inkább azt igazolják, hogy mi, magyarok, döntő részt kényelmesen, otthon, visszahúzódva töltjük el szabadidőnket, viszonylag keveset járunk el otthonról, főleg az idősebb korcsoportokban.

A felmérés 2 000 személy megkérdezésével történt. Az eredmények reprezentatívak a 15-69 éves teljes felnőtt lakosságra nem, életkor, lakhely és a háztartás mérete szerint.